Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

Égetni való pletykálódás

A mohácsi vészig tizenkét magyar boszorkányperről tudunk, ebből kettő a soproni bíróság előtt zajlott.

Képzeljék el: az utált szomszéd ellen felfogadunk egy boszorkányt. Ő gyökerek, növények, halott állatok segítségével jó pénzért megátkozza az örök ellenséget, s rövid úton minden gondunk megoldódott. Erről a lehetőségről alighanem egyszer s mindenkorra lecsúsztunk, bezzeg őseink, akik nemegyszer éltek boszorkányos fondorlattal… Komolyra fordítva a szót: a mohácsi vészig tizenkét magyar boszorkányperről tudunk, ebből kettő a soproni bíróság előtt zajlott. Ezekről az esetekről beszélgettünk a soproni levéltár munkatársával, Németh Ildikóval, a téma szakavatott kutatójával. 

– Kezdjük talán egy banális kérdéssel: kik is voltak a boszorkányok?

– A boszorkány az a férfi vagy nő, aki az ördög segítségével az emberi életben, egészségben vagy vagyonban kárt képes tenni bűbájosság vagy varázslat által. A boszorkánysággal kapcsolatos hiedelem szerint a boszorkány egy adott közösségen belül az a személy, akiről feltételezik, hogy természetfeletti képességei felhasználásával ártani tud másoknak.

– Mikor és miért kezdődött a boszorkányoknak hitt személyek üldözése Magyarországon?

– Pontosan nem tudjuk, a magyarországi boszorkányság korai történetéről csak utalások és meglehetősen hiányos forrásanyag áll rendelkezésünkre. Szent István és Kálmán király törvényeiben is vannak már nyomai a maleficák – boszorkányos gonosztettek – elleni fellépésnek, az első boszorkányperek a középkori Magyar Királyság területén a tizenharmadik-tizennegyedik századból, Zágráb vidékéről valók.

Halott állatot a küszöb alá

– Tanulmánya elején azt írja, hogy a mohácsi vészig tizenkét magyar boszorkányperről tudunk, ebből kettő a soproni bíróság előtt zajlott. Mivel vádolták konkrétan a két soproni személyt?

– A legkorábbi 1429-ből egy jobbágyasszony pere, de ez még nem soproni bíróság előtt zajlott. Zsigmond király 1429. október 20-án Sopronban tartott megyegyűlésén Tamás hasfalvi jobbágy özvegyét, akit a forrás szerint kerítőnőnek, boszorkánynak és jósnőnek tartottak, proscribálta, azaz számkivetetté nyilvánította. A következő ismert per 1502-ben Hunger György meggyesi jobbágyé – Meggyes falu egyike volt Sopron szabad királyi város nyolc jobbágyközségének –, aki azzal fenyegette meg faluját, hogy felgyújtja és a virágzó szőlőkre jégesőt küld. Meggondolatlan szavaiért örökös számkivetésre ítélték.

– Mindez csupán a kezdet volt, a két jobbágy ügyét követően jelentősebb és hosszadalmasabb boszorkányperek színhelye volt Sopron az 1528–29-es években.

– Így van, 1528. április 23-án kelt az a vallomás, amely két boszorkánysággal vádolt asszony, Poschl Tamásné és Gusman Péterné perében született. Az egyik vádlott elismerte, hogy varázslattal több embert beteggé tett, s ezért a felbujtóktól természetben vagy pénzben fizetséget kapott. Többnyire gyökereket, növényeket vagy éppen halott állatokat ásott el az „áldozat" házának küszöbe alá vagy az udvarában, amitől az megbetegedett. Ha azonban bizonyos idő elteltével kiásták a szerencsétlenséget hozó tárgyat, az illető meggyógyult. Így történt például Eber János esetében, akinek szomszédasszonya rendelte meg a boszorkánynál a varázslatot ellenséges viszonyukra hivatkozva. 1529 júliusában Bernátot, a városi tehénpásztort vádolták boszorkánysággal, s szinte ugyanazokat a vádpontokat hozták fel ellene, mint egy évvel korábban az említett asszonyok ellen.

– Állíthatjuk, hogy a két per tulajdonképpen koncepciós per volt?

