Kisalföld logö

2017. 05. 23. kedd - Dezső 14°C | 24°C Még több cikk.

Edison Tamás látogatása

1911-ben az izzólámpa feltalálójának úti célja Budapest volt, de megállt a győri Szent István úton is.

Az időhidat nem a Kisalföld találta ki: amióta van újság, létezik újságírói nosztalgia is, s akárcsak mi, úgy a rég eltávozott elődök is szívesen porolták le a megsárgult lapokat. Csakis ezért tudunk arról, hogy 1911. szeptember 12-én egy páratlan híresség fordult meg Győrben: „Edison 25 év előtti látogatására ugyan emlékeznek-e még a régi győriek? – kérdezi a lap.

Edison
Szellemidézésünket tehát egy visszatekintő cikk indokolta a ’36. szeptember 6-i Győri Hírlapban, amely megemlékezett Thomas A. Edison látogatásáról. Az izzólámpa feltalálójának úti célja Budapest volt, de ezután megállt a győri Szent István úton is. Itt-tartózkodásának emlékét már csak a korabeli sajtó őrzi.
Amely meglepően szófukar egyébként. Felfedezésünk után a Kisfaludy-könyvtár mindig kedves és segítőkész munkatársai azonnal befűzték az 1911-es szalagot, s maguk is kíváncsian várták, hogy mit ír az újság Edisonról. Ám a szeptember 13-i Győri Hírlap nagyrészt a koleraveszéllyel foglalkozik: a főszolgabíró akár karhatalommal is eltiltja a lakosságot a Duna mindennemű használatától. Megtudjuk még, hogy sakkestélyt tart a Lloydban a sakkmester Balla Zoltán, s hogy váratlanul elhunyt Kuster Géza, a Hungária kávéház tulajdonosa. Majd jobban és jobban szemügyre véve a második oldal kishíreit, megakad végre a szemünk a címen: „Edison Tamás Győrött".

„A világ legnevezetesebb, leghíresebb embere, Edison Tamás a nagy feltaláló ma délben, egy órakor családjával együtt, Fodor István a budapesti általános villamossági részvénytársaság igazgatója kíséretében Győrbe érkezett. Autón megtekintették a várost, majd a Royalba mentek ebédelni. Villámgyorsan terjedt el a városban, hogy Edison itt van, s mindenki látni óhajtotta a hírneves férfiút. Három órakor előállott az autó és Edison a közönség sorfala közt kíséretével együtt fölszállt s lelkes éljenzés közepette elrobogott. Innen Prágába utazott" – számol be a lap, s a hírt egyébként teljes terjedelmében közöltük.

Jedlik Ányos
„Mint egy kisebb veterán színész"

Szerencsére az „Edison Tamásról" szóló híradás mégsem szűnt meg ezzel a néhány sorral. A következő számban egy külső munkatárs Budapestről jelenti, hogy a világhírű tudós „öltözékében nincs semmi amerikai jellegű, ha csak az nem, esetleges kényelmesség szempontjából, hogy a kopottas szürke felöltőjének vállvarrása a felső karjának éppen a felénél van."
A Hungária Szálloda előtt tűkön ülő újságíró szerint Edison a külseje után „úgy tetszik, mintha veterán színész lenne a kisebb fajtából, akik még nem lehettek benn a nyugdíjintézetben". (…) „Borotvált, kissé hosszas arcú, jóságos tekintetű öregúr Edison" – legalábbis a televízió hiányát mesteri módon kipótló szerző szerint. De még nincs vége a külsőségek alapos ecsetelésének: „A koponya alakulását nem láttam" – szabadkozik a tudósító. – „Sokszögletű, viseltes, szegélyezett, kerek, barna kalap fedte fejét, s a kalapot nem vette le akkor sem, amikor már benn voltunk a Hungária olvasótermében."

