Kisalföld logö

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 11°C | 19°C Még több cikk.

Fogságából is közvetített volna

Hermann Róbert történész: Batthyány Lajost koncepciós perben végezték ki.

Az idén 200 éve született Batthyány Lajos 1848-ban ezekben a hetekben élte élete legfontosabb napjait: ő maga március 31-én, kormánya április 7-én lépett hivatalba, V. Ferdinánd pedig április 11-én szentesítette az áprilisi törvényeket.

Hermann Róbert történész szerint olyan cselekedeteket róttak a terhére, amelyekért az érvényes magyar törvények alapán nem ítélhették volna el.

– Batthyány-emlékév ide vagy oda, az embernek olyan érzése van, mintha az első magyar felelős miniszterelnök nem lenne a helyén a köztudatban. Sokkal-sokkal több szó esik 1848–49 kapcsán Kossuthról, Petőfiről vagy a tizenhárom aradi vértanúról. Ön hogyan látja?
– Ez kétségkívül így van. Persze nem ő az egyetlen ilyen személyiség, elég, ha utódára, a második felelős kormány miniszterelnökére és belügyminiszterére, Szemere Bertalanra gondolunk. Batthyányval szemben azonban különösen méltánytalan az utókor.

– Gondolatkísérletre kérem: a magyar miniszterelnökök sorában hova helyezné Batthyányt?
– Hozzá hasonlóan jelentős miniszterelnököt, olyat, akinél az erkölcsi integritás és a politikusi teljesítmény olyannyira összekapcsolódott, keveset tudnék mondani. Talán id. Andrássy Gyula, Tisza István és Bethlen István mérhető hozzá.

KOHOLT VÁDAK

– Melyek voltak miniszterelnöksége legfontosabb eredményei?
– A legfontosabb eredmény a polgári átalakulás kereteit megteremtő áprilisi törvények életbe léptetése volt; ezzel gyakorlatilag az 1948-ig terjedő száz év társadalmi és politikai berendezkedésének alapját tette le a kormány, s elvileg 1989–1990 után is az általa képviselt felelős kormányzás eszméjéhez tértünk vissza. A másik igen jelentős teljesítménye az önálló magyar haderő, a honvédsereg megteremtése volt.

– Batthyány, miután úgy érezte, nem tud törvényes eszközökkel szembeszállni a fenyegető horvát támadással, 1848 őszén lemondott. Hogyan viszonyult élete hátralévő egy évében a szabadságharchoz?
– Valóságos szerencsétlenségnek tartotta azt, hogy a birodalom két felének konfliktusa fegyveres harc formáját öltötte. Lényegében ezzel magyarázható, hogy mindent megtett a békés megoldás érdekében. Azért is választatta meg magát újra 1848 decemberében a sárvári kerületben képviselővé, hogy az országgyűlésen a Kossuth által képviselt, általa veszélyesnek tartott irány ellen fellépjen; s azért indítványozta a képviselőház 1848. december 31-i ülésén, hogy békekövetséget küldjenek Windischgrätz császári-királyi fővezérhez, mert ebben látta az utolsó esélyét annak, hogy elkerüljék Magyarország teljes vereségét. Sőt, még fogsága idején, 1849. június 17-én – a készülő orosz intervencióról értesülve – egy beadványában felajánlotta, hogy közvetít az osztrák kormány és a magyar fölkelők között.

