Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Emlékképek a pokolból: szőnyegbombázás Győrben

1944 áprilisában a győri vagongyár bombázásánál 800 civil esett áldozatul. Az amerikai nehézbombázók egy év alatt 24 légitámadást mértek a megyeszékhelyre.

A történet régi, a fájó emlékek mégis feledhetetlenek. Mára kevés embert találunk, aki átélte a borzalmakat. A rábapatonai Horváth Ferenc közéjük tartozik.

Kellemes nyári nap virrad a beszélgetésre. A téma már korántsem az. Feri bácsi olyan emlékeket idéz fel, melyeket senki sem szeretne magáénak tudni. Kevesen mesélhetnek már hasonlóról. Ő azon szerencsések közé tartozik, akik túlélték a tragédiát.

– 20 éves voltam, amikor elkezdtem a vagongyárban dolgozni – meséli Feri bácsi.

– Győrben és Almásfüzitőn is szolgáltam. A megyeszékhelyen készültek a német Messerschmitt vadászgépek. Magam is jártam abban a műhelyben. Azon az éjszakán, április 13-án, mikor Győrt az első támadás érte, én nem voltam a városban, a másik helyszínen dolgoztam. Másnap azonban visszajöttünk Győrbe. Az épület nagy része romokban hevert. A kettes porta bejáratánál lévő légvédelmi ágyút is kilőtték. Nem engedtek be minket a gyárba, mert a romok között még akadtak bombák, melyek nem robbantak fel. Várakoztunk, sétálgattunk az épület körül.

Ahogy a környéken bóklásztunk, hatalmas durranás rázta meg a levegőt. Elsült az egyik töltet. Nem kellett kétszer mondani, hogy ne menjünk a romok közelébe. Mindenki menekült, amerre látott.

Horváth Ferenc a saját bőrén tapasztalta meg a szőnyegbombázás pusztító erejét. Maholnap 90. életévébe lép, emlékei viszont frissek, mintha csak tegnap történt volna minden.
Horváth Ferenc a saját bőrén tapasztalta meg a szőnyegbombázás pusztító erejét. Maholnap 90. életévébe lép, emlékei viszont frissek, mintha csak tegnap történt volna minden.

Ház állott, most kőhalom

– A gyárral szemben, a Duna túloldalán volt egy óvóhely – emlékszik vissza Feri bácsi.

– Mondták, hogy egy család bújt meg benne. Az egyik töltet célt tévesztett és pont ennek a pincének a tetejére esett. A szerencsétlenek ˝azóta sem jöttek fel onnan.˝

Természetesen dolgozni sem tudtunk a műhelyekben, hiszen mindig azt vártuk, hogy mikor szólal meg a sziréna, jelezve a közelgő veszélyt. Mikor felharsant, mindenki menekült a gyár közeléből. Akkoriban biciklivel jártam be dolgozni, hogy könnyebben el tudjak tűnni az épülettől. Megvártuk, míg elmennek a gépek és abbamarad a durrogás, utána visszamentünk. Hatalmas volt a füst. A kísérő vadászgépek kétlem, hogy látták, hova is lőnek, ezért a város többi része sem volt biztonságos. A gyár pedig végképp nem.

Egy Győrben készült Messerschmitt vadászgép, a gép orrán  Lőrincz Mátyás pilóta.
Egy Győrben készült Messerschmitt vadászgép, a gép orrán Lőrincz Mátyás pilóta.

Nappali fényesség az éjszakában

– Többnyire az almásfüzitői gyárban szolgáltam, ám azt is rengeteg támadás érte. Közvetlenül a gyárépületek mellett volt a szállásunk. Egyik hajnalban, három óra lehetett, megszólalt a riasztó. Én nem ébredtem fel a zajra, csak később, amikor már morgott az ég a repülőgépektől.

