– A buddhizmus Krisztus előtt a VI. században jött létre Indiában, s elsősorban azok körében terjedt, akik a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak. Viszont a középkorban éppen Indiában halt ki a buddhizmus, részben az iszlám hódításának hatására – részletezte dr. Pressing Lajos, az 1952-ben alapított Magyar Buddhista Misszió ügyvivője. – A buddhizmus ugyanakkor elterjedt az egész ázsiai kontinensen, s ma már számos válfaja létezik. Buddha abból a felismerésből indult ki tanításai során, hogy a világi jelenségek átmenetiek. A keletkezés és pusztulás örök körforgásában változó jelenségek mélyebb okait kutatva megállapította, hogy az ember és világa független alkotórészek összessége, a testi dolgok, érzések, észlelések, elképzelések, ösztönök és tudatos cselekedetek kombinációi, amelyek szintén ki vannak téve a változás örökös körforgásának. Ebből is következik, hogy a nemeknek és a szexnek szimbolikus jelentőségük van, ugyanis e távol-keleti vallás inkább aszketikus beállítottságú út, azaz a benne élők a világi élettől elfordulva igyekszenek megkeresni a szellemi megvalósulást. Emiatt a buddhizmus a cölibátust részesíti előnyben.
 |
Ugyanakkor a buddhizmus nagyon gyakran használja a nemi egyesülés képeit mint szimbólumot az ellentétek egységének felmutatására, az emberben lévő, egymást kiegészítő pólusok, energiák, képességek kifejezésére. Mindezt szellemi úton a meditációban kell meg- és átélni, hogy önmagunkban elérjük a teljes embert – vallják. S hogy miben különbözik a buddhista szex a nyugati kultúrkörétől? Nyugaton a sze-
xualitást alapvetően a szaporodás eszközének tekintjük, spirituális szempontból is ez a legitim. Viszont a modern korban, szekularizált világunkban egyoldalúan a testiség oldala került előtérbe mint az örömszerzés forrása. A Keletnek alapvetően más a felfogása e területen.
Sőt, nemcsak a szexben, hanem az egész életben, mindenütt az isten, a végső valóság jelenlétét keresi. Ezért a szexualitást is erről az oldalról közelítik meg, s emiatt az örömszerzés, a szaporodás másodlagos kérdés. Vallják, a szexuális egyesülésben a kettészakadt isteni természet egysége helyreáll. Ilyen értelemben a keleti hagyomány szakrális élményt kínál. A szex tehát nem valami bűnös, alantas vagy testi, hanem magasztos dologként jelenik meg náluk: éppen az isteni egység válik átélhetővé, jelenvalóvá. Így az ember az egyesülésben a saját önzésén, az egóján is túllép. A buddhizmus alapvetően a monogám kapcsolatot részesíti előnyben, de vannak kivételek, amelyeknek történelmi, társadalmi okai vannak. Elszigetelten előfordul a többnejűség, sőt, Tibet egyes területein a többférjűség is megtalálható, főként ott, ahol anyai jogú öröklés dívik.
20°C
Hozzászólok! 
