Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

Elázik-e a meteorológus?

Vissy Károly pályafutásáról, a globális felmelegedésről és legnagyobb bakijáról mesélt.

Vissy Károly a hetvenes évek elején hatodik magyarként – egy szovjet expedícióval – eljutott az Antarktiszra, az ország mégsem innen, hanem időjárás-jelentéseiről ismeri őt.

Az elismerés sem kerülte el: televíziós produkcióját 1999-ben a kanadai Nemzetközi Meteorológiai Fesztiválon szakmai fődíjjal jutalmazták. Szerinte ma hét-tíz napra tudnak olyan pontos prognózist készíteni, mint ezelőtt húsz évvel egy napra. A szakemberrel múlt pénteken készítettünk interjút, amikor a győri Alapellátási Szabadegyetem vendége volt.

Eltűntek a viccek

– Ma reggel és délelőtt többször havazott. Hozott magával esernyőt?

– Nem, mert továbbra is havazást várunk, ilyenkor pedig elég a sapka.

– Gondolom, nagyon ritkán ázik el.

– Egyik régi, azóta elhunyt kollégám, Rajkai Ödön – akire az idősebbek a rádióból emlékezhetnek a hetvenes évekből – még az összecsukható esernyők előtt eszkábált magának egy olyat, aminek rövid nyele volt, így belefért az aktatáskába. Ő azt mondta, csak ezzel együtt hajlandó bárhova menni, mert annál nagyobb szégyen nincs, mint amikor a meteorológus elázik. Tanultam tőle, a kocsimban mindig van készenlétben esernyő.

– Közel ötvenévnyi tapasztalattal ön szerint az emberek megértéssel fogadják, ha téves előrejelzést adnak a meteorológusok?

– Ma már nem nagyon szükséges a megértés, mert az időjárás-előrejelzések minősége az elmúlt másfél-két évtizedben rendkívül sokat javult. Jelenleg hét-tíz nap távlatában tudunk olyan prognózist adni, mint ezelőtt húsz évvel egy napra. Ez leginkább a számítástechnika fejlődésének köszönhető. A meteorológia eszközét – a légkör folyamatainak matematikai modellezését – elméletileg már a múlt század első felében kidolgozták, csakhogy olyan számításigényes feladatról van szó, hogy ha egy hétig számoltak, akkor tudták meg, milyen idő lesz másnap. A hatvanas-hetvenes években nem nagyon jelent meg úgy Ludas Matyi, hogy legalább egy meteorológusvicc ne lett volna benne. Ez a műfaj mára teljesen eltűnt.

És mégis esik...

– Hosszú pályafutása során előfordult, hogy nagyon meglepődött, amikor kinézett reggel az ablakon?

– Hogyne, és nem csak reggel. Volt olyan, amikor a Kossuth rádió Esti krónikájában elmondtam, hogy reggelig nem várható csapadék. Hazamentem, lefeküdtem, és éjfél körül arra ébredtem, hogy dörömböl a zápor a fejem fölött a lapos tetőn. Azon az éjszakán már nem nagyon aludtam, azon járt az agyam, hogyan történhetett ez meg.

– Mi vonzotta erre a pályára?

– Az időjárás-előrejelzés maga. Az első tíz évet repülésmeteorológusként töltöttem Miskolcon és a ferihegyi repülőtéren. Később átkerültem az általános előrejelzés vonalára, majd újra vissza a repüléshez, mert meg kellett szervezni a közforgalmún kívüli polgári repülés meteorológiai kiszolgálását. Aztán újra váltottam, mert mindig vonzott, hogy magát a szakmát és az eredményeit a gazdaság számára hasznossá tegyem.

Tisztelet a kornak

– Ebből még nem világos, hogyan lett az ország egyik legismertebb meteorológusa.

