Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 0°C

Halállal megmentett életek

Hazánkban 1992-ben végeztek először szívátültetést. Jelenleg közel száz szívtranszplantált él Magyarországon. Az újszívesek – a sürgősségi várólista alapján – többnyire a balesetben elhunytak szerveit kapják meg.

A transzplantációról általában a kelleténél is kevesebbet beszélünk, pedig egyetlen ember – szerveivel – akár öt másik életet menthet meg.

A szívtranszplantált betegek országos találkozóját múlt hétvégén szervezte meg Debrecenben a Szív a Szívért Alapítvány. Mi is ott voltunk, s arra is kerestük a választ: mit jelent az új élet, az új szervvel mennyiben változik, változhat az ember?


Egy fiatal lány szíve dobog

Négy éve a szegedi Kónya Mária utolsó idős terhes volt kislányával Majával, amikor kiderült, súlyos szívbeteg, sőt, csupán napjai lehetnek hátra.

– Négy év elteltével úgy emlegetjük a családban, Maja három héttel idősebb nálam – meséli már mosolyogva az új szívvel élő Kónya Mária. – A terhességem utolsó heteiben fulladtam, köhögtem, egyszerűen rosszul éreztem magam. Kivizsgáltak, s a diagnózis rémisztően hangzott: ha két-három héten belül nem kapok szívet, nem tudnak segíteni rajtam. Pedig a fáradékonyságon kívül soha semmi problémám nem akadt, a családunkban szívbetegségről nem tudok. Szerencsém volt. Maja május 4-i születését követően május 26-án hajnalban már az új szívvel ébresztettek.


– Tudja, kinek a szívét kapta meg?

– Igen. Mivel az én esetem akkoriban túl nagy port kavart fel, viszonylag gyorsan kiderült. Egy fiatal lány szívét kaptam meg, aki balesetben halt meg.


– Hogyan változott meg az élete, hisz ott maradt a család egy kisbabával, meg az akkor kétéves tesóval, Benivel. Kire számíthatott?

– A húgom, az édesanyámék és a párom mindenben segítettek, megosztották a feladatokat. Ha nem kaptam volna új szervet, legfeljebb napjaim lehettek volna hátra, de ebből én csupán a rengeteg műszerre, a csövekre meg a körülöttem sürgölődő orvosokra, nővérekre emlékszem. Ők ekkor tényleg versenyt futottak az idővel. Nem bírtam volna ki az utat, ezért sürgősséggel ide utazott a szívtranszplantációt végző orvosteam dr. Oláh Zoltán és Szabolcs professzor vezetésével.


˝Közös a sorsunk˝

– Fontos volt, hogy eljöjjünk ide a családdal, a gyerekekkel – folytatta a kétgyermekes anyuka. – Kellenek a pozitív dolgok, most találkoztam először tíz-tizenkét éve műtött betegtársakkal is. Nem felejthető soha, ami történt, hisz az életünk némiképp behatárolt, a szervezetünk állandóan küzd az idegen test ellen. A gyerekeim tudják, hogy állandóan vigyáznom kell magamra, nem emelhetem fel őket például, de egészen pici koruktól is ezt látták.

Kerüli a tömeget, ugyanakkor állandó baráti társasága van a kapuvári Molnár Zoltánnak, aki Pécsről kapott új szívet. Mint mondja, betegség miatt halt el úgy a szívizom, hogy a transzplantáció elkerülhetetlenné vált. Akkor három hétig ballonpumpa tartotta életben, ami azt jelentette, hogy a nap 24 órájában fekszik, felülni nem lehet, szóval innen nincs visszaút. Szerencsére ez a múlt, Zoltán az orvosainak köszönhetően hét éve új szívvel él.

– A teljes életre törekszem, jól érzem magam – meséli a kapuvári férfit, aki nem kereste-kutatta a Pécsen balesetben elhunyt donorszemélyt. – Olykor egy-két deci bort vagy egy sört is megiszom, de strandra, koncertre nem járok. Gyermekem nincs, hál’ istennek, s ezt azért mondom így, mert nem ragasztottam rá a betegséget. Fiatalon rokkantosítottak le, s noha kőművesnek tanultam, a szakmámban persze nem dolgozhatok. Egy kis vállalkozásunk van, oda besegítek.


Együtt nyaral a donorcsaláddal

Juranics Ferenc, a Veszprém megyeiek első szívátültetettje Kupról, bensőséges kapcsolatot ápol a Miskolc mellett élő donorszülőkkel és donortestvéreivel. Hét éve kapott szervet, s ezalatt megkeresték a donorszülők s a donor testvérei is. Így a már nyugdíjas férfi öt éve egy-egy hetet nyaranta Miskolc mellett, a donorcsaládjánál tölt. Ragaszkodnak hozzá. A szeme könnyes, amikor a műtétjéről s egyben újjászületéséről kérdezem.

– Mindig viszek a fiú sírjára virágot, hiszen neki is köszönhetem az életemet – hallom Juranics Ferenctől. – Lelkileg nehéz még ma is visszagondolni a történtekre. A műtét szerint 7, a donor szerint 33, egyébként meg 57 éves vagyok. Ötvenévesen egy 25 éves fiatalember szívét kaptam meg. Gépkocsivezetőként, buszvezetőként dolgoztam, most a ház körül mindig találok teendőt. Azóta? Talán kicsit nyugodtabb, megértőbb vagyok mások iránt. Többször élesztettek újra, nekem érték az élet, s főként az egészség. Debrecenbe a testvéreimhez jövök, az újszívesek egytől egyig a testvéreimmé lettek, ezt is megbecsülöm.


Minden szív életajándék

Matuszka Lászlóné, a szívátültetettek találkozóját szervező civil szervezet titkára reméli, a háromnapos rendezvénnyel a betegek és az orvosok között is erősödött a jótékony párbeszéd, s az orvosok is közvetlenebb formában többet tudhattak meg a betegek gondjairól. Műtét szempontjából nincs pontos statisztika, erről az orvosok már csak a betegjogi, személyiségi okok miatt sem beszélnek. A szívtranszplantáltaktól mindenesetre 65 százalékos túlélési arányról hallottunk. Az utógondozás is a szorosan a műtéthez tartozik, ám a jelenlegi egészségügyi-szociális feltételek – a betegek elmondása szerint – hiányosak. A szívtranszplantáltak kerülő úton ˝nyomoznak˝ egymás létéről, kapaszkodót jelent minden telefon, mail vagy mondjuk a hétvégi debreceni találkozó, ahol három napig együtt ettek-ittak, kirándultak, beszélgettek, s erősítették azt a barátságvonalat, amely tíz éve a túlélésük része.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hihetetlen India és Teréz anya városa

Utazás - A város XX. század eleji jellegét nemcsak az angolok által itt hagyott és az indiaiak által… Tovább olvasom