– Saját korunkból visszatekintve kissé erősnek tűnik ez a kifejezés. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a középkori jogfelfogás erősen különbözött a maitól. A középkorban a perbe fogott vádlott bűnösnek minősült, akinek magának kellett bizonyítania ártatlanságát. Az ártatlanság bizonyítása nem feltétlenül egyenlő a mai értelemben vett megdönthetetlen bizonyítékok felsorakoztatásával: például a híres tüzesvas-próbák lényege az istenítélet volt. Ha a tüzes vas hordozása után a vádlottnak adott időre gyógyulni kezdett a keze, ártatlannak nyilvánították, ha nem, bűnösnek. Elképzelhető, hogy a középkori higiénés viszonyok között mennyi esély volt a gyógyulásra… A boszorkánypereknél sem volt sok lehetőség a tárgyi bizonyításra. A per lefolytatása meglehetősen hosszadalmas volt: őrizetbe vétele után a városi börtönben fogva tartott vádlottat kihallgatták a bíróság előtt. Ugyancsak kikérdezték a tanúkat is. Amennyiben a vádlott a kihallgatás során tagadta a tanúk által megerősített vádat, úgy sok esetben – így a legtöbb boszorkánypernél is – kínzásra került sor. A kínzás bevett eljárásnak számított a korban, melyet 1252-ben IV. Ince pápa, 1265-ben IV. Kelemen pápa az inkvizíció legitim eszközének ismert el. Visszatérve Bernát pásztor 1528. évi soproni boszorkányperére, ott valóban érezhető az a szándék, hogy a bíróság egy, a társadalom peremén élő, rossz hírű személy elítélésével példát statuáljon.

Derék polgárok intrikái

– Az egyik soproni vádlott férfi volt. Érdekes momentum mindez, hisz az ember a boszorkányokat minden további nélkül „öreg banyákhoz" asszociálja. Maradt fenn forrásunk arról, hogy a hazánkban perbe fogottak között körülbelül milyen volt a nők és a férfiak aránya?

– Tudomásom szerint nem. Mindenesetre nem volt egyedi eset, hogy boszorkányságért férfiembert fogtak perbe. A legtöbb boszorkányper asszonyi pletykálkodásként indult, többségüket a bíróság is egyszerű rágalmazási perként kezelte, nem egy öregasszony került így gyanúba. Ugyanakkor több olyan pert is fel tudunk sorolni a tizenhatodik századi soproni esetek közül, ahol férfiakat vádoltak meg. Röviddel Bernát esete után történt, hogy Gerl János borbélymester megfenyegette feleségét, ha nem költözik el vele a városból, úgy „Vörös Péterrel tíz lovon fog a városban megjelenni és kényszeríteni fogja őt is, a várost is akaratának teljesítésére, majd neje előtt két macskát lefejezett". A forrófejű borbélymestert börtönbe zárták, ahonnan 1530-ban, csak felesége hosszas könyörgésére engedték ki. 1539-ben Adler György toronyzenészt vetették börtönbe boszorkányság vádjával, aki a pert megelőzően többször került összeütközésbe a közgyűlés tagjaival. A derék polgárok közül sokan nem nézték jó szemmel, hogy Adler a várostorony helyett előszeretettel látogatta inkább a borkiméréseket. Boszorkánysággal akkor vádolták meg, amikor egyik fia megszökött hazulról és egészen Bécsig jutott. A közvélemény szerint apja ördögi eszközökkel kényszerítette ki, hogy fia egészen hazáig fusson. A fiú ebbe a futásba majdnem belehalt, és ha a városi tanács tekintélyes tagjai nem lépnek közbe, valószínűleg Adler György is máglyán végzi. Végül kiszabadult, sőt, egy évre rá, 1540-ben még a polgárok sorába is felvételt nyert.

–  A kora újkor elején Magyarország számított a kereszténység utolsó védőbástyájának, a társadalom teljes egészében, kivétel nélkül meghatározó szerepet játszott a vallásosság. Ennek ellenére hogy fordultak meg táltosok, varázslók, hogyan járhattak kézről kézre füveskönyvek az országban?

– Ma is vannak táltosok és varázslók, holott állítólag a felvilágosodott huszonegyedik században, a technika és tudomány ezer csodáját felvonultató űrkorszakban élünk… Ami pedig a füveskönyveket illeti, azok nem egyértelműen a boszorkányos mesterség titkos tankönyvei voltak, hanem a gyógyítás eszközei. A közép- és kora újkorban a nemesi udvarokban az úrasszonynak – bevett szokás szerint – kötelessége volt, hogy a háznép, a majorságok, a közeli falvak lakóinak egészségéről gondoskodjék. Nemes és jobbágy egyaránt hozzá fordult betegségében, a nagyobb nemesi családok levéltáraiban sok olyan orvosságot tudakozó levél maradt fenn, melyben az „ég szerelmére" kérnek jóféle orvosságot ilyen vagy olyan nyavalya ellen. A gyógyítótevékenység alapja mindenképpen a nemzedékről nemzedékre átörökített, tapasztalaton alapuló tudás. Ezt az ismeretanyagot bővíthették a környékbeli nemesasszonyokkal folytatott levelezés alapján, nyomtatott és kéziratos orvoslókönyvekből, népszerű kalendáriumokból, recepteskönyvekből. A füveskönyvek, házi orvosságoskönyvek elterjedésének ideje a tizenhatodik-tizenhetedik század, persze véletlenül se gondoljuk azt, hogy az egyszerű jobbágyasszony már ekkoriban füveskönyvet olvasgatott.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Élet túl a Hargitán, túl Gyimesen

Csatlakoztunk a csángóknak szánt gabonasegély kiosztására Moldvába autózó gazdákhoz. Tovább olvasom