– Harminchárom éve vagyok a képernyőn, nem tudok titokban elmenni sehová. Ehhez tudni kell, hogy a médiában kezdettől fogva – már a telefonhírmondó korában is – szerepeltek az időjárás-előrejelzések. A rádió Krónikáiban a meteorológusok élőszavas megszólalásainál is ott voltam – ’68-ban. A tévében ’67 óta láthatók térképes prognózisok, de az általunk megírt szöveget akkor még a belpolitikai bemondó adta elő. Meteorológus személyesen ’72-ben jelent meg először, kéthetenként egyszer a szabad szombatok előtt a Tíz perc meteorológia című adásban – egy műsorvezetővel kettesben. Néhány évvel később ebből Öt perc meteorológia lett, hetente, és akkor már ránk bízták a műsort.

Németh Lajos kollégája nem egy alkalommal élőben jelentkezik be a Tényekbe, süvítő szélben, orkándzsekiben, sapkában. Ön sosem akart így szerepelni?

– Szándékosan nem. Hála istennek, mindig közszolgálati televízióban voltam, ahol mások a követelmények. A szerkesztők talán a koromat is tiszteletben tartják, és nem kényszerítenek ilyen szereplésekre.

– A január közepi zord időjárást a média úgy tálalta, mintha ellenséges csapatok támadást intéztek volna hazánk ellen. Mit szól ahhoz, hogy az időjárásból évente többször szinte negatív sztárt farag a sajtó?

– Megszoktam az ötven év alatt. Soha nem volt olyan esztendő, amikor az emberek ne azt mondták volna, hogy „bezzeg az én időmben...". Holott semmi rendkívüli nincs, rekordokat sem döntöttünk a mostani téli félévben. Abban pedig, hogy ennek ellenére mégis ilyenek hangzanak el, nagy szerepet játszik a média és olykor a politikusok.

Show-műsor vagy tudomány?

– A sajtó hol a hűvös, csapadékos nyarat, hol az aszályt, hol a kiszáradó, hol a túlcsorduló Balatont tartja a globális felmelegedés csalhatatlan jelének. És ön?

– Nem vagyok éghajlatkutató, tehát csak úgy nyilatkozom, mint egy meteorológus, akinek van véleménye. Vannak tények és vannak a tényektől messze álló dolgok. Tény, hogy az elmúlt száz évben közel egy fokot emelkedett a Föld átlaghőmérséklete. Tény, hogy az elmúlt tizenöt évben ez a melegedés kissé erősödött. Az is tény, hogy a légkör üvegházhatásában legnagyobb szereppel bíró gázok aránya – elsősorban a szén-dioxidra és a metánra gondolok – bizony jelentősen megnövekedett az emberi tevékenység következtében. Nem cáfolom, de nem tartom tudományosan megalapozottnak, hogy ami most történik – a melegedés, a rendkívüli időjárási jelenségek esetleges megszaporodása –, az már az emberi tevékenység következménye; lehet, hogy csupán a légkör természetes ingadozása. A veszély azonban fennáll, de hogy ez pontosan mivel jár, ma még nem lehet megmondani.

– A kereskedelmi tévék megjelenésével Magyarországon is megjelentek a dekoratív, ámbár a meteorológiához nem konyító hölgyek, akik széles mosollyal adják elő az időjárás-jelentést. Meddig lesznek még igazi szakemberek a képernyőn?

– Nem tudom megjósolni. Először annak kell eldőlnie, mi a célja az időjárás-jelentésnek: a szórakoztatás vagy egy tudományosan megalapozott szolgáltatás. Szerintem azt kell csinálni, amit mi az MTV-ben. Volt egy időszak a kilencvenes években, amikor a tévék az egész világon a show felé vitték el az időjárás-jelentést, és egyre kevesebb meteorológus szerepelt a műsorokban. Azóta a szakemberek majdnem mindenütt visszatértek a képernyőre. A rendkívül mozgalmas, klipszerű anyagok mindinkább eltűnnek a képernyőről, s a letisztult, áttekinthető, érthetőbb szemléltetés tér vissza. Ha egyes hazai televíziók időjárás-jelentése után megkérdezném valakitől, milyen idő lesz másnap, nem tudná, mert a sok mozgás-pörgés elvonja a figyelmet. A show-elemeknek addig van létjogosultságuk, amíg segítik a mondanivaló megértését.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A régi pénznek illata van

Olvasóinknak a kezébe adtunk régi, elfelejtett bankjegyet, és arra kértük: költse el velünk –… Tovább olvasom