Kisalföld logö

2017. 11. 24. péntek - Emma 3°C | 8°C Még több cikk.

Csatatér Kismegyeren

Éppen két évszázada, 1809. június 13–14-én szenvedett súlyos vereséget a magyar nemesi felkelőkkel megerősített osztrák császári hadsereg a franciáktól Győr mellett, Kismegyernél. Az eseményre ma nagyszabású hadijátékkal emlékeznek a helyszínen. A rendkívül véres csatáról Bana Józsefet, a győri levéltár igazgatóját kérdeztük.

- A győri csatáról szóló beszélgetést kezdjük négy évtizeddel később. Petőfi A nép nevében című versében a nemesekhez szólva gúnyosan azt írta: ˝Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?˝ A történelmi valósághoz van köze a költő sorainak?

– Nincs. Petőfi mentségére el kell mondani, hogy akkortájt Budán ez volt a közkeletű vélekedés. Eredete érdekes módon a nemesi felkelés egyik tiszántúli zászlóaljához köthető, amely már nem jutott el Győrbe, és Tata környékén a vesztes csata rengeteg menekülőjével és súlyos sebesültjeivel találkozott. Egy mintegy 60 főt számláló lovas insurgens csapat találkozott össze a tiszaiakkal, akik azt híresztelték, hogy ők az utolsó hírmondók, és „a franciák megégetik a magyar nemeseket!" Ezek hallatán a megrémült és egyre növekvő had Budáig meg sem állt. Ők keltették a győri csata rossz hírét. A tévhitek terjedését segítette, hogy Győr környékét a franciák hónapokig megszállták, így valós információk jó darabig nem jutottak ki innen. Ez kapóra jött a bécsi udvarnak, mert a felelősséget átháríthatta a magyarokra, holott a küzdelem végkimenetele sokkal inkább a császári hadseregen múlt. Elsőként Jókai Mór igyekezett helyreállítani a nemesek becsületét. Ő írta meg, hogy ˝Soha még a történelem oly szándékos meghamisítása el nem lett követve, és soha oly teljes sikerre nem jutott, mint amilyen az 1809-iki magyar nemesi felkeléssel történt.˝

Bana József: Győr multikulturális jellege Napóleonnak is köszönhető
Bana József: Győr multikulturális jellege Napóleonnak is köszönhető

– Beszéljünk akkor magáról a csatáról. Milyen előzmények után került rá sor?

– Napóleon és a brit–osztrák ötödik koalíció háborúja idején, 1809-ben az osztrák császári had azt a megbízást kapta az uralkodótól, hogy Itáliában támadja meg Napóleon nevelt fiát, aki olasz alkirály volt. A haditerv visszafelé sült el, a császári csapatok zöme ugyanis megsemmisült. Ezt a sereget üldözve jött Magyarországra Eugene de Beauharnais olasz alkirály katonáival. Pápa környékén már történtek ütközetek. Győrnél egy megfáradt osztrák had szállt meg, s ehhez csatlakoztak a nemesi felkelők.

– Komolyan számoltak a nemesi sereggel?


– Az osztrákok féltek tőle, mert tudták, hogy mögötte magyar önállósági törekvések is meghúzódnak. Katonai szempontból azonban mérhetetlenül szükség volt rá, nemcsak számaránya miatt, hanem mert bátor, kiképzett, emberek alkották. Gyalogosok és lovasok egyaránt akadtak közöttük. Igaz, mindenki úgy szerszámozta fel magát, ahogyan a pénze és a lehetősége engedte. A nyugat-európai országokban ilyen típusú hadsereg már nem létezett. A franciák nem is tudtak mit kezdeni vele, azt hitték, hogy ez olyan partizánalakulat, amilyen Tirolban támadt rájuk Andreas Hofer vezetésével. Emiatt eltervezték, hogy a fogságba kerülteket kivégzik, mint felkelőket. Nagy nehezen lehetett megértetni velük, hogy ők nem önkéntesek, hiszen az uralkodó felhívására kötelességük hadba vonulni. A kivégzés így elmaradt.


– Hogyan zajlott le a csata?

