Kisalföld logö

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -2°C | 4°C Még több cikk.

Elnyerik a trófeát?

Katus Attila hatszoros világ- és kétszeres Európa-aerobikbajnok, személyi edző, életmód-tanácsadó. Nemrég pedig partnerével, Molnár Andreával elhódította a Szombat esti láz 2008 nyertesének kijáró trófeát is. A győzelem félig megvan, viszont ma ismét a parketten kell bizonyítaniuk. Az eddigi két széria győztesei biztosra vehetően nehéz feladat elé állítják a sikerpárost: vajon ők érdemlik ki a 2008-as Parkett Ördöge címet is?
Katus Attila két tánc között adott interjút a Kisalföldnek.

– Rendesen felforgatták az életét az utóbbi időben. Mit jelentett önnek a tánc a műsor előtt, és milyen érzésekkel gondol rá most, a verseny végeztével?

– A táncot mindig érdekesnek és szépnek tartottam. Őszintén szólva elég amatőr szinten kerültem bele ebbe a versenybe, hisz még a táncstílusokat sem tudtam megkülönböztetni egymástól. De a széria alatt rengeteg tudást kaptam, és most már látom azt a nehézséget, ami a táncban van. Ránézésre nagyon könnyűnek tűnik, de közel sem az, nagyon nehéz, mert koordinálni kell a mozgást, és mindeközben érzelmeket kell kifejezni. Jó visszagondolni rá, és a verseny után csak bátorítani tudok mindenkit, hogy próbálja ki. Ráadásul a tánc nemcsak a testnek, hanem a lelkivilágnak is sokat jelent, a férfit férfibbá, a nőt nőbbé teszi!


– Mennyit kellett edzenie partnerével?

– Először csak kétszer edzettünk, átlagosan napi 5–6 órában, de aztán egyre keményebb lett a felkészülés. Akadt olyan nap, hogy 7–8 órát is gyakoroltunk egyfolytában. A végén már reggeltől estig csak táncoltunk... Nagyon húzós és pörgős volt. Így sikerült 6–7 kg-ot is lefogynom.


– Az aerobik nem hasonlít a tánchoz, hogy birkózott meg ezzel a gondolattal?

– Nem, egyáltalán nem hasonlít, ennek ellenére nem féltem tőle. Aztán mikor oda jutottunk, hogy táncolni kellett, na akkor teljesen összerezdültem és leesett, hogy ez nagyon nehéz lesz számomra. A táncot össze sem lehet hasonlítani az aerobikkal, tudtam, hogy ez hátrány lesz, és kicsit az is volt, mert például a táncban nagyon figyelni kellett a karra, amit sok esetben csak keményen lehetett tartani. De aztán menet közben kialakult a dolog, és mindössze talán egy előnyöm volt a többiekkel szemben, hogy jó fizikumban kezdtem el a táncot. Nagyon jó érzés volt részt venni a versenyen, az emberek megismertek minket, szurkoltak, biztattak, mi pedig a tőlünk telhetőt tettük le az asztalra hétről hétre. Nem voltunk esélyesek, amikor elkezdtük, de ha megnézzük, azok voltak a legjobbak, akik a legtöbb energiát fektették bele, például Stohl Andrásék vagy Kiss Ramónáék. Ez meg is látszott. Leginkább szorgalom és kitartás kellett hozzá. Udvaros Dorottya azt mondta nekem: „Attila, te egy nagy harcos vagy!" Azt hiszem, igaza volt, hisz a hétköznapi életben is egy nagy harcos vagyok.


– Milyen táncok álltak közel önhöz, melyek voltak a kedvencei, a könnyűek, a nehezek, volt, amit nem szívesen táncolt?

– Mindegyik tánc egy nagy kaland volt, mert egy új, felszabadult világba juttattak el. Nagyon változatos a mozgásviláguk, nekem leginkább a paso doble tetszett, de a standard táncok gyengédsége, érzékenysége is közel állt hozzám. Emlékszem, az elején a szamba volt az, ami nagyon nehéz volt, de hála Andreának, az is kialakult a végére.


– Az aerobikkal számtalan díjat nyert már, ott volt a világbajnoki cím, most pedig egy táncverseny győztesének járó trófea is van a vitrinjében. Melyikre büszkébb?

– Teljesen más érzés, természetesen az aerobikkal nyert díjaim közül van legfontosabb a számomra. Ez a világbajnoki cím, amiért azért éveket kellett dolgozni. Szép eredmény volt, 5–6 évet készültem rá, és felemelő érzésként éltem meg, amikor megnyertem ott, a szüleim szeme láttára. Ez a táncverseny is olyan volt egy kicsit, de a világbajnoki cím természetesen többet ér. Azonban bennem volt, hogy ezzel a szerepléssel sok embert sikerül majd mozgásra csábítani: mivel személyi edző is vagyok, nagyon fontos, hogy a megszerzett ismereteket továbbadjam. A táncban is rengeteg érték van, amit érdemes megtanulni.


– A múlt szombati győzelem után számtalan médium foglalkozott azzal, hogy a táncpartnerével távozott az éjszakából.

– Igen, de ez nem igaz. Ez a bulvárvilág. Andreának még aznap este volt egy fellépése Iringóval, ők együtt távoztak, én pedig hazavittem a szüleimet, majd a barátnőmmel mentünk el még egy kicsit ünnepelni.


– Szombaton ismét a parketten lesz látható, de jóval nehezebb versenyre van kilátás, hisz nem akármilyen ellenfelek a versenytársak: a Csonka András–Keleti Andrea és a Czene Attila–Bánhidi Petra párossal kell megküzdenie a 2008-as Parkett Ördöge címért. Mit jósol, megkoronázhatja szereplését egy ilyen végső diadallal?

– Az emberek szeretnek győzni, mindenki győzni akar. Most egy másik versenybe csöppenünk bele, melyben az ellenfeleknek az lehet az előnyük, hogy ők már régóta táncolnak, sőt, több idejük volt felkészülni, nekünk viszont az, hogy lendületben vagyunk. A végeredmény bármi lehet, arra törekszünk, hogy jól és önfeledten táncoljunk ma is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bécs és Pozsony karácsonyi fényei

Már csak pár napunk van arra, hogy két szomszédunk, Bécs és Pozsony adventi vásárát megcsodáljuk. A… Tovább olvasom