Kisalföld logö

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 2°C | 9°C Még több cikk.

Életre ítélte őket a sors

A túlélés technikája mindenkinél más, a túléléshez többnyire valamilyen földöntúli erő és óriási hit szükséges.

A családokra hirtelen rászakadó gyásszal ki-ki a maga módján birkózik: van, aki feladja, belebetegszik. A túlélés technikája mindenkinél más, a túléléshez többnyire valamilyen földöntúli erő és óriási hit szükséges.

Betölteni az űrt

Nagyapa és unokája kézen fogva, virággal a kezükben igyekeznek a sírhoz. A legdrágábbéhoz, akinek hiányát nem pótolja senki és semmi. Nehéz a keresztjük. A hajléktalanszálló legidősebb lakója mind a hat gyermekét eltemette, az ágya fölött lévő minioltár alatt félhangosan imádkozik esténként. Egy 19 éves fiatal lányt a mosoni templom előtti zebrán gázolt halálra egy ámokfutó. Szülei és kishúga életük végéig szívükben leírhatatlan fájdalommal élnek. Gősi Vali könyvet ír. Életmentés közben elhunyt fiához és születendő kis unokájához szólnak a sorok.

Fekete László
A győri Fekete Lászlóról jó másfél évvel ezelőtt írtunk lapunkban először. Felesége halálát követően a végsőkig harcolt nevelt unokájáért, ahhoz, hogy együtt maradhassanak. A most tizenegy éves kis Bernadettnek azóta is nagy szeretettel viseli a gondját: mos, főz, takarít, a vásárlásokat pedig a kislánnyal többnyire együtt intézi. Szabadidejében az asszonyokat megszégyenítő ügyességgel varr, elhunyt felesége emlékének egyedülálló kézimunka-kiállítással adózott.

– Több-kevesebb sikerrel próbálom betölteni azt a hatalmas űrt, amelyet a feleségem halála óta folyamatosan érzek – osztotta meg érzéseit az unokáját egyedül nevelő férfi. – Hirtelen szívinfarktusban, otthon halt meg a nejem, abban a szobában egy Mária-kép mellett nálunk két gyertya ég. Hogy mindig velünk legyen. Rengeteget gondolkodom, sudérozok: ő mit és hogyan csinálna a helyemben? Ez ad erőt ahhoz, hogy fölkeljek, munkába induljak, vezessem a háztartást, felneveljem Bernadettet.
Fekete László elárulta, sokszor úgy érzi, mintha közvetlen kapcsolata lenne elhunyt feleségével: olykor félhangosan szólítja, beszél hozzá. A teher óriási, nem tagadja, bele is betegedett a gyászába, de felállt, úgy érzi, a nevelt unokája iránt érzett felelősségénél semmi nem lehet nagyobb. Keresztjét ezért cipeli, s mindehhez erőt ad a hite.
– Bízom a feltámadásban, hogy egyszer tényleg találkozunk – folytatta a férfi. – Ahogyan a temetőben, úgy a templomban is megkönnyebbül a lelkem. Ilyenkor úgy érzem, az előttem álló feladatokkal is könnyebben bírok.

Kell is az erő, mert igaz, sem a munkahelye, sem pedig az ismerősei nem hagyták magára az özvegyet, ám a lakásfelújításra felvett kölcsön összegéből még több mint kétszázezer forintos hátraléka van. (A nagyapának rendkívül nagy segítséget jelentene bármilyen támogatás, aminek közvetítéséhez lapunk is hozzájárul az OTP 11773377-
04707242-es számú számlaszámán.)

Hat gyermeket temetett

Özvegy Traplán  Mihálynénak teher minden ünnep. Az idős asszony a nyolcvankettedik évében jár, mind a hat gyermekét eltemette. Különböző életkorban balesetben, betegségben hunyták le örökre  szemüket a gyerekek, így Ari néninek – mert a gondozók így szólítják – senkije nem maradt.

Traplán Mihályné
– Sokszor elindulok a szobából hozzájuk – árulja el könnyek között az idős asszony –, s már csak a folyosón kapok észbe, hol vagyok és ők is a temetőben nyugszanak már. Nélkülük nehéz minden nap és minden este, amikor értük imádkozom. A házioltáromat az ágyam fölött alakítottam ki, nekem megnyugvást jelent, ha Máriához fohászkodhatok. Negyven évig a vagongyárban dolgoztam, a fiammal meg egy kis trafikunk volt az állatkert mögött, ahol nyalókát, lufit, törökmézet árultunk. Nem tudom, miért adott a csatkai Szűz Mária ekkora bánatot...
Ari néni már csak ritkán hagyja el az idősotthont, a húsvétra köttetett virágcsokrokat azért egy ismerős segítségével kijuttatja a temetőbe.
 
„Köztünk él tovább"

Négy éve március 10-én a mosoni templom előtti zebrán egy ámokfutó gázolta halálra azt a 19 éves lányt, akit ismerősei és barátai is rendkívül szorgalmas, segítőkész embernek ismertek. A tragédiát okozó autóban ülők – az Audit hátrahagyva – segítségnyújtás nélkül menekültek el a helyszínről. Igaz, később az osztrák rendőrség elfogta a gázolót, aki alig három év múltán szabadult büntetéséből.
– Egy darabig jóformán nyugtatókon éltem – vallja be az édesanya –, a kisebbik lányom, az akkor hároméves Barbi miatt azonban tenni kellett a dolgomat. Ha ő és a szüleim nem segítenek, bizonyosan feladtam volna.
Kissné Fóris Erika hangja ma is elfátyolosodik, amikor a lányáról kérdezem. Szerinte a fájdalom, az üresség élete végéig elkíséri. Nemcsak őt, mindazokat, akikre a sors ekkora nagy csapást mért.

Kissné Fóris Erika
– A szüleim rengeteget segítettek minden téren – folytatta az anya. – Szó szerint összeroppantott bennünket a gyász, de egymást folyamatosan vigasztaltuk, segítettük. Ingrid elsős középiskolás volt, amikor a kishúga született. Mindig szívesen pelenkázta, fürdette Barbarát. Erről videók is készültek, ezeket gyakran nézegetjük. Beszélgetünk róla, szinte naponta kimegyünk a temetőbe. Köztünk él. Barbi az ő ruháit veszi fel a legszívesebben, a kislány leginkább rá szeretne hasonlítani.

A hitről nem beszélünk Ingrid édesanyjával. Erika azért annyit megjegyez, templom előtt történt a tragédia, és jócskán eltelt az idő, mire egy arra járó autós megállt, értesítette a mentőket és a rendőrséget.
– A templomba azóta sem tettem be a lábam, a jó Isten hatalmas csapást mért ránk – jegyzi meg Kissné Erika. – Vigasztalni bárkit lehet, de a kívülállónak fogalma sem lehet erről a fájdalomról. Sokan az időben bíznak, de ebben nem hiszek, az idő sem oldja fel ezt a hatalmas lelki űrt. Tartjuk magunkat, nem tehetünk mást. A keresztünket az életünk végéig cipeljük...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kis magyar valóság – tíz mai családmodell

Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus szerint fel lehet nőni családon kívül is, de azok a feltételek, amelyek szükségesek az egészséges személyiségfejlődéshez, csak ép családban adottak. A legfontosabb az apróságokat ölelő biztonság, amelyet a szülők egymás iránti szeretete táplál. Ahol ugyanis a szülők külön-külön szeretik a gyerekeiket, de egymással nem tudnak kijönni, a gyerek szorong, veszélyben van. Tovább olvasom