Az újságíró ezután elkezdi kergetni a tolmácsával kifelé tartó feltalálót, s végül a korzón sikerül őt elfogni.
Edison már a Városligettől kezdve egész Budapestet végignézte, s a legszebb városnak tartja Párizs után. Megragadta figyelmét a rengeteg építkezés, a Duna pompás kilátása, még a közlekedési eszközök is. „A hallása, mintha nem volna teljesen egészséges, jobb kezét, mint hallgató kagylót a füléhez emeli. Amit mond, angolul, a tolmácsa rögtön németre fordítja. »Hatvanöt éves vagyok, de itt Budapest szépasszonyai között húsz évvel fiatalabbnak érzem magam« – udvariaskodik Edison, majd legutolsó befejezett találmányáról, a beszélő moziról szól néhány szót. Elismeréssel adózik híres munkatársának, néhai Puskás Tivadar emlékének, akit ő küldött ki Európa nagyvárosaiba a telefon elhelyezésére.

Jedlik tudott Edisonról

Nem lehetett egy hosszú beszélgetés ez sem kint, sem a Hungária olvasótermében, de mielőtt még Győrbe utazott volna Edison, autogramot adott a rajongó újságíróknak és – ha igaz – biztosította őket arról, hogy sikerült végre tökéletesítenie a telefont. „Már nagyobb távolságra állva a kagyló előtt is, minden mellékzönge kizárásával hallható a beszéd." (Győri Hírlap, 1911. szeptember 14.)

Szegény Edison, amikor eltávozott, két sor jelent meg róla összesen ugyanebben az újságban, mivel akkor minden szám minden oldala Németh Károly főispán halálával volt tele. Nem így járt a mi saját fizikuszsenink, Jedlik Ányos, akinek éppen a halálán illetődött meg a sajtó, míg életében nem túl sokat foglalkozott vele. Igaz, ő nem is igen igényelte: zsenijénél csak szerénysége volt nagyobb. A matuzsálemi kort megért Jedlik feljegyzéseiből kiderül, hogy már a kezdetekkor nyomon követte Edison munkásságát, de arról nem tudni, hogy ismerte volna egymást a két tudós. Valószínű, hogy nem, az évszázad vége felé pedig már végképp bajosan, ha csak Edison nem járkált el Győrbe, a Kazinczy utcai trafikba szivarért. Ez volt ugyanis jóformán az egyetlen nyilvános hely, ahol az akkor már csak a találmányainak élő bencés szerzetes fellelhető volt. Öregkorára semmi más nem érdekelte kísérletein, kéziratain kívül. „Jedlik Ányost, úgy látszik, készületlenül találta a halál, mert még néhány nap előtt is szakadatlanul dolgozott, s a villamos sűrítőnek általa feltalált módjával foglalkozott" – írja a temetéséről szóló tudósítás 1895. december 15-én.

A számos világméretű találmány szerény, pannonhalmi bencés atyjával kapcsolatban a fröccsről és a fóti szüret története a legismertebb, s fájdalom, de éppen ez az, amin néhány Jedlik-kutató alkalmasint csak nevet. A legenda szerint Jedlik unokatestvérével Czuczor Gergellyel érkezett az irodalmi nagyságok seregszemléjére és itt mutatta be 1844-ben a szódát. A borral elegyített „bökős víz" megdöbbenést keltett, s Vörösmarty volt az első vállalkozó, aki belekortyolt. Jedlik így mutatta be az italt: „Íme a spitzer!" Erre a koszorús költő eltűnődött: „Spitzer? Ez túl németes. Jobb és magyarosabb, ha fröccs a neve." És állítják sokan, hogy ekkor rögtönözte Vörösmarty a pohárköszöntőt: „Fölfelé megy a borban a gyöngy; / Jól teszi, / Tőle senki e jogát el / Nem veszi..."

