Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Gyakran hiszik férfinak Éduát

Szűcs Édua az egyetlen élvonalbeli női karikaturistánk, neve alapján Vágó István is férfinak hitte.

Napi politikával nem, általános emberi gyengeségekkel annál inkább foglalkozik. Férjével a humor hozta össze, kreatív gondolkodását a gyerekei is örökölték. Saját bevallása szerint kispolgári életet él.


– Ön az egyetlen élvonalbeli magyar női karikaturista. Nem szoktak elcsodálkozni rajta a férfiak, milyen hivatást választott?

– A férfiak gyakran mondják, hogy egy nőnek nincs humorérzéke. Pedig ha beszélget nőkkel, megfigyelheti, mennyire nem igaz ez az állítás! Más a fiúkkal és a lányokkal szemben az elvárás. A lányokat egyszerűen nyirbálják és ha nincs elég erejük, nem tudnak kitörni. Különösen faluhelyen, vidéken. Én azért lehettem karikaturista, mert a szüleim festőművészek. Más közegben, nyitottabb légkörben nőttem fel, én lehettem rossz, kérdezhettem.


– Bevallom, a neve alapján sokáig azt hittem: férfi.

– Vágó István is azt hitte, hogy férfi vagyok. A férjemet már régóta ismerte, és amikor találkoztunk egy kiállításon, nagyon meglepődött. Meg volt róla győződve, hogy ez egy felvett név. Az Édua ősi magyar név, Kun László egyik szeretőjét hívták így. Tényleg olyan, mint egy logó, nagyon hálás vagyok érte a szüleimnek.


– Létezik olyan, hogy női humor?

– A férfiak szeretnek a politikával foglalkozni, a nők általában szociálisan érzékenyebbek. Az én karikatúráimban sok olyan apróság van, amit egy fiú ugyan észrevesz, de nem gondol rá, hogy erről rajzoljon.



– Karikatúrái nem a napi politikai történéseket, hanem általános emberi problémákat dolgoznak fel. Soha nem foglalkozott napi politikával?

– Soha, és nem is szeretnék. A politikában is felfedezhetünk viszont általános emberi gyengeségeket, történéseket, amiket előre ki lehet számítani – ezeket szívesen megörökítem. A közösségi élmény című karikatúrámról, amelyen egy csapat ember zászlókkal menetel a szakadék felé, a baloldali barátaim azt mondták: tiszta jobboldal, a jobboldaliaknak pedig a baloldal jutott eszébe a rajzról. Pedig ez az általános emberi butaság.


– A magánéletében megvannak a hagyományos férfi-női szerepek?

– Abszolút kispolgári életet élek. A gyerekeknek, főleg amíg picik, szükségük van egy rendszeres ritmusra az életükben. Nem tudnak mit kezdeni egy önmegvalósító anyukával vagy apukával. Kell hogy legyen fürdővíz, ennivaló, el kell vinni őket sétálni... Nekem a karikatúra a szabadságom. Amikor alszanak vagy iskolában vannak, akkor rajzolok. Gondolkodni pedig mosogatás közben is lehet, a főzés is egyfajta „alfa-állapot".


– Édesapja és édesanyja egyaránt festőművész, úgyszólván családi tradíció a képzőművészet. A gyerekek közül rajzol valaki?

– A lányom rajzolt 12 éves koráig, de túl nagy volt a nyomás, úgy érezte, bizonyítania kell. Pszichológusnak készül, azt mondtam, hogy ő egy olyan művészlélek, aki lélekművész. A kreativitás mindenképpen öröklődik, mindhárom gyerekemnek speciális gondolkodásmódja van. A nagyfiam informatika szakot végzett, doktorandusz és tanít. A kisebb fiam jövőre érettségizik, üzlettel akar foglalkozni. A negyedik „gyerekem" Gubanc, a kilencéves westie kutyus, ő a legjobban nevelt. Több kiállításon járt már, mint sok magyar ember, velem van tárgyalásokon, repülőn.


– Férje Föld S. Péter újságíró, a karikatúra jellemzően sajtóműfaj. Ő is hozzájárult, hogy karikaturista lett?

– Nem, de minket a humor hozott össze. Én rajzfilmeztem a kecskeméti stúdióban, a rajzfilm tulajdonképpen megmozgatott karikatúra. Nem arra gondoltam, hogy karikaturista akarok lenni, csak rajzolgattam és ezek a rajzok szatirikusak voltak. Jöttek a barátaink, egyre többen mondták: én ezt beteszem az újságomba! Így alakult.



– Van-e tabutéma, amit nem szívesen rajzol meg?

– Nincs tabutéma. A kettes és a hármas karikatúrakötetemben félszemű, féllábú ember is szerepel, pedig azt mondjuk, ezzel nem lehet viccelni. Ám ott egy félszemű, féllábú kalóz összekacsint a hetérával a kocsmában: idáig el lehet menni, ez a szituáció segítette a rajzot. Az a lényeg, hogy legyen ízlésünk, hogy tudjuk, hol a határ.


– Karácsonyra rajzol a családtagoknak?

– Nagyon ritkán, csak nagy alkalmakra rajzolok a családnak, barátoknak. Nagy érzelmi töltés kell hozzá.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Feléledt az alvó óriás

Izgalmas nagykiállításokat, térszint alatti új épületszárnyat és a fiatal generáció megszólítását… Tovább olvasom