Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 17°C Még több cikk.

Csöppnyi emberség ünnepek előtt

Noha kimondottan női írónak tartják, Müller Péternek szinte bérelt helye van az aktuális könyvtoplisták élén.

A Győrben dedikáló szerzőt kínai életbölcsességekről, a fiáról, Müller Péter Sziámiról, a magányról s természetesen írásairól kérdezte a Szieszta.

– Ha csak egy napig lennék miniszterelnök, azonnal elrendelném, hogy az iskolában először emberséget oktassanak, s csak utána számtant, mértant, fizikát – írta, mely elméletben remek ötlet, a gyakorlatban nehéz elképzelni.

– Tudom. Persze, ezeket a sorokat mindenekelőtt ironikusnak szántam abban a cikkben, szerencsére nem fenyeget az a veszély, hogy miniszterelnökké válasszanak. A viccet félretéve azt azonban valóban súlyos gondnak érzem, hogy a humán tantárgyaknak, főként az irodalomnak és a történelemnek kellene hogy legyen egyfajta emberségre nevelő szerepe az iskolákban, de érzésem szerint ez nem igazán valósul meg a mai oktatásban.

– Pedig a világban soha nem látott magasságokba emelkedett az adakozás, a jótékonykodás, látszólag nincs semmi gond az emberséggel. Látszólag.

– Nemrég olvastam egy olyan statisztikát, melyben pszichológusok, szociológusok arra keresték a választ, hogy a jótékonykodás mitől vált ennyire népszerűvé az utóbbi időben. A kutatóknak többek közt olyan következtetéseket kellett levonniuk a felmérés végén, miszerint a pénzt hajszoló, mindennapos mókuskerékben megfáradt emberek arra is használják a jótékonykodást, hogy könynyítsenek a lelkükön. Különösen jellemző ez a nyugati, gazdag országokra. Csendben teszem hozzá: ebben nincs semmi újdonság, apokrif bibliai iratokban szintén megtalálható, hogy az ókor több államában, városában tilos volt az adakozás, mert ezt nem tartották erkölcsös magatartásnak a régiek.

– A kínai bölcsességek tárházából, a Ji-Kingből rengeteget merít írásaiban. Miért érzi ennyire fontosnak ezeket a tanításokat?

– A Ji-King az egyetlen olyan ókori könyv, mely konkrét élethelyzetekre konkrét válaszokat ad. Életbölcseleteket. Ez természetesen megvan a Bibliában is, de a Ji-King nem vallási alapon közelít örök érvényű igazságokhoz. Ráadásul a Ji-King az egyetlen írás, amit a történelem szeszélye során soha nem tiltottak az emberektől. Ennek oka, hogy a politika sem tartotta veszélyesnek.

 – A távol-keleti kultúrára támaszkodó Ji-King mennyire állhatja meg a helyét a teljesen más alapokon nyugvó európai ér tékrendben?

– A múlt század egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb pszichológusa, Carl Gustav Jung fedezte fel s építette be személyiségfejlesztő munkásságába a Ji-Kinget. Ez egyben a Ji-King bizonyos európai integrációját is jelentette. Persze nem teljes mértékben, ami már csak azért sem lett volna elképzelhető, mert a Ji-King összesen nyolcoldalból áll, magyarán Jung sokkal inkább csak felhasználta az írásaihoz ezeket a kínai bölcsességeket.

A KÉT MÜLLER

A fiával, Sziámival milyen a kapcsolata?

– Röviden: remek. Kicsit bővebben: világéletünkben mindig kijöttünk egymással, békében éltünk, s nem utolsósorban mindig jól tudtunk együtt dolgozni. Ebben fontos szerepet játszik az is, hogy kölcsönösen nagyon tiszteljük egymást, s soha nem érezzük, hogy veszélyeztetnénk a másik identitását.

– Miben hasonlítanak és különböznek leginkább egymástól? Azért kérdem ezt, mert nekem mind személyiségében, mind művészetében két szerfelett különböző embernek tűnik a két Müller.

– Mindketten a Nyilas jegyében születtünk, s bizonyos értelemben hasonló küldetést teljesítünk. Erényeink és „disznóságaink" között is sok a hasonlóság. A legnagyobb próbája azonban a kapcsolatunknak, hogy mindketten művészek vagyunk. A költészet és a dráma ugyan közel álló műfajok, de az nagyon ritka, hogy ez a két talentum egyetlen emberben jelentkezzen, hacsak nem Shakespeare- nek hívják az illetőt. Ezt a nüánsznyinak tűnő, valójában hatalmas különbséget csak odafigyeléssel vagyunk képesek pótolni, vagyis pontosan érzékeljük, mit szeretne a másik, s miként tudjuk segíteni azt. Ha például dalszövegeket írok zenés darabokhoz, mindig átnézi a fiam, hisz ő a költő, ha viszont Sziámi próbálkozik színdarabírással – ami esetében többnyire jóval merészebb elrugaszkodás a hagyományos színháztól –, akkor én igyekszem pár apróságra felhívni a figyelmét. Tán ebből látszik, hogy ellennénk egymás nélkül, csak épp ro s s z u l .

– Ahhoz mit szólt, hogy a fia sokáig a hazai underground rock egyik megtestesítője volt?

