Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 22°C Még több cikk.

Gaudí épületei öntik a zenét és a mozgást

Akkor is megírta volna a „Gaudí" balettet, ha nem rokona a világhírű építésznek, vallja Gaudy Babette, a Győri Balett pénteken bemutatott darabjának szerzője. Gaudí lenyűgöző épületei első látásra életre keltek a képzeletében: a Güell park oszlopai izmos férfi táncosok formájában, hullámos terasza kecses balettosok képében elevenednek meg a színpadon.
– Laurie Anderson amerikai művész mondta egyszer viccesen, hogy „a zenéről írni olyan, mint eltáncolni az építészetet". Ehhez képest most úgy tűnik, ez mégsem olyan elvetemült gondolat, hiszen a Gaudít ön „drámai építészeti balettként" határozta meg...

– Szerintem ez egyáltalán nem merész elképzelés. Gaudíval kapcsolatban biztosan nem! Az ő művei olyan vizuális egységet jelentenek, hogy azokban benne van a táncművészet. Csak ki kell nyitnia a fülét az embernek, s meghallja a zenét, a dallamokat, az épületei öntik a ritmust! Ha kinyitjuk a szemünket, látjuk a formát, a történetet és a táncot. Már amikor először Barcelonában jártam, éreztem, hogy minden, amit alkotott, egy-egy óriási művészeti komplexum, amelyben a művészeti ágak sokasága keveredik. Ott van például a Güell park; rögtön megláttam benne a hullámokkal teli mozgást, a hatalmas tartóoszlopokban pedig az izmos, erős férfi táncosokat. Ezt a komplexitást vetettem papírra én is: a kortárs és a klasszikus balett, a flamenco, a pantomim... mind-mind felbukkan a darabban.

Fotó: Krizsán Csaba
Fotó: Krizsán Csaba

– A családi örökség inspirálta a megírására?

– Sokan kérdezik, azért pont Gaudíról szól-e a darab, mert a rokona vagyok. Bizonyára ez is szerepet játszott, de akkor is megírtam volna, ha történetesen nem Gaudynak hívnak. (A művész leszármazottai már így, nemesítve írják a nevüket – a szerk.) Egyszerűen azért, mert annyira szeretem az épületeit, a stílusát, a technikáját, hogy nekem ezt meg kellett írnom. Persze a családi kötelék – habár nem vér szerinti – ösztönzött, hogy megtudjam, ki és mi áll a név mögött. Nem sokan élnek már építészek a családból, én mindössze egy embert ismerek, Svájcban. Talán a nagyobbik fiam, Nepomuk Gaudy továbbviszi majd az építészetben is a nevet; hamarosan végez építészmérnökként, s mivel ő is előadóművész, remélem, bele tud majd vinni valami pluszt a munkájába.

– Képző- és iparművészként gondolom, önnek sem volt nehéz ráhangolódnia Gaudí alkotásaira.

– Tényleg nem, ráadásul, mivel ötévesen még nem nagyon tudtam beszélni, sokkal jobban kifejlődött a vizuális kultúrám, mint egy átlagos embernél. Kerámia domborműveket, szobrokat, köztéri installációkat készítek – kicsinyített épületeket is –, de terveztem már óralapokat és textilt is.

– Ez magyarázat arra, miért olyan részletes az az anyag, amellyel két éve megnyerte Kiss János balettigazgatót az ügynek…

– Hatvanoldalas összeállítással kerestem meg. Két évig készült – Gaudí halálának 80. évfordulójára, 2006-ra fejeztem be –,
négy éve egy unalmas színházi darab közben született meg az ötlet a fejemben. Megálmodtam az elejétől a végéig. A zenén és a táncon túl díszleteket is terveztem, jelmezeket rajzoltam az egyes jelenetekhez. Mielőtt Kiss János döntött a darab bemutatásáról, egy hatperces részletet kellett bemutatnom belőle, amihez az operaháztól „kaptam" öt balett-táncost. Megnézték, elfogadták, s azóta, két éve keressük a megfelelő koreográfust, aki valóra váltja, amit megálmodtam. Szerencsére mindig volt, ami erőt adott, például az a levél, amit tavaly novemberben kaptam a Vatikánból. Az áll benne, hogy XVI. Benedek pápa imába foglalta a munkámat, a szándékomat.

Gaudy Babette
Gaudy Babette

– Térjünk vissza egy kicsit az első kérdésemhez: hogyan lehet eltáncolni az építészetet?

– Nálam az épületek életre kelnek, megmutatva Gaudí fantasztikus világát, képzeletét – és ellensúlyozandó mozgáskorlátozottságát. Halála pedig valójában újjászületés: egy csúccsá válik, amely felmegy előttünk az általa megálmodott templom tetejére, így folyatódik az építkezés, az életműve. Próbáltam visszaadni Gaudí vallásos mivoltát és a csak rá jellemző mindennapi szokásokat is.

– Bizonyára ön is volt már úgy, hogy amikor egy kedves olvasmányélményét meglátta filmen, csalódott, mert a képzeletében élő, megalkotott szereplők, helyszínek teljesen mások voltak, mint a filmvásznon… Nem tart tőle, hogy most is ez történik?

– Valóban, bennem már él ez a darab, s nem voltam jelen folyamatosan a darab színpadra állításánál sem, alig néhány rövid próbát láttam a premier előtt. Akkor még nem lehetett látni, mi valósul meg abból, amit megálmodtam. De nagyon bízom a Győri Balettben, hogy sikerül visszaadnia azt, ami megszületett bennem. Ha pedig még jobb is lesz, annak persze tiszta szívemből örülni fogok!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közúton a vad

Talán az egyik legtöbb problémát felvető kérdés a vadgazdálkodásban, mikor a vad és a gépjármű… Tovább olvasom