Kisalföld logö

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 21°C | 31°C Még több cikk.

El Kazovszkij győri otthona

Lányosztályunkat a bárgyúságból Newton két törvénye között Kolozsváry Ernő a nyolcvanas évek elején emígyen próbálta felrázni fizikaórán: – Jól jegyezzétek meg ezt a nevet: El Kazovszkij. Még sokat fogtok hallani róla. Arról ismeritek fel a képeit, hogy mindig van rajta farkas.
Személyesen ekkor még nem találkozott festő és gyűjtője, de később olyan szoros baráti kötelék alakult ki közöttük, hogy most, mikor szomorú aktualitással a hétfőn elhunyt festő hagyatékáról beszélünk, vitathatatlan: a Kolozsváry család tulajdonában van a legtöbb műve.


A gyűjtemény záróköve

Tavaly jelent meg az Élet és Irodalomban az a cikk, melyben El Kazovszkij a barátságról mesélt: „Bár személyesen csak a nyolcvanas évek második felében ismerkedtünk meg, tudtunk egymásról az évtized elejétől kezdve. Gyakran jártam színházi munkákra Győrbe, közös barátunk volt Bán János színművész, aki Kolozsváry tanítványa volt a Kazinczy-gimnáziumban. Utóbb derült ki, hogy Kolozsváry szinte minden győri kiállításomat látta. De kivárt, figyelt. Amikor megismerkedtünk, rengeteget mesélt gyűjteménye klasszikus részéről. Engem inkább zárókőnek tekintett, mintsem egy széles körű, új nyitás alapjának. Talán megsejtette, hogy idejekorán elmegy majd közülünk, s ezért is inkább lekerekíteni akarta a gyűjteményt."

 Kolozsváry Ernő halála után felesége, Anikó asszony vette át a hagyaték gondozását, ami a művésszel  való barátság megőrzését is jelentette. El Kazovszkij állandó vendég volt a család győri otthonában. A kép néhány éve a Műcsarnokban készült.
Kolozsváry Ernő halála után felesége, Anikó asszony vette át a hagyaték gondozását, ami a művésszel való barátság megőrzését is jelentette. El Kazovszkij állandó vendég volt a család győri otthonában.
A kép néhány éve a Műcsarnokban készült.

Gondoskodó szeretet

Kolozsváry Ernő özvegye, Anikó asszony, az évek óta beteg El Kazovszkij betegágya mellett gondoskodó barátsággal hetente többször felolvasott, kedvenc ételeit vitte a kórházba, hogy erőre kapjon.

A titokzatos személyiségű művész évtizedek óta része volt a család életének, megismerkedésükről, kapcsolatuk mélységéről, művészetének fénykoráról és betegségének megpróbáltatásairól Anikó asszony mesél:
– Először a nyolcvanas években a Műcsarnokban láttuk meg a munkáit egy kiállításon. Olyan döbbenetes erejű volt, hogy azonnal elhatároztuk: nem létezhet, hogy kimaradjon a gyűjteményünkből. Először Ernő ment el hozzá egyedül ismerkedő beszélgetésre, majd egyre gyakoribbak lettek a látogatások. Végül olyan szoros barátság alakult ki, hogy hetekig itt volt nálunk, együtt utaztunk Ernő halála után is. Sok és tartalmas beszélgetés mélyítette a barátságot. Művészetét és életét esténként mint egy folytatásos regényt ismerhettük meg.

– Hogyan tudott beilleszkedni a népes családba?

– Mi nem az olasz nagycsaládok temperamentumos életét éltük. A gyerekek – ha vendég volt nálunk – nagyon visszafogottan viselkedtek, nem zavarták a társalgást. Az ő esetében is tudták a határt, hogy mikor mennyit engedhetnek meg maguknak. Kazo szeretett nálunk, jól érezte itt magát. Szerette Győrt, a várost, a színházat, a Győri Balettért rajongott.
Őrület

– Az idézett ÉS-cikk címe: A gyűjtők néha őrültebbek a festőknél...

– Ez így is van, de nem voltak nagy viták. Hiába volt nagyon erős személyiség, elfogadta, hogy Ernő még nála is erősebb. Mindig meghallgatta és adott a véleményére.