– Alapvetően két érzés munkált bennem. Egyrészt tudtam, hogy Sziámit mennyire érdekli a költészet, s mennyire szeretne költő lenni, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy a költők idejének leáldozott, s egyre kevesebb embert érdekel ez a műfaj. Ez már a nyolcvanas évek elején-közepén világosan látszott, legfeljebb nem volt annyira egyértelmű a helyzet, mint ma. Napjainkban a költészet szinte kizárólag a rockzenében él tovább, s ér el szélesebb tömegekhez, így örültem, hogy Sziámi rátalált erre s egyben a saját útjára. S ez akkor is így van, volt, ha a mai napig alapvető gondom a rockkal, hogy a poézist maga alá tiporja a testen- lelken átgyalogló zene. Másrészt pedig féltettem fiam. Ha valaki ismeri az URH vagy a Kontroll Csoport szókimondó dalszövegeit, jól tudja, mennyire vékony jégen táncoltak Péterék, mennyire erőteljes, kritikai hangot ütöttek meg anno az állampárttal, a rendőrséggel szemben.

MAGÁNY ÉS EGYEDÜLLÉT KÖZÖTT


– Új művében, a Szeretetkönyvben bonyolult emberkapcsolatokat ábrázol a saját életéből vett példákkal.A rról szól a könyv, hogy a legrejtelmesebb, legnehezebben szavakba önthető kapcsolat épp azok között alakul ki, akik a legtöbb szállal kötődnek egym á s h oz ?

– Nem teljesen, de a könyv egyik fejezete ezt a mételyező problémát is érinti. A Szeretetkönyv sokkal inkább továbbvisz a sorsproblémák, az önmegértés és a másik ember megértésének útján. Ahogy előző munkám, a Jóskönyv, a Szeretetkönyv is beszélgetőtárs. Ismeri kérdéseinket, kételyeinket. Amikor a nő-férfi kapcsolatról, a szexualitásról, az anya-gyerek viszony nehézségeiről, az istenszeretetről, a magány feloldásáról, szeretteink elvesztéséről faggatjuk magunkat, s nem sikerül átlépnünk ezeken a vívódásokon, akkor a lelki bajaink kivétel nélkül a szeretet egyetlen, legnagyobb kérdésére vezethetők vissza. Minden gondunk mögött valójában ez az egyetlen szó rejlik. – Említette a magány feloldását. Ön szerint miért élnek rengetegen egyedül manapság?

 – A magány és az egyedüllét nem ugyanaz. A magány oka egyértelműen az, hogy soha még az emberi faj ennyire individualista, ennyire önző nem volt. Soha még ennyire páncélban nem élt ember, mint a mai. Erre nincs is tapasztalatunk. Fokozatosan romlott a helyzet, s ma már ez kifejezetten beteg állapot. Azt mondja Hamvas Béla, s teljesen igaza van, hogy szeretet nélkül az élet őrült. Jelenleg ebben az őrületben élünk, igaz, amikor az ember picit normálissá válik, abban a pillanatban szeretni kezd. Az egyedüllét és a magány között az az óriási különbség, hogy az az ember, aki önmagával jó viszonyba kerül, aki önmagát a szó igazi értelmében szereti, az jól érzi magát egyedül, s nagyon könnyen talál társat is. Abban a pillanatban viszont, hogy ha magával rossz viszonyba kerül az ember, rögtön próbál társhoz menekülni. Igyekszik belekapaszkodni, magához rántani, csakhogy az már nem lehet jó kapcsolat. Nagyon sok családi, munkahelyi vita szintén az önzőségre vezethető vissza. A másik iránti tisztelet egyértelmű hiánya, ha nem figyelünk arra, mit mond vagy tesz embertársunk. Ennek egyértelmű jele, hogy ha beszélünk valakivel, s látjuk, hogy testileg igen, de lelkileg nincs velünk az illető.

– Az emberi konfliktusok rendezése sokak szerint azzal kezdődik, ha első lépésben önvizsgálatot tartunk, s magunkban keressük a hibát. Ez a helyes ösvény?

– Füst Milán írta, hogy saját sorsunk kíméletlen ítélet-végrehajtói vagyunk. Megfordítva a költő szavait: minden életprobléma megoldása elsősorban bennünk rejlik. Annál rosszabb hozzáállás ugyanis nincs, mint amikor azt gondoljuk, sőt, idővel elhitetjük magunkkal, hogy áldozatai vagyunk a körülményeknek. Néhány éve Tolcsvay Lászlóval és Sziámival átdolgoztuk musicalre Dickens egyik novelláját, az Isten pénzét. Ennek a darabnak az utolsó jelenetében a főhős a szívére mutat, s azt mondja: „Ha itt sikerül megváltoznunk, akkor megváltozik minden."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Akit megtalálnak a könnyes, szép és kíméletlen sorsok

„Sanyarú életutakkal találkozom, mintha talán nem véletlenül hozna össze olyan emberekkel a sors, akiknek támaszra van szükségük. Megtalálnak azok a történetek, amelyek könnyesek, szépek, ugyanakkor olykor kíméletlenek – vallja a Ménfõcsanakon élõ Nimsz Béla, akit idén a Kisalföld a megye „legemberibb emberének” választott. Tovább olvasom