Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 20°C Még több cikk.

Egy gimnáziumi év Amerikában

A győri Nagy Anna tavaly egy gimnáziumi tanévet töltött Amerikában. Élményeit megosztotta velünk.

Az utóbbi években egyre több diák dönt úgy, hogy egy ideig külföldön tanul. Uniós csatlakozásunk óta Európában rengeteg lehetőség várja a fiatalokat, de sokan a tengerentúlra szeretnének kijutni. A győri Nagy Anna tavaly egy gimnáziumi tanévet töltött Amerikában.

Nagy Anna a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tizenegyedikes diákja, alig fél éve tért haza az Egyesült Államokból. A család eleinte Angliára gondolt, hiszen ez mégis közelebb van, ám az árak borsosnak tűntek. Az interneten böngészve aztán Anna édesanyja rábukkant egy olyan budapesti irodára, ami Amerikába és Spanyolországba közvetít diákokat egy iskolaévre. A győri lány addigra ugyanis eldöntötte, hogy Amerikában szeretne tanulni. Aztán felkeresték az irodát – a közvetítői díj hozzájuk került. A családnak az is tetszett, hogy a kinti befogadó  család gyakorlatilag „hazafias kötelességből" vállalja a külföldi tanulók elhelyezését és segítését, azért, hogy az európaiak megismerhessék Amerikát.

Hosszas előkészületek

Annáékra rengeteg papírmunka várt, albummal kellett bemutatni magukat a befogadó családnak, jóval a kiutazás előtt. Nagyék körülbelül egy évvel az út előtt kezdték intézni a feladatokat, és ez kellett is a vízumkérelem és az orvosi papírok miatt. A vízumkérelmet átnézték, Annának meg kellett oldania egy angolnyelv-tudást mérő feladatsort. A lány még csak két éve tanult angolt, így éppen megfelelt a követelménynek. Ez természetesen ott-tartózkodásának elején sok nehézséget okozott.

A repülő Annával Ferihegyről szállt fel, s útközben háromszor kellett átszállnia: Münchenben, Philadelphiában és Kansas Cityben. A szülőknek megnyugvást jelentett, hogy az egyes repülőtereken követni tudták az útját, s beszélhettek vele. Az utazás persze nem úgy történt, mint ahogy azt elképzelték. Philadelphiából a rossz idő miatt későn indították a járatokat, így Kansasben Anna lekéste a csatlakozást, s ott kellett aludnia. Nagyon jól tette, hogy vitte magával a mobilját, így tanácsokat is tudtak neki adni a szülők, s a családot is tudták értesíteni, hogy a lány csak a következő napon érkezik majd meg. Szerencse volt az is, hogy a lány édesanyja jól beszél angolul.

Kritikusan szemlélődve

Anna az iskolából írta az e-maileket, levelei az első pillanattól kezdve vidámak voltak, minden mondatából sugárzott, hogy jól érzi magát, sok a tennivalója, szereti az iskolát, a tanárokat, a diákokat. Nyitottan, de azért kritikusan szemlélte a tengerentúli világot. Hamar feltűnt neki, hogy az emberek nem gyalogolnak, mindenhova autóval járnak, még pénzt is tudnak úgy felvenni a kártyájukkal, hogy közben ki sem szállnak a járműből, hogy minden iskolai bálra új ruhát vesznek, amit aztán többet nem használnak. Egyszóval Anna figyelt, élményt gyűjtött és tanult, nem csak angolt. Ez utóbbi persze nem volt az elején könnyű, mert angol nyelven kellett minden tantárggyal megbirkóznia.
A gyerekek Amerikában nem osztályokba járnak, mint Magyarországon, hanem csoportokba. Mindenkinek van egy csoportvezetője. A teniszért, az orvosi vizsgálatért külön kellett fizetni. Nagyon drága ott az orvosi vizsgálat s a gyógyszer. Annának csak a szeme gyulladt be, a biztosítási támogatás levonása után így is 102 dollárjába került.
 
Kávéfőző hűtő

Anna csak ámult és bámult, amikor ellátogatott latintanárja házába. Ami fogadta: uszoda, külön tv-terem, mindegyik gyereknek külön tanulószoba. A hűtő állítólag kávét főz, ez nagyon felkeltette a lány érdeklődését. Amerikai jogra mindig a diákoknak kellett az újságból egy bűnesetet bemutatni, amit elemeznek. Amikor valamelyik tantárgyból rosszabb eredményt ért el Anna, akkor megkereste a csoportvezetője, s megbeszélték a problémákat, s azt is, mit lehetne tenni.
Annának az első hónapok gyorsan teltek a sok új benyomás, élmény miatt. A legnagyobb problémát a közlekedés okozta, az amerikai városok hatalmas területeken fekszenek, s nincs buszközlekedés, az iskolabusz napjában csak kétszer jár oda és vissza. Már a 16 évesek is
autóval közlekednek, az iskola parkolója tömve volt a diákok autóival. Ott ez az életforma.  Az európai sztereotípiákkal ellentétben mindenütt mosolygó, udvarias gyerekek és tanárok vannak. Tiszta szőnyegpadlós termek, uszoda, edzőterem, két tornaterem, konyha, mivel van főzési ismeretek nevű tantárgy is. Az ottani rendszer teljesen más, mivel nincs osztálykeret. A négy kötelező tantárgy: az amerikai történelem, amerikai jog, angol, matematika. Ezenkívül Anna latint, honlaptervezést, főzési ismeretet, kétdimenziós ábrázolást, fogyasztói ismereteket választott. A latint, matematikát különösen szerette, az angol azonban nagyon nehéznek bizonyult. Eleinte sokat szótárazott, később azonban már nem volt rá szükség. Amikor a tanév végén a szülei meglátogatták, már mindenkivel folyékonyan kommunikált.

Visszamenne egyetemre

Annának hazaérkezése után nagyon nehéz volt újra beilleszkedni a családi életbe és az iskolai munkába. Amerikában nem volt házi feladat, sem írásbeli, sem szóbeli. Ott a legtöbb középiskolás valamit dolgozik délutánonként. Ismereteik inkább hasznosak, gyakorlati jellegűek, nem értékelik túl a lexikális tudást. Újra megbirkózni a magyar oktatási rendszer követelményével egyáltalán nem volt számára könnyű. A győri lány hazatérve megszerezte a középfokú nyelvvizsgát, ami emelt szintű érettséginek felel meg. Anna az angoltanulást tovább folytatja egy haladó csoportban. A győri lány teljes magabiztossággal elegyedik szóba az angol anyanyelvűekkel. A kommunikációs készség mellett Anna megismert egy családot, iskolát, tanárokat, barátokat szerzett, tartja velük a kapcsolatot, megismerte az amerikai kultúrát, amiről
Európában sokszor lekicsinylően beszélnek. A győri gimnazista azt mondja: legszívesebben Amerikában járna egyetemre. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szük Ödön, a száguldó fotóriporter

Talán nincs is olyan család Győrben, amelynek valamelyik tagját ne fotózta volna le az elmúlt 35… Tovább olvasom