– Egy korábbi interjújában azt nyilatkozta a Kisalföldnek, hogy a haditörvények logikája alapján magyar szempontból ugyan fájdalmas, de „korrekt" ítéletek születtek a szabadságharc bukása után. Az egyetlen kivétel Batthyány Lajos, aki ellen kimondottan koncepciós eljárás folyt. Mire alapozza ezt?
– Batthyánynak a per során olyan cselekedeteket róttak a terhére, amelyekért az érvényes magyar törvények alapján nem ítélhették volna el, ám az eljárás alapjául az osztrák katonai perrendtartás szolgált. A császári-királyi hatóságok azok ellen indítottak eljárást, akik a magyar országgyűlést feloszlató 1848. október 3-i manifesztum után is a helyükön maradtak, akár képviselőként, akár katonaként. Batthyány pere volt az egyetlen, amelyben az ez előtti cselekedetek képezték a vádak legfőbb alapját. A per célja elsősorban az volt, hogy Batthyányra rábizonyítsák az 1848. október 6-i bécsi forradalomban való bűnrészességet. 1849 februárjára kiderült, hogy Bécsben nem találtak erre vonatkozó érdemi dokumentumot. A hadbíró által 1849 április-májusában végzett újabb kutatások sem jártak eredménnyel. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy Felix Schwarzenberg miniszterelnök érzékeltette vele: az ügy politikai szempontból nagy fontosságú. A hadbíró június 13-i előterjesztésében kifejtette, hogy Batthyány ellen az október 3. előtti vádak ügyében a hadbíróság nem illetékes; a katonai fellebbviteli törvényszék azonban úgy határozott, hogy a vádakat egyetlen eljárás keretében, csak a főbb pontokra szorítkozva kell vizsgálni, hiszen a vádlott tevékenysége összefüggő egészet alkot.

SZEMÉLYES GYŰLÖLET

– Miért tartották fontosnak az osztrákok, hogy Batthyányt – akár a politikai gyilkosság vádját is magukra véve – kivégezzék?
– Az elsődleges ok nyilván az volt, hogy Batthyány nem kompromittálódott a szabadságharc során, azaz személye a neoabszolutizmus korában központi szerepet tölthetett volna be a magyar politikában. Ne feledjük, 1849 augusztusában Kossuth és Szemere emigrációba kényszerült, Deák már korábban visszavonult, Széchenyi közel egy éve a döblingi elmegyógyintézet lakója volt, Eötvös önkéntes emigrációba ment, a vak Wesselényi Gräfenbergben kezeltette magát. A nagy liberális nemzedék tagjai közül egyedül Batthyány jelenthetett volna állandó gondot az egységes birodalom megteremtésén fáradozó osztrák kormánynak. Emellett Batthyányt sokan gyűlölték, köztük az uralkodó anyja, Zsófia főhercegnő; meggyőződésük volt, hogy Batthyány nélkül a birodalom soha nem került volna olyan nehéz helyzetbe. Annyi igazság kétségkívül volt ebben, hogy az általa létrehozott honvédsereg híján a szabadságharc talán már 1848 októberében véget ér, s I. Ferenc József aligha lett volna kénytelen segítségül hívni az oroszokat 1849 tavaszán, ami önmagában is óriási presztízsveszteség volt a birodalomnak.

A NEMZETI PANTEONBAN

– Batthyány kivégzése esetében sem volt véletlen az 1849. október 6-i dátum, Latour császári-királyi hadügyminiszter bécsi meggyilkolásának egyéves évfordulója?
– Bizonyosan nem. Batthyány perében az egyik előfeltevés az volt, hogy az általa folyósított pénzek hozzájárultak az 1848. október 6-i bécsi forradalom kirobbantásához, s így Latour halálához. A per során ugyan nem sikerült bizonyítani a vádpontot, de az osztrák publicisztika ettől függetlenül széltében-hosszában terjesztette azt. A kivégzés dátuma tehát – akárcsak az aradi vértanúk esetében – azért esett október 6-ra, hogy így is érzékeltessék a közvéleménnyel: a hadügyminisztert megbosszulták, a bűnt megtorolták, a bűnösöket kivégezték, az igazság helyreállt. Nem tudták, hogy Batthyány és az aradiak vértanúhalála sokkal erősebb szimbolikus erővel bír: Latourra ma már csak a történészek emlékeznek, de Batthyány és az aradi vértanúk máig a nemzeti panteonban foglalnak helyet.

Hancz Gábor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Krisztus feltámadása hitünk alapja

A mai ember legnagyobb kísértése és félelme, hogy semminek sincs értelme. Életünk nagy társadalmi,… Tovább olvasom