Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Elege lett a lerománozásból

Klára, a sikerlistás Magyar pszicho című könyv főszereplője büszke és önérzetes, tele tenni akarással, szabad, nem tartozik sehová, nincsenek vezérei, csak önálló gondolatai és élete, a maga útját járja. De milyen az írónő, aki a sorok mögött él?

Tisza Kata huszonévesen került a sikerlisták élére: Tisza Kálmán ükunokáját, az erdélyi származású, arisztokrata, mosolygós írónőt harmadik könyvéről, a kortárs művészetről és terveiről faggattuk.

– A pedagógiai pályán indult élete. Aztán egy egész más területen, a médiában és az irodalomban találta magát. Mi ennek a története?


– Nem készültem pedagógusnak. De mivel egyedül éltem szülőföldemtől, szüleimtől távol, tizennyolc évesen, kénytelen voltam az egyetem mellett megteremteni az egzisztenciámat. Mivel felsőfokon beszéltem idegen nyelveket, egyértelmű volt, hogy tanítással keresem meg a kenyerem. Nagyon szerettem, és rengeteget tanultam a diákjaimtól, rengeteg sorstörténet birtokosa lettem általuk. Azonban volt bennem egy erős hiányérzet, és elvégeztem másoddiplomaként az újságírást, hogy csillapítsam a grafomániámat. Pont ekkor rablótámadás áldozata lettem és a kórházi ágyon fekve túlélésként kezdtem el írni. Azelőtt Shakespeare-esszéket és T. S. Eliot költészetét elemző írásokat írtam, a támadás azonban szétzúzott egy gátat az agyamban és kétségbeesésemben leírtam az „új világban" szerzett élményeimet. Ezekre figyelt föl egy kiadó, és felkért, hogy adjuk ki. Akkor eszembe se jutott, hogy könyv lehet azokból az írásokból. Állítólag minden könyvnek megvan a maga sorsa, váratlan módon az első kötetemet, a Pesti kínálatot a közönség megszerette és további felkéréseket kaptam.

Olvasóitól sok bátorítást kap, amint azt a Kata-pult blogon (http://tiszakata.blog.nlcafe.hu/) is tapasztalhatjuk. Mit jelentenek a rajongók bátorításai? Na és hogy fogadja a kritikát?

– Ha valaki huszonévesen a semmiből érkezik, és minden előzmény nélkül sikerlistás lesz, miért is kedvelné bárki, különösen a szakma? Nyilván irritáló, nyilván nehezen értelmezhető életpálya, nyilván nem fogalmazok túl finoman, sokan érezhetik érintve magukat, ettől aztán megosztó lesz a személyiségem. Ha valaki verbálisan lemeztelenedik, kiteszi magát annak, hogy a neve önálló útra keljen és ellentmondásosan közelítsék meg. Ez a szakma ára. Ezt vállaltam, erre tettem föl mindent. Nem mondom, hogy nem bánt, de ha ezzel foglalkoznék, nem volna időm az alkotásra. Hiszek valamiben, és azt az utat járom végig. Ez ad erőt, visszaigazolást. Ahogy nem dőlök be az engem egekig magasztalóknak sem, úgy nem taglóz le a támadás sem. Sőt, megerősít. Különösen, ha személyes indíttatást érzek mögötte. A szakmailag konstruktív kritikát hiányolom, és örömmel fogadom, ha ér.

A novellák után regényben próbálta ki a tehetségét. Ha jól tudom, komoly dokumentálódás állt a Magyar pszicho hátterében...

– Kötelességem volt megírni ezt a könyvet. Ezért vagyok itt, ezt képviselem, ez az üzenet, amelynek megfogalmazására jelenleg én vagyok alkalmas, mert nekem van hozzá fórumom. Mindazok helyett beszélek, akik ott maradtak, ahonnan eljöttem, illetve akik ugyanazt az utat járták be, mint én. Sőt, a kiindulópont az erdélyi magyarság, aztán ez kibővül a zsidóság, cigányság, arisztokrácia problematikájával, amit a magyarság hordoz magában, sőt, a vidék–Pest konfliktus, aztán a mindannyiunk kisebbrendűségi érzései, üvegfalai, sérelmei, így globális identitáskereséssé növekszik a regény. Számos emberrel beszélgettem, akik történeteket szolgáltattak a könyv megírásához. Olvastam a kommunizmusról, hogy autentikus legyen, mert emlékeim a korai gyerekkoromba nyúlnak vissza. Elegem lett a lerománozásból, meg a különböző címkézésekből, a fals sztereotípiákból. Életszagú könyvet akartam, amely a jobb megértést szolgálja az üvegfal két oldalán élők közt.