– A kétnapos csatát három részre bonthatjuk. Az osztrák-magyar had két támadást visszavert, de az utolsót már nem sikerült. Az ellenállás hősiesnek mutatkozott. Rendkívül véres jelenetekre került sor, az első két alkalommal a franciák éppen azért fordultak vissza, mert rettenetes áldozatokat szenvedtek el.


– Hányan haltak meg?

– Az osztrák–magyar oldalon minden ötödik katona elesett. A nemesi felkelők közül nyolcszázan áldozták életüket. A győriek is állítottak ki katonákat, többnyire újvárosi hajósok, matrózok vesztek oda a csatában. A franciák is mintegy háromezer embert veszítettek. Az áldozatokhoz kell számítanunk az ostrom következtében életüket vesztetteket is.


– Volt szemernyi esély a sikerre?

– Ha komáromi erőd környékére vonják vissza a hadakat, ott azért feltehetőleg több esélyük lehetett volna. A vereségben nagy szerepet játszott az uralkodó öccse, János főherceg dilettáns hadvezetése. Hadműveleti terv nélkül vette fel a harcot. Azt gondolta, aszerint reagál, ahogyan a franciák támadnak. A helyszín kiválasztása is szerencsétlennek bizonyult, mert a Pándzsa mocsaras területe alkalmatlan volt a lovas rohamozásra. Emellett a franciák ötvenötezer katonával küzdöttek, ami ötezerrel haladta meg a császári hadsereg létszámát, beleértve a tizenhatezer nemesi felkelőt. Tüzérségi fölényük viszont ötszörös volt. A nemesi felkelők esetében nem a bátorság, hanem az összeszokottság hiányzott. A francia hadsereg legnagyobb erősségét az jelentette, hogy évek óta háborúzott.


– A franciák meddig tartózkodtak Győrben?

– A győztes csata után bevették a győri várat is, amely kilenc napig hősiesen ellenállt, noha a török idők óta nem korszerűsítették. A vezérkar beköltözött a püspökvárba, és onnan irányította a város és a környék életét. A védműveket ideiglenesen még meg is erősítették, s csak akkor robbantották fel, amikor a júliusi wagrami győzelem után az ősszel megkötött schönbrunni béke értelmében elhagyták az országot. A megállapodásban komoly hadisarcot róttak ki nemcsak Ausztriára, hanem külön Győrre is. Olyan hatalmas összegről volt szó, amit a város és a környékbeli falvak nem tudtak kifizetni, ezért a bécsi udvar megelőlegezte azt. A „hitelt" az itt élők egészen 1845-ig törlesztették adóban. Annyira kevés volt a pénz Győrben, hogy csak 1820 körül jutottak el oda, hogy valamit kezdjenek a tönkrement erőddel. Létrehoztak egy bástyadöntő bizottságot, amely 1845-ig működött. Betemették a gödröket, a várárkot, a falak egy részét eltávolították. Csak annyit tudtak felajánlani azoknak, akik ingyen fuvarral, munkával besegítettek a városnak, hogy plakáton kinyomtatták a nevüket.


– A csata következményeként megtorpant a város fejlődése?

– Húsz-harminc évre mindenképpen visszavetette a várost, de lett pozitív hatása is. A vár korábban nem egyszerűen erőd, hanem belső közigazgatási határ is volt. A várfalon belül csak római katolikusok telepedhettek meg. Miután azonban az erőd tönkrement, semmi értelme nem maradt ennek a szabálynak. Győr multikulturális jellege tehát Napóleonnak is köszönhető. Ezért lehettek a XIX. században evangélikus polgármesterei is a városnak, például Kozma Imre, Nagy Pál és Zechmeister Károly.

Fotók a kiállításról és a szombat délelőtti előkészületekről. Fotók: Cseh Róbert

Olvasóink írták

  • 1. Primax 2009. június 13. 20:36
    „Nem indult még gyűjtés az emlékmű pótlására ?
    Tud erről valaki valamit ?
    Erre szívesen adok majd.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyarország és a zeneszabadság

A szél fújta a szerkesztőség udvarába a lányt. Vagy inkább egy országos sajtópuhító turné? Olyan,… Tovább olvasom