Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Gyereket egyedül?

Valósítsd meg önmagad! Legyél szingli, ha úgy könnyebben építheted a karriered! Terjednek ezek a jelszavak, s egyre több az olyan nő, akit a gyermeke megszületése sem késztet arra, hogy életmódján, családi viszonyain változtasson.
Aki így dönt, nyilván számot vet: a gyermekvállalásnak mi lehet a következménye önmagára nézve. Csakhogy felméri-e azt leendő gyermeke szempontjából is?

Történelmi szükségszerűség
Mind gyakoribb, hogy 30–40 év körüli, jó egzisztenciával rendelkező nők úgy határoznak: egyedül vállalnak gyermeket. Az elhatározás oka sokféle lehet, mindenesetre az anyai ösztön feléledése, a gyermek utáni vágy domináns szerepet játszik e döntésben. Hozzátehető, hogy nem is oly rég, a XX. század két világháborúja idején a társadalmi kényszer hatására éltek egyszülős családok. A férfiak ugyanis katonák, hadifoglyok voltak; hosszú idő után, vagy éppen soha nem tértek vissza a háborúból. Az anyák arra kényszerültek, hogy egyedül neveljék fel gyermekeiket.
A mai egyszülős családmodell azonban – kevés kivételtől eltekintve – nem kényszerpályán alakult ki, hiszen a nők saját elhatározásuk alapján döntenek arról, hogy szülőtárs nélkül nevelik fel majdani gyermeküket. Természetesen mindenki jogosan dönt saját életéről, sorsáról. Csakhogy az ilyen döntéssel az anya a gyermeke sorsa felett is határoz! Vagyis, hogy gyermeke életéért – a csecsemőkortól kezdve szinte egész életútján – egyedül vállal felelősséget. Az életre szóló döntés magyarázata számos szempontból megvilágítható, mi most a lélektani oldalát vesszük szemügyre.

Sokan kérdezik mi a jobb?
Sokan kérdezik mi a jobb?

Női szerepek dominanciája
A nevelés- és fejlődéslélektan foglalkozik annak kutatásával, hogy a családban miként alakul a gyermek személyisége. Sajátos az a helyzet, amikor nem két szülő, anya és apa, hanem egy személy jelenik meg szülői szerepben. (Az esetek többségében az egyszülős családban az anya szerepel egyedüli szülőként.) Miként alakul ki a gyermek önképe az egyszülős családban? Ez azért fontos kérdés, mert az önkép kialakítása meghatározó a gyermek személyiségében.

Ifjú korban meghatározó mindaz, amit a gyermek a családban átél. Többek között az is, hogy milyen női és férfiszerepet lát maga előtt. E szerepek rögzülnek azáltal, hogy az adott szülők milyen példát mutatnak. A személyiség kialakulásában fontos elem mind a női, mind a férfimodell. Ahol az anya egyedül neveli a gyermekét, ott csakis a női szerep a domináns, az válik mintává. Következménye: a gyermek – függetlenül attól, hogy milyen nemű – egyoldalú szerepfelfogást lát és követ. Speciálisan jelenik meg ez fiúgyermek esetében, mert az apa hiánya különösen hangsúlyos a fiúknál. Az anya egyedüli hatásának következménye lehet, hogy a fiú elnőiesedik, tradicionálisan női viselkedési formákat tanul meg. Nincs lehetősége a férfiviselkedés – bármilyen legyen az – utánzására. Ez többek között pályaválasztási, karrierproblémákhoz is vezethet.

Sokan kérdik a szakemberektől, pszichológusoktól: mi jobb a gyermeknek, egy jó egyszülős vagy egy rossz kétszülős család? Erre általában persze az a válasz, hogy a legjobb a jó kétszülős család. Sőt, az a vélemény, hogy egy rossz apa is jobb, mint az apa teljes hiánya a családban. Abban az esetben, ha az apa pozitív személyiség, akkor a gyerek felnéz az apjára, szereti, becsüli, tiszteli; ez lenne a követendő példa. Ám ha az apa magatartása nem éppen példás, a „negatív motiváció" is hasznos lehet a gyermek szempontjából, mert a látottak, átéltek révén a gyermek felismeri, hogy mit nem akar. Az úgynevezett negatív apafogalom ilyen értelemben hat a gyermeki személyiség formálódására. Az apa hiányában még egy negatívan működő variációt sem ismerhet meg a gyermek.

Szülőn keresztül tanul
Összegezve: a nők által vállalt egyszemélyes család kialakítása tehát alapos megfontolást igényel. Számolni lehet azzal, hogy adott helyzetben a gyermek lelki fejlődésében, személyisége kialakításában, jövőbeli sorsában hátrányokat fog elszenvedni, hiszen a gyermekkori szociális, testi, kinetikus, verbális tréningben mindkét szülőnek fontos a szerepe, s a hiány ezt a tréninget egyoldalúvá teszi. A gyermek énképe a semmiből, a szülők énképén keresztül alakul ki, mégpedig igen korán. Ez az énkép gyorsabban, konkrétabban fejlődik ki, ha mindkét szülő tevékenyen részt vesz annak alakításában. A gyermek élete, sorsa szempontjából mindkét szülő magatartása fontos és meghatározó.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elsők között

A szülők talán nem is veszik észre, de elsőszülöttjükkel háromezer órával többet töltenek, mint az… Tovább olvasom