Érezhetően közel áll önhöz Milan Kundera stílusa. Mi ragadta meg a cseh író művészetében?

– Gimnazistakorom óta megszállottan szeretem. Teljesen egyedi, innovatív, nonkonform, egyszerre filozófia, humor, helyenként líra vagy akár pulzáló történelem. Szeretem a gondolathömpölygést, a cselekményfonal meg-megszakítását, az olvasót bevonó elmélkedést.

Klára, a Magyar pszicho főszereplője a maga útját járja, büszke és önérzetes, tele kisebbrendűségi érzéssel és tenni akarással, szabad, nem tartozik sehová, nincsenek vezérei, csak önálló gondolatai és élete. És milyen az igazi Tisza Kata?

– Részben ilyen, talán az ellenkezője is, részben meg még útkeresésben. Bármilyenek vagyunk, a szándéknak kell jónak lenni.

Gyakran hangsúlyozza, hogy a magyar társadalom néha túlzottan prűd, képmutató. Ön szívesen szembenéz a tabukkal. Mennyire vagyunk mi, magyarok befogadóképesek, nyíltak e tekintetben?

– A magyar közízlés meglehetősen konzervatív. Ezzel alapvetően nem volna gond. Inkább azzal van gond, hogy közben meg másként élnek. És képtelenek az önmagukkal való szembesülésre, álságos a rendszer. A szóvirágok nem leplezik a devianciát, az elhallgatás pedig nem oldja meg a problémákat.

A kortárs művészetnek milyen a piaca ma Magyarországon?

– Változó. Van, aminek megvan a publikuma, míg másnak nincs. Magyarországon az a tévhit, hogy ha valami sikeres, az nem jó. Ha a kutyának se kell, az magas művészet. Ez lila ködös álentellektüel sznobéria. Nyilván a kortárs művészetnek sosem elég jó a piaca, de ezen túlmenően a közönség megtalálja és kiválasztja a maga műveit. Persze, nem mindig jól. De ki engedheti meg magának, hogy megvessen az ízlése miatt bárkit is?

Mindannyian alkotói válsággal küzdünk – állítja legújabb könyvében. Ez amolyan huszonegyedik századi betegség vagy csak egyszerűen egy magyar sajátosság?

– Századunk beteg, de nem fognám a korra. A magyar dekadens szellem, de nem fognám a nemzeti jegyre. Az emberre univerzálisan jellemző, különösen, aki alkotómunkát végez. Van a kiapadás periódusa. Kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig tart. Mindannyian önmagunkból táplálkozunk.

Az említett alkotói válság ellenére a média több területén is kipróbálta magát. Hol láthatjuk, hallhatjuk, olvashatjuk?

– Az egyik kereskedelmi tévécsatorna Alexandra Pódium című irodalmi-kulturális műsorában. Nagyon örülök, hogy van erre a műfajra lehetőség egy kereskedelmi csatornán, szerelemből csinálom. Állandó rovataim vannak a Könyvjelző című irodalmi folyóiratban, és női magazinokban.

Milyen könyvet tervez a közeljövőben?

– Egy perc nyugtom nincs írás nélkül, állandóan jár az agyam, ott írok, iszonyú kritikus vagyok önmagammal, hajt a tempó, karácsonyra szeretném megjelentetni a Tiltott holmi című könyvet, ami örömírás, teljesen fiktív, szürreál világ, nagyon szabad, korlátlan mű, de teljes mértékben meglepetés.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Angyali és pokoli történetek

A győri Hajnalcsillag Baptista Gyülekezet meghívására a megyeszékhelyen tartott nyilvános beszélgetést Szenczy Sándor, a Magyar Baptistaszolgálat vezetője és Vujity Tvrtko, a Pokoli történetek riportere. A Bisinger sétányi imaházban a két tűz-víz ember közös bevetéseikről, a háború pusztításáról és a hétköznapi, szeretetre méltó hősökről mesélt a népes közönség előtt. Tovább olvasom