Kisalföld logö

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 14°C | 27°C Még több cikk.

Galgóczi felfedezése ma is különös kaland

Dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész az igazságkeresés írójának nevezte Galgóczit az író halálának 20. évfordulója alkalmából szervezett emlékkonferencián, s a Vidravas című regényét elemezte. Egyetemi évei alatt fedezte fel Galgóczi Erzsébetet – az írónő műveit a hallgatók az ötvenes években az Új Hang és a Csillag címmel megjelent folyóiratokban olvashatták.

– Galgócziról, a műveiről élete utolsó éveiben rendszeresen jelentek meg tanulmányaim és kritikáim – mondta el a Kisalföld érdeklődésére Pomogáts Béla az emlékkonferencia szünetében. – Nagy hatással volt rám, s ez máig megmaradt. Ráadásul családilag is van némi kapcsolat közöttünk, mert az őseim közül a nagyanyám ménfői, de apai ágon is van arrafelé kötődésem. Szomorú vagyok, mert kellett lenni egy ilyen évfordulónak és egy Győr és Ménfőcsanak közötti lokálpatrióta ösztönzésnek, hogy újra és újra beszéljünk Galgócziról, az ő valóságkereséséről. Azt hiszem, egy olyan írónőnek, mint Galgóczi Erzsébet, mindig jelen kellene lenni a magyar olvasók tudatában, a könyvtárakban. Újra meg újra vissza kellene térni azokhoz az igazságokhoz, az elbeszélés azon értékeihez, amelyeket az ő személyisége képviselt.

Pomogáts Béla és Galgóczi Erzsébet között nem csupán az irodalom a kapocs.
Pomogáts Béla és Galgóczi Erzsébet között nem csupán az irodalom a kapocs.

– Egyfajta lázadás jellemezte a műveit, azt, ahogyan írt, mégis mi lehet Galgóczi Erzsébet mára szóló üzenete?

– Az ötvenes években nem volt író, aki ne lázadt volna, Juhász Ferenc, Nagy László és Csurka műveiben is ott a tűz. Nem alkudhattak meg a társadalmi igazságtalanságokkal, borzalmakkal, amelyek jellemezték a kort. Ez az igazságkereső szenvedély úgy gondolom, ma is érvényes, hisz a mai magyar társadalom is tele van gondokkal, ellentmondásokkal, hazugságokkal, így nagy szükség lenne ma is Galgóczikra. Többször gondoltam már arra, Erzsébet halálában az is szerepet játszott, hogy őt és a hozzá hasonló írókat félretették, a rájuk jellemző igazságkereső szenvedély egyszerűen kiment a divatból. Azt hiszem, hogy ezeket az írókat ez a tény lelkileg rettenetesen megkínozta, hisz ahelyett, hogy fellélegezhettek volna, hogy vége egy ellentmondásokkal teli, embertelen rendszernek, amelyet Kádár-rendszernek hívtunk, az élet egészen más koreográfiát írt...

Galgóczi Erzsébet
Galgóczi Erzsébet

– Vannak-e ma igazságkereső íróink, hisz naponta érezzük a bőrünkön, hogy téma lenne bőven?

– Nézze, nekem a fő problémám, hogy ’89 előtt az irodalom és a politika két szinte különböző vágányon haladt: a politika próbálta csendre, hazugságra inteni az irodalmat, ez nyilvánvalóan nem sikerült. A rendszerváltás után tapasztalható volt némi öröm, ám ezzel a demokratikus átalakulással meg az írók úgy érezhették: feladat nélkül maradtak, az alkotók kifejezetten tartózkodtak a politikai állásfoglalásoktól, attól a hagyományos, erkölcsileg is kötelező állásfoglalástól, amely korábban a közéletiséget erősítette. Amikor az írók felébredtek, kialakult egy olyan mentalitás, amely azt sugallta, nincs szükség jó írókra. Egy olyan világban, ahol Galgóczit nemhogy nem olvassák, de csak kevesen ismerik, ugyanakkor esténként egymillió ember végignézi a televízióban Győzikét. Ezt én nemzeti tragédiának tartom. Nem tudom, mit lehetne ellene csinálni, de az a tapasztalatom, a társadalom elvesztette azt a józan eszét, erkölcsi tartását és politikai ítélőképességét, amely még a kommunista diktatúra ellenére is valahol nagyon mélyen megvolt az életünkben. Ma az embereket be lehet hajtani a szavazófülkékbe, és aki erősebb hangon trombitálja az igazát, megnyeri a választásokat. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyik nagy párttal sem vagyok elégedett. Hogy valóban öntudatos, demokratikus, rendet akaró és azt használni tudó polgáraink legyenek, ez bizony elérhetetlen álomnak tűnik.


– Mi baj velünk, olvasókkal?

– Rosszabbak lettünk, mert mindent a pénz diktál. Abban a világban, ahol a pénznek minden korábbinál meghatározóbb szerep jut, egy olyan író, mint Galgóczi, háttérbe szorul. Pedig nem szabadna kiegyezni ezzel. Szükség lenne ma is Galgóczi Erzsébetekre, akik belekiáltják az emberek arcába az igazságot.

Talán azt így meghallanák...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ajtó nyílt Kanadára

Berkes Gábor már gyerekként imádott barkácsolni ménfőcsanaki családi házuk kamrájában. Ráadásul… Tovább olvasom