Fényárban úszott a Széchenyi tér

Mayer Farkas, a pannonhalmi bencés fizikatanár szerint ezzel csak az a probléma, hogy Vörösmarty két évvel korábban írta ezt a verset – s írhatta is, mivel a „gyöngy" nem a fóti szüreten kezdett fölfelé menni a borban.
– Rengeteg szép legenda van Jedlikről, olyan is, ami igaz. Ami a fóti szüretet illeti, az mese – véli a Jedlik-kutató, aki szerint szénsavval mesterségesen dúsított ásványvizet már korábban is készítettek – Párizsban, Genfben és Szentpéterváron is. Ami pedig a „fröccs" és a „Spitzer" szavakat illeti, jóval későbbiek a nyelvkutatók szerint.
Igazság szerint akár fel is áldozhatjuk a fóti szüret legendáját, valóban van helyette más. Most nem térünk ki a főtalálmányok – a dinamó, az elektromotor, az optikai rácsosztó – ismertetésére, hiszen ezekről bármelyik lexikon hosszasan értekezik, ahogy arról is, hogy Jedlik hat évvel előzte meg Siemenst, csak épp a dinamóelv gyakorlati megvalósítását nem dolgozta ki időben. Ám sokat foglalkozott az elemek tökéletesítésével is – s ehhez mindenképpen kívánkozik egy sokak által nem ismert történet.

Az általa készített elemeket fölajánlotta az osztrák távíróhivatalnak, ahol kénytelenek voltak a nagylelkű ajándékot visszautasítani, mondván, hogy valamelyik vidéki távírásztól nem várható el az a gondosság, amit az érzékeny szerkezet igényel. Egy évvel később, 1856-ban azonban eljött Jedlik ideje, mivel Kreusz Krizosztóm, aki később pannonhalmi főapát lett, összehívta a bencés fizikusokat. A természettanár azt kérte tőlük, hogy vessék be tudásukat az eszköztár frissítése érdekében, mire a feltaláló elhozta az általa szerkesztett elemeket. Mayer Farkas atya mesélte, hogy a szájhagyomány szerint ívlámpákkal akkora fényt sikerült varázsolni az apátság híres, négyszögletű udvarába, hogy lentről felrohantak a hegyre a falusiak, akik azt hitték, tűz van. Évekkel később egy Birbauer Lipót nevű fizikatanár is alkalmazta színházi fénytechnikáihoz Jedlik elemeit. A Rába-parton, a sétatéri kőszínházban dicsfényt kerítettek Mózes feje köré és még szellemeket is sikerült a színpadra varázsolni, ami a  hetvenes években nem volt épp megszokott. Hasonló produkcióval kedveskedett a város az utca emberének is, tudható, hogy legalább egyszer a Széchenyi teret is kivilágították ezzel a technikával.

Mindent átszövő szellemi örökség

Mayer Farkas a legfontosabb Jedlik-örökségnek mégis mindezek felett a kísérleti fizikatanítás elindítását tartja, s tudjuk, hogy Jedlik írta az első magyar nyelvű fizikatankönyvet. A korhoz viszonyítva egyáltalán nem volt csekély a tudásszomjas hallgatók száma sem: a korabeli adatok szerint Jedlik Ányos 1962-től 1978-as nyugalomba vonulásáig 127 újdonsült tanárt vizsgáztatott a tudományegyetemen.
Szellemi öröksége a magyar természettudományi világban felfoghatatlan, jóval túlmutat a találmányokon, mert mindent átsző láthatatlan szálakkal. Mayer Farkas, aki 1957-ben végzett az ELTE-n, maga is meglepődött, amikor áttanulmányozta Jedlik egy füzetét, amelyben egy sereg olyan kísérletet írt le az 1895-ben elhunyt tudós, amit sem maga, sem más nem publikált sehol. Ugyanakkor több mint egy fél évszázaddal később Farkas atya tanulta ezeket a kísérleteket, vagyis külön gondozótevékenység nélkül is tovább éltek. Akár Jedlik találta ki őket, akár nem, nyilvánvaló, hogy a magyar tudás fellegvára soha nem tudná kivonni magát Jedlik Ányos hatása alól.

Sokkal fontosabb tanulság ez, mint a fóti szüret meg a kisfröccs, nem beszélve arról, hogy vélhetően Vörösmarty sem erre a költeményére volt a legbüszkébb. Edison is…, talán soha nem szívott Uppmann szivart, amint az újságíró állítja. Mégis inkább csodálatosnak kell tartani, ha egy tudós, akinek munkásságából a legtöbben egy kukkot sem értenek, annyira fontos lesz a világnak, hogy elnéző mosollyal kompromisszumokra kényszerül.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jaj a legyőzötteknek!

Ötvenhatban november negyedike vasárnapra esett. Ünnep helyett mégis rettegésbe zuhant az ország. Tovább olvasom