Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

''Ha kell, akár meg is némulok''

Eddigi legnagyobb szerepére készül az Amerikában élő mosonmagyaróvári származású színész, Szőcs Csaba. Mozifilmekben mi, magyarok még nem láthattuk az eddig leginkább epizódszerepeket játszó színészt, a királynő és a parasztember románcát feldolgozó igaz történetben azonban már a főszereplők között láthatjuk a nevét a stáblistán.

Az egész világon keresték a férfi főszereplőt ahhoz a filmhez, amelyet szeptember óta a cseh fővárosban forgat az amerikai stáb. A 870-ben játszódó történelmi film igaz történetet dolgoz fel: a királynő beleszeret egy parasztlegénybe, aki a románc folytán – sok-sok viszontagságot követően természetesen – az ország királya lesz, megalapozva ezzel az ezeréves diadalmas Premysl-dinasztiát.

S hogy ki lesz a szegény emberből uralkodóvá váló fiú a vásznon? Szőcs Csaba, aki egykor a győri „zöld iskola" – ma Kovács Margit – padjaiban a világmegváltásról álmodozott. Ebben nem is volt semmi különös, hiszen kamaszok milliói teszik ezt szerte a világon, úgy tűnik azonban, Csabának most egy kis rés nyílt azon a falon, amely az Amerikában ezerszámra tolongó színészeket elválasztja a „nagyoktól". Ez a szerep azért is nagy szó, mert a Drakula-filmekből ismert Lugosi Béla óta nem kapott magyar színész főszerepet angolul beszélő filmben.

– Azt akartam, hogy mindenki engem nézzen, ezért akartam színész lenni. Mindenki erre vágyik a szakmában; aki mást mond, az hazudik. Akkor úgy éreztem, itthon nem tudom elérni a céljaimat, s muszáj külföldre mennem, ha meg akarom valósítani önmagam. Visszatekintve nem biztos, hogy igazam volt, de talán az idő engem igazol – meséli Csaba, aki Magyarországról nemcsak a tehetségét, hanem a munkaszeretetet és teherbírást is magával vitte a tengerentúlra. Ebben nem titkoltan a Révai-gimnáziumnak is nagy szerepe volt...

– Az iskola, s mellette a sport kemény lecke volt. Versenyszerűen kenuztam, heti 10–12 edzésem volt, s bár ennek már húsz éve, máig hat a munkámra, ami akkor belém ivódott. Én vagyok például mindig az első, aki megtanulja a szövegét. Sokan kérdezik, hogy tudok ilyen rövid idő alatt oldalakat memorizálni, mire én az orosztanulást szoktam felhozni: annak idején három-négy oldalakat kellett fejből megtanulni, ami nem volt könnyű, főleg, mert a szöveget megérteni lusta voltam... – meséli Csaba, akinek nem is annyira a szöveg mennyiségével, mint magával a nyelvvel volt problémája. Legalábbis ami az akcentust illeti, hiszen, mint mondja, „ezerszer könnyebb megtanulni egy külföldi akcentust, mint elveszíteni a sajátodat".

A főszerephez nem vezetett könnyű út: Csaba éveken át dolgozott, amennyit bírt – számos epizódszerep, reklámfilm és tévésorozat áll mögötte –, megragadott minden lehetőséget, s igyekezett nem túl sokat foglalkozni a ténnyel, hogy csak Los Angelesben hárommillió(!) színész él – és mind munkát keres...

– Sokan azt hiszik, hogy az ember minden munkáért jó pénzt kap, de ez koránt sincs így. A színészek évi átlagkeresete ötezer dollár – körülbelül egymillió forint –, s ebben már az olyan színészek tiszteletdíja is benne van, mint az egy-egy szerepért 35–40 millió dollárt kasszírozó George Clooney – avat be a  tényekbe.

A hősszerelmes fiatalember szerepe saját bevallása szerint nem áll messze tőle, és szerencsére nem követel olyan felkészülést, mint egy másik alakítása, amelyben egy néma szobrászt formált meg.
– Arra a szerepre négy hónapig készültem, s nem csak úgy, hogy szobrászművészetet tanultam egy romániai művésztől. Hónapokig egyáltalán nem beszéltem, hogy megtapasztaljam, milyen némaként élni a világban – mondja a színész, akinek most „csak" vívni kellett megtanulnia. – A hagyományos módszerek híve vagyok, úgy gondolom, ha a színésznek a szerepe szerint vívnia kell, akkor valóban tanuljon meg vívni, ha énekelnie, akkor énekelni. S persze készüljön fel alaposan!

Ilyenkor rengeteget olvas az ember – én most éppen a Premysl-dinasztiáról –, majd amikor eljön a forgatás napja, megpróbál mindent elfelejteni a szerepén kívül, s reméli, hogy az adott pillanatban előjön az, amit magába szívott... – vallja Csaba, akit – előre szólunk – nem Szőcs Csaba néven kell majd keresnünk a stáblistán és a moziplakátokon.

Sokkal inkább Csaba Lucasként, ez a művészneve, amire igen hamar szüksége lett az Egyesült Államokban. Vezetéknevét ugyanis annyiféleképpen ejtették, ahányan találkoztak vele, de ami a legbosszantóbb, hogy kétszer annyi ideig tartott számára mindenféle hivatalos ügyintézés, mert a nevét szinte az összes dokumentumon elrontották...

– A menedzserem azt mondta, egy furcsa, idegen hangzású név még érdekes, de kettő már idegesítő, ezért nincs mese, vagy a vezeték- vagy a keresztnevemet le kell cserélnem... A Lucast édesanyám választotta, nemcsak azért, mert könnyen megjegyezhető, hanem mert Babits Luka – Babits Mihály unokatestvére – távoli rokonunk, így a családi kötődés is megvan.

„Szőcs-Lucas" Csaba menetel tehát (remélhetőleg) a világhír felé, s reméli, hogy ha három év múlva megkérdezzük, hol tart, azt felelheti, nemcsak a színészetben próbált ki mindent, amit szeretett volna, hanem a kamera másik oldalára is átállhatott. Utóbbi már alakul, hiszen ha minden jól megy, Csaba hamarosan rendezőként debütál egy fantasztikus filmben, azaz minden esélyünk megvan rá, hogy a filmvilág fellegvára újabb hazánkfiát köszöntsön.

 

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Azurák Csaba: Megváltoztatott az apaság

Évekkel ezelőtt serdülő korosztályban országos bajnok kosárlabdázó volt, ma riporter, műsorvezető,… Tovább olvasom