Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Egy amerikai történész két keréken Pannonhalmán

Amikor a ’90-es évek elején anyja Magyarországra utazott, vele tartott. Úgy emlékszik vissza, boldog volt, amikor magyar szót hallott.

– Szólíts Mikinek – mondta dr. Frank N. Schubert, amikor a győr-belvárosi kulcsos társasházba beengedett. A második emeleti lakásba érve papuccsal kínált, azt mondta, ezt már magyar barátaitól tanulta, aztán a kevés bútorral berendezett, otthonos szobában beszélgetni kezdtünk, miközben felesége a konyhában a kávét főzte. Hogyan lesz egy amerikai állampolgár a Washingtonhoz közeli Alexandriából egyszersmind Győr polgára is? Miként történhetett, hogy egy amerikai történész már nem fiatal emberként kezdjen hozzá a magyar nyelv tanulásához, finn szülőktől származó, amerikai feleségével együtt?

Kézenfekvőnek látszik – legalábbis az utolsó kérdésre – a válasz. Dr. Frank N. Schubert szülei magyarok, a Győrhöz nagyon közeli Somorja mellől vándoroltak, menekültek el 1938-ban, fiuk 1943-ban Washingtonban született. Egyetemet végzett, történész lett, a vadnyugat a szakterülete, a hobbija is egyben. Black Valor (Fekete bátorság) címmel írta meg a sok-sok éven át gyűjtött, indiánokról szóló könyvét. A’60-as években katonaként megjárta Vietnamot, hazatérve doktorált, 1977-ben Washingtonban a hadügyminisztérium alkalmazottja lett. Négycsillagos (elnöki tanácsadó) tábornokok számára készített elemzéseket múltról és jelenről, dolgozott a hadsereg mérnökeivel közös munkákon. Úgy summázza a Pen- Ezt add össze: amerikaiként összetalálkoztam a Baross úton egy perui indiánnal, akivel, na hogyan, magyarul beszélgettünk. Csoda lett az életem. „FOTÓ: SZÜK ÖDÖN tagonban töltött majd három évtizedet, hogy munkája nem volt mindig szép, ám érdekesnek mindig érdekes. Olykor előfordult, hogy az Alexandriából Washingtonig megtett út volt a maradandó élménye, ugyanis a Pentagonba mindig kerékpáron tette meg a húsz-egynéhány kilométeres utat. Kerékpárszenvedélyének is van köze ahhoz, hogy dr. Schubert harmadrészben győri lett.

Amikor a ’90-es évek elején anyja Magyarországra utazott, vele tartott. Úgy emlékszik vissza, boldog volt, amikor magyar szót hallott. Munkája révén kapcsolatba került kelet- európai katonai levéltárakkal, a budapestivel is, évente vissza járt Magyarországra, s mindig tanult eközben magyarul is. Később már iskolaszerűen: 2000-ben Pécsre készült, előadónak kérték fel az ottani egyetemen (majdnem egy évig volt előadó a kolozsvári egyetemen is).

– Öt hét szabadságot vettem ki a pécsi útra, a magam költségén utaztam és nem kértem, kaptam pénzt a munkámért. Ilyen fontos volt nekem, hogy az innen elmenekült magyar szülők gyereke– Öt hét szabadságot vettem ki a pécsi útra, a magam költségén utaztam és nem kértem, kaptam pénzt a munkámért. Ilyen fontos volt nekem, hogy az innen elmenekült magyar szülők gyereke tanult emberként katedrára térhetett vissza. Két évvel később, 2002-ben lakást vettünk Győrben. Miért? Hogy legyenhová hazatérni. Nagyon közel van ez a város ahhoz, ahonnan a szüleim elkerültek annak idején. Ez fontos volt, és az is, hogy Győr nagyszerű város. Minden megvan itt, és nem túl nagy ahhoz, hogy az ember ne találkozhatna kedve szerint a barátaival. Közel van Budapest és Bécs, rengeteg a megismernivaló. És szólt még egyvalami Győr mellett. Itt nincs autónk, viszont nagyszerű kerékpárutakat találtam a környéken. Felkerekeztem a pannonhalmi várba, élmény a szigetközi táj, Újfalutól Ásványráróig, Hédervárig. Alexandriában sok régi szomszédom van, Győrben barátaim. A nyári meleg napokat feleségem szüleinél töltjük Minnesota államban, aztán ott vannak a Washington melletti hónapok, majd négy-öt hónap Győrben.

A hidegháborús időszak kutatója, aki tanulmányok sokaságát írta a „Hadseregek a határokon" témában, azt mondja, a mi térségünk számára kevésbé volt szerencsés a huszadik század. Túlságosanis huzatos volt. Nem olyan, amelyik 1968-ban szüleit befogadta. Ezért személy szerint hálás, ám úgy érzi, Amerika most becsukja az ajtóit. Amikor Magyarországra utazik, kicsit szégyelli magát, hogy amerikai útlevéllel milyen kivételes helyzetben van. A kérdésre, hogy élte meg 2001 szeptemberében a Pentagont ért terrortámadást, azt mondja, magát meglepte, ahogyan megviselte. – Nagyon közel voltam ahhoz a helyhez, ahol több mint ötven ember a halálát lelte. Két személyes ismerősöm volt közöttük, egy háromcsillagos tábornok, és egy civil fotólevéltáros hölgy. Döbbenetes, televízión keresztül néztük egy irodában, mi történik körülöttünk. Másnap előzmények nélkül többször is elsírtam magam. Ma is nehéz beszélnem róla. Eltelt öt év, ám nem lett biztonságosabb a világ. Schubert doktor három éve nyugdíjas, s felesége, aki a kongresszusi könyvtárban dolgozott, szintén. Nemrég a család hazautazott az Államokba, de úgy vették meg a repülőjegyet, hogy egyben már a viszszaútra szólót is kifizették. – Órára tudom, hogy mikor nyithatjuk majd az itteni otthonunk ajtaját. Március 30-án szállunk repülőreWashingtonban és április elsején leszünk itthon, Győrben. Egyelőre még amerikaiakként. Már nem vagyok turista Magyarországon, még kevésbé Győrben, de még nem vagyok magyar állampolgár. Az a fontos, hogy amikor születtem, a szüleim magyarok voltak. És én is leszek magyar.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hany Istók, ''a láp Tarzanja'' nyomában

A legtöbben vékonynak képzelték, ő izmosnak formázta meg a láp fiát
Öt évig kutatott Tőke Péter győri író, mire megírta a mondabeli Hany Istók történetét. Ennek majdnem harminc éve, ám kedvenc regényhősét azóta sem „hagyta magára", s egy kapuvári pályázat nyomán most szoborba álmodta a láp vadóc, a monda szerint úszóhártyás gyermekét. Tovább olvasom