Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Elhunyt Bors Béla színművész

Gobbi Hilda mondta neki, ahogy ezer története közül szólt az egyik, ne hagyja ott a színészi pályát csak azért, mert feltétlenül nem látják meg benne a rendezők a férfi hőst. A színháznak legalább akkora szüksége van epizodistákra, mint főszereplőkre. Megfogadta Gobbi tanácsát és hosszú pályafutása alatt ezernyi karaktert formált meg a közönség, elsősorban a győri színházba látogató közönség legnagyobb örömére.
Béla bácsit jól ismerte mindenki a színházban, de a színházon kívül is. Jellegzetes alakja volt a megyeszékhely sétálóutcájának. Fehér kalapja, mindig kifogástalan úriember öltözete és közvetlen stílusa sokakat rabul ejtett egy-egy beszélgetésre. Őt is ismerték, de nem túlzás azt állítani, ő is ismert mindenkit. Mert esténként játszott, szerencsére nagyobb szerepek is jutottak neki a hosszú színházi évek alatt, délután pedig élt a belvárosban. Lételeme volt a közönség és a közösség. Amit a világról gondolt, nem csupán alakításaiban formálta meg, de meséiben is, melyek szóltak színházról, emberekről, életről egyaránt. Milyen kár, hogy ezeket a meséket már csak mi mesélhetjük tovább Bors Bélára emlékezve.

Vidám ember volt, akinek humorából valami bölcs szeretet is sugárzott azok felé, akikhez fordulva belekezdett egy-egy történetbe.

Bors Béla egy évig küzdött egy nagyon fájdalmas betegséggel. Sorsát megadóan tűrte, szép emlékeket sorolhatott fel magának betegágyán. Fiától tudjuk, hogy az utolsó gondolatai között is szerepelt az ő kedves közönsége. Üzenetet is küldött, méghozzá a következőt: „Szerettelek benneteket, győri emberek."

Mi is szerettünk téged, Béci bácsi! Nyugtasson Isten.

(Végső búcsú a művésztől kedden délután három órakor lesz a nádorvárosi temető új ravatalozójában.)


Életrajz

Életének 85. évében hunyt el Bors Béla. Pályafutását magántársulatoknál kezdte 1945-ben. Öt évvel később a Fővárosi Varietéhez, majd a Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött.

A győri Kisfaludy Színházban 1960 óta játszott 1984-ig. Fontosabb szerepei voltak: Lehár: A mosoly országa – Szu Csong, Jacobi: Sybill – Petrov, Kodály: Háry János – Krucifix generális, Steinbeck: Egerek és emberek – Crooks, Ben Jonson: Volpone – Corbaccio, Szigligeti: Liliomfi – idősebb Schwarcz, Harriett Beacher Stowe: Tamás bátya kunyhója – Dirke, de szerepelt a Fekete gróf című német filmben is. Emlékét a társulat  kegyelettel megőrzi.

Olvasóink írták

  • 1. varpeter 2009. április 28. 16:28
    „Egy fényképet talán megérdemelt volna... igaz, amilyen gagyirakás ez az egészen kisalföld, még az is elképzelhető, hogy nincs...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Különleges hétfők

A megyei múzeum – a lehetőségeihez mérten – nagyon fontosnak tartja, hogy kiállításait… Tovább olvasom