Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

Cserhalmi György nem vágyik Hollywoodba

Portré - Wim Wenders beválasztotta a legjobb 10 színész közé, több Oscar-díjra jelölt alkotásban kapott szerepet. A rendszerváltáskor ő olvasta fel a 12 pontot, majd közel 20 évre hátat fordított a politikának – egészen a legutóbbi uniós parlamenti választásokig.

A Férfi és nő című album dalaival második éve kápráztatja el társaival a közönséget országszerte Cserhalmi György, aki az ominózus reklámfilmszerepéről elmondott nekünk olyan dolgokat, amit mások nem nagyon kérdeztek meg tőle.


– 1989-ben a Kossuth téren felolvasta a 12 pontot, aztán visszavonult a közélettől. Sokak számára meglepő volt, hogy most a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt európai uniós parlamenti képviselői listáján a 20. helyen szerepelt. Miért vállalta el?

– A rendszerváltáskor politikai funkciómat kiteljesítettem. Ez a társaság azért érdekel, mert friss, csupa fiatal, ahány nyelven szólnak hozzájuk, annyi nyelven válaszolnak. Rendkívül felkészült csapatról van szó.

Vidéken élek, tudom, mi az, hogy vidéki Magyarország. Az összes bajával, nyomorával, mindenével együtt ismerem. Mélyen felháborítanak az állapotok, s nem csak felháborítanak. A tehetetlenség miatt, amiatt, hogy minden mindig kisiklik, beláttam: az érdekeket itt csak valamilyen politikai szövetséggel lehet érvényesíteni. A magam erejével, amivel tudtam, támogattam őket ebben a programban. És fogom is.



– Mi történt volna, ha Brüsszelbe kellett volna költöznie, uniós képviselőként?

– Ez csak szimbolikus dolog volt. Bizonyos emberek előtt van valamiféle hitelem, akik oda szavaztak. Ez volt számomra fontos.


– Más pártok nem keresték?

– A rendszerváltáskor szinte mindegyik, de én azt a történetet már másnak láttam.


– A Férfi és nő című estjükkel turnéznak, a lemezre felkerült néhány dal a Hallgass kicsit című albumról, amelyet annak idején Básti Julival közösen énekelt fel. Mennyit változott a dalok mondanivalója?

– Annak a generációnak semmit. Együtt öregedtünk. Ma már hatvanasok vagyunk, akkor negyvenesek voltunk. Most másképp kell egy kicsit ezeket a dalokat mondani, énekelni. Nem lehet úgy, mint húsz éve, kicsit nevetséges is lenne az ember... Bár az sem baj.


– Koncertjeiken telt ház van. Ezek szerint nem csak a dübörgő zenére és a mulatósra van igény...

– Biztosan arra is van, én nem vagyok kiközösítő. Aki akarja, hallgassa azt. Én ezt szeretem, nekem ehhez van közöm. Az én életemben ezek a dalok. Én Bereményi Gézán, Cseh Tamáson nevelkedtem, és ezeket a dalokat azok egyenes folytatásának gondolom. Túl azon, hogy a dalokat Géza együtt írta Dés Lacival.


– A Tüske a köröm alatt (1987) című filmben egy kívülálló, öntörvényű, kemény férfit játszott. A fény ösvényeiben (2005) már az élettel, a sorsával megbékélt, talán bele is nyugvó aranyművest. Ez a folyamat az ön magánéletében is lezajlott?

– Hál’ istennek, nem vagyok azonos a szerepeimmel, az nagy baj is lenne. Az életem ugyanolyan vegyes, mint bárki másé. Vannak jó és rossz pillanatai. És ezek megfelelő arányban vannak jelen. Nem mindig örül az ember az aránynak, de ez van.


– Dolgozott cseh rendezővel is – a nyelv nem akadály?

– Van, amit tudok csehül, és van, amit nem tudok. Utóbbi esetben kínlódunk az utószinkronnal. Ebben már komoly rutinja van az embernek.

Harminc-negyven nem magyar filmben játszottam, a rendező mondhatja nekem görögül vagy németül, úgyis értem, hogy mit akar. Nem a nyelvet értem, hanem a szándékot.


– Több Oscar-jelölt filmben játszott – Szabó István Mephistója meg is kapta a díjat. Eljátszott már a gondolattal, mi lett volna, ha Amerikában születik?

– Legutóbb Garas Dezsőnek mondtam: ha mi oda születünk, akkor ma húsz sztárra nincs szükség. Aki itt Magyarországon vagy Csehországban vagy a németeknél a legjobbak között van, az a világon is a legjobbak között van. Engem Wim Wenders választott be a tíz legjobb színész közé.


– Van kedvenc rendezője?

– Persze. Bódy Gábor. És mindig az is marad. És van még a cseh Frantisek Vlacil, a magyar nézők nem nagyon tudnak róla. Egy idős bácsi, most halt meg négy éve. A világ legjobb mozijait ő csinálta. A kedvencem a Méhek völgye. Egy teuton történet. Egy barátság története.


– Nagyon sokat támadták annak idején, amikor – a színészek közül talán elsőként – részt vett az egyik bank reklámjában. Nem bánta meg?

– Dehogy! Eszem ágában sem volt megbánni! Egyrészt azért, mert a bank, amiről beszélünk, nagyon korrekt volt. És van a történetnek egy másik oldala, amit nem domborítottak ki annak idején: hogy abban az időben én nem csak magamnak kértem pénzt. Kétszer annyit kértem a színházamnak, aminek dolgoztam. Abban az időben mindenkinek lényegesen több lett a fizetése négy éven át.


– A reklámfilmben kosarazott – sportol még ma is?

– Jó lenne, csak most fáj a gerincem, most vagyok túl egy műtéten. Erről csak fél év múlva lehet szó.


– Nem nagyon lehet önről olvasni a bulvárújságokban. Hogyan csinálja?

– Nagyon egyszerű. Nem szabad reagálni. Nagyon nem kell reagálni.

– A Wikipédia azt írja: Cserhalmi György korunk egyik legjelentősebb férfi színésze, modern hőstípus. Hőstípusnak tartja magát?

– Hát nem tudom... Azt sem tudom, mi az, hogy modern, mi az, hogy hős, a típusról pedig végképp nem tudom, hogy mi. De így összetéve ezt a három szót kifejezéssé, hízelgő. Köszönöm.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Negyven tény, amit nem tudtál Woodstockról

Negyven évvel ezelőtt, 1969. augusztus 15. és 18. között rendezték meg a rock and roll történetének… Tovább olvasom