Gyorsan összekaptam magam és kiszaladtam az udvarra. Nem jutottam messzire, a gépek már javában fölöttünk voltak. Hasra vágtam magam a földön. Behunytam a szemem és vártam, hogy vége legyen. Hullottak a bombák. Folyamatosan csak durrogást hallottam. A felfröccsenő földdarabok beterítettek; a Dunába zuhanó töltetek ereje rám fröcskölte a sarat. A repülőkről ˝sztálingyertyákat˝ dobáltak. Ezek ejtőernyőn ereszkedő, fényesen izzó töltetek voltak. Nem robbantak, de vakító fényben szikráztak. A célpont pontos bemérését segítették. Nappali világosság támadt a gyár körül, amint ezek a gyertyák lehullottak.

Egy pillanatra elhallgat. A csend segít feldolgozni az eddig hallottakat. Majd ismét megszólal:

– Azt hiszem, csak a szerencsének köszönhetem, hogy most itt ülhetek. Semmi másnak, csak a szerencsémnek. Az egyik bátyám a Don-kanyarnál esett el. Akik hazatértek a frontról, csakis a szerencsének köszönhették a sorsukat. Jöjjön bármi, csak háború ne legyen többé!

Feri bácsi rengeteget tud mesélni. Kilencven év és a háború élménye nem meríthető ki egyórás beszélgetésben, ám szorít az idő. Elbúcsúzunk.

Hazafelé két kisgyereket pillantok meg az utcán. Vidáman futkosnak egy fa körül. Játék puskával lövöldöznek egymásra.

– Bumm! Eltaláltalak! – kiáltja oda társának az egyikük.

Fiatalok még, előttük az élet.



A győri Xántus János Múzeum emlékirata szerint 163 darab B17-es típusú amerikai bombázó kapott parancsot arra, hogy semmisítsék meg a gyárat és a közelében fekvő repteret. Az üzem óvóhelyén harmincan vesztek oda. A bombák a lakosságot sem kímélték. Több családi házat és óvóhelyet találtak el. Voltak, akik a pincében fulladtak meg. Másnap reggel a túlélők közül sokan csak romokat, kőhalmot találtak otthonuk helyén. A felszín néhol a mai napig megőrizte a nyomokat.

Olvasóink írták

  • 3. norimami 2012. június 24. 11:24
    „Édesapám, Németh Emil, besorozott kiskatona volt. Átélte a szőnyegbombázást. A riadalmat, a kétségbeesett őrjöngő üvöltözést, azt hogy fejek, karok lábak repültek a levegőben szanaszét. Egy őrjöngő kiskatonát, aki pánikjában üvöltve le fel futkosott , egy nagy repeszdarab, derékban kettévágta. Ezt édesapám mind látta, átélte. Szerencséjére, egy bomba úgy robbant, hogy őt "csak" 2 méter mélyen betemette a föld. Nem tudott mozdulni, biztos volt a halálában. De pár óra múltán kaparászás volt felette , ő mocorogni próbált és Isten segedelmével kiásták. Csak megsüketült kicsit, ennyi baja lett. Egy nagy , gyilkos repeszdarabot el is hozott emlékbe. Itt fekszik asztalomon. Sajnos, Apám 2001-ben elhunyt. De története, emlékei itt maradtak.”
  • 2. AntiFricc 2010. június 26. 22:25
    „Egyetértek!
    Ezeknek a jenkiknek akkor sem volt, most sincs eszük! Ölnek esztelenül! Gyökerek!”
  • 1. háté 2010. június 26. 17:21
    „Győr megmentői

    1944 áprilisában a győri vagongyár bombázásánál 800 civil esett áldozatul. Az amerikai nehézbombázók egy év alatt 24 légitámadást mértek a megyeszékhelyre.

    Az "ámerikai"-nagy-zsidó hadsereg, azóta is folyamatosan, öl,-bombáz a békéért!
    A multi, a globáltőke érdekében, irtani az ártatlanokat, lebombázni gyáraikat!

    --igaz ezt lehet békés úton is,-----lásd hazánkat.---- hol vannak gyáraink üzemeink?--az összes a globalista pénzvilág érdekében lerombolva!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝Veletek zsírozzák meg itt a földet˝

A Rákosi-korban, 1950 és 1953 között több hullámban internálták, deportálták a magyar családokat… Tovább olvasom