El Kazovszkij művészetét mitologikus gondolkodásmód jellemzi; képei, installációi, performance-ai mítoszok születésének, elhalásának a metaforái. Állandó motívumokból építkező jellegzetes világát görög és archaikus toposzok köré szervezte. Alkotásaiban oázisok, sivatagi állomások, lakatlan szigetek elevenednek meg képzelete nyomán; színházi díszletekre emlékeztető, kulisszaszerű helyszíneket mutató festményein álomszerű környezetbe helyezi állandó szereplőit, angyalokat, múmiát, hattyúkat, Vénuszokat, párkákat, balerinákat vagy éppen a lélek szimbólumát, a kutyaszerű vándor állatot. Életművében nincsenek elkülönülő korszakok, a téma, a motívumkészlet alig változott.

El Kazovszkij a győri Káptalandombon.
El Kazovszkij a győri Káptalandombon.

Tabu a halál

– Milyen embert takart a titokzatos művész?

– Nem volt gyakorlatias ember, egy telefonálás is komoly gondot okozott számára. Hetente mentem Pestre, akkor sütöttem-főztem a kedvenc ételeit és az aktuális tennivalókat is elintéztem. Az élet hétköznapi teendőivel nem boldogult.

– Nagy baráti társasága volt?

– A társasága nagy volt, barátja kevés. Nagyon tudott kötődni emberekhez, gimnáziumi, főiskolai barátságokat őrzött. Az utolsó hónapok kórházi napjai órarendszerűen voltak felosztva a látogatók között, volt, hogy éjjel kettőkor ment el az utolsó.

– Szenvedélyes festőként volt emberi szenvedélye?

– Az utazás. Állandóan mennie kellett, nem bírt egy helyben megmaradni. Az utazások szervezési részét mindig másnak kellett megoldania, de talált útitársakat.

– A hosszú betegség mennyire törte meg?

– Fizikailag nagyon, de lelkileg végig benne volt a remény, hogy jobbra fordul az állapota. Váratlanul tudott erőre kapni: alig tudott felkelni az ágyból, mikor megtudta, hogy kedvencének, Wagnernek lesz operasorozata. A négy-öt órás koncerteket végigülte és élvezte, nem érzett fájdalmat. Zene, könyv, beszélgetés – ezek a leggyengébb pillanataiban is fel tudták dobni.

– Belátta, hogy a betegsége végzetes?

– Nem. A halálról hallani sem akart.


Névjegy

El Kazovszkij orosz származású Kossuth-díjas magyar festőművész, a kortárs magyar művészet egyik legjelentősebb alakja. Leningrádban (Szentpétervár) született 1948-ban, 1965 óta élt Budapesten; 1977-ben elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakát, mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak.
1980 és 1983 között Derkovits-ösztöndíjas, 1982-ben a Smohay Alapítvány ösztöndíjasa volt. Munkásságát 1989-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 2002-ben Kossuth-díjat kapott nemzetközileg is elismert, sokoldalú képzőművészeti munkásságáért, a modern kor életérzését kifejező, sajátosan egyéni világú képeiért, úttörő jelentőségű díszlet- és jelmezterveiért.
A védjegy


– Volt egy víziója arról, az utókor hogyan emlékezzen rá? Mit szeretett volna továbbadni a művészetével, a felvállalt személyiségével?

– Nem foglalkozott az utókorral, élete minden pillanatában önmagát adta. Mániákusan szerette a görög kultúrát, kisgyerekként ismerte az összes görög istent. Édesanyja a leningrádi szépművészeti múzeumban dolgozott, nemcsak láthatta, de tapinthatta is a görög művészetet.

– Ebben a klasszikus görög kultúrában talált rá saját szexua-
litására?

– A társ utáni örök vágyakozása is jelen van a művészetében, fiús, balettos alakjaiban. Soha nem talált igaz szerelmet.

– A farkasnak, sakálnak vagy kutyának értelmezhető állat lett Kazovszkij védjegye. Hogyan értelmezhető a szimbólumrendszerében?

– Ez azt a nézőpontot jelenti, ahonnan ő szemléli a dolgokat. Érdekes, hogy mindenki mást lát benne, másra asszociál. Nincs tökéletes megnevezése, amit a kép szemlélője belelát, az az igaz. Korai munkáin kentaurszerű figurát rajzolt, de az túl bonyolult volt és nem is mindig illett a képbe.

– Mi az, amit őrizni fog a személyiségéből?

– Egész lényét: éles elméjét, kulturáltságát, műveltségét, gyönyörű kezét, faksznijait, háláját. Nagyon szerettem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Balatonon edzenek a földkerülésre

Egy hete vitorlázik kikötés nélkül a Balatonon Légrádi Márk és Kézdi Réka, a Természetesen az… Tovább olvasom