Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Charlie, akinek van egy nénje

A jó humorú, éneklő és táncoló komikus, Straub Dezső sokrétű ember. Karrierjének fontos állomása volt a Charlie nénje című magyar tévéjáték, melyet ’86-ban forgattak és csütörtökön DVD formájában a Kisalföld újságárus példányaiban is megtalálhatnak.
Virtuális kolbász, megyei kötődés

– Háromgyermekes nagycsaládban született, gyermekkora emlékeit biztos visszaidézi néha.

– Akkoriban az egész ország életszínvonala más volt, mint most. Bár mindenki csóró volt, mondhatni lassan, de felfelé haladtunk. Általában én a boldog szegénység korszakának nevezem azt az időszakot, így emlékszem vissza rá. Mivel a háború után jártunk, az ’50-es években, sokszor a két kezünkben száraz kenyeret szorongattunk, és azt mondtuk, hogy egy harapást a kenyérből, majd egyet a kolbászból. Természetesen a kolbász csak virtuálisan volt jelen. De mégis pozitív időszak volt. Ha akkoriban valaki kölcsönkért az embertől, az vissza is adta a kölcsönkért pénzt. Ugye milyen furcsa? Egy emberre emlékszem mindössze a 30 év alatt, aki nem adta vissza, manapság pedig már össze sem tudnám számolni őket...


– Ha jól tudom, családfája több szállal is Győrben és környékén gyökerezik.

– Igen, a nagyapám győri születésű volt, az akkori MÁVDAC-ban futballozott. De vannak szálak Hédervár környékén is. Apám ott született.


– Sokat jár a megyében? Mivel tölti a mindennapjait?

– Sajnos kevesebbet, mint amennyit szeretnék, pedig szívesen járnék Győrbe. Sopronban és környékén viszont sokszor megfordulunk. A mindennapjaim elég változatosak. Például a holnapi programom: reggel elmegyek edzésre, a színészválogatottban rúgom a bőrt, immáron 38 éve, aztán elmegyek egy orvosi vizsgálatra, hogy az egészségem is rendben legyen, mert az utóbbi időben sajnos akadtak problémáim. Aztán egy televíziós műsor üzleti tárgyalása vár, majd foglalkozom egy kicsit a négy nosztalgiaklubbal, ami Pesten alakult a „Bárosan szép az élet" című tv-műsorom következményeként. Egyébként jeleztek klubalapítási szándékot Szegedről, Győrből, valamint Koppenhágából és Münchenből is. Este pedig van még egy rádiókabaré-felvételem.


Gyógyszer és színészet, könyv

– Ön gyógyszergyártó szakiskolát végzett. Mikor kötelezte el magát a színészet mellett?

– Édesapám munkásember volt, úgy gondolta, hogy a fiának a fehér köpeny való. Felvettek gyógyszergyártó szakmunkásnak, de fehér köpenyt csak képekről láttunk. Majd elkezdtem énekelni, mivel elviselhető hangom volt, később tanultam operettet is. Nyilván ennek is köszönhető, hogy felvettek a színművészeti operett tanszékére.


– Volt a József Attila Színház művésze, szerepelt a Vidám Színpadon, rendszeresen játszott a Karinthy Színházban és a Mikroszkóp Színpadon, vendégeskedett a Budaörsi Játékszínben a Budapesti Operettszínházban és a játékszínben egyaránt. Nem túl sok kihívás egy ember életében?

– Dehogy. Mindegyik egy-egy szín. A József Attila Színházba úgy kopogtattam be, és szerencsém volt, mert pont volt egy üresedés, és így megkaptam az állást. De öt év után elmentem a Vidám Színpadhoz. Az ember mindig kap felkéréseket, érdeklődnek iránta, ez velem is így történt.


– Azt olvastam, hogy jó humorú, éneklő és táncoló, tehetséges komikus, aki gyakorta kirándul az operett területére és a rendezés is érdekli...

– Igen, ezek is benne vannak, de emellett színdarabokat írok és írtam már könyvet is. Aztán egy labdarúgócsapat kommunikációs igazgatójaként is tevékenykedtem. Ezenkívül érdekelnek a cégek, a szlogenek, a reklámok és a rendezvényszervezés is.


1000–1200 tévéfilm

– Szerepelt a Charlie nénje című magyar tévéjátékban 1986-ban. Szép emlékeket idéz vissza ez a szerep?

– Nehéz volt nem szerepelni akkoriban, ha valaki értett hozzá, mert nem volt olyan hét, amikor nem láthatott volna a néző valamiben. Volt 1000–1200 tévéfilm, amiben játszottam, a Charlie nénje egy volt közülük. Egy nagyon jó hangulatú forgatásra emlékszem vissza, az emberek szerették, jómagam is kedveltem a darabot. Fontos állomás volt a karrieremben, mert jól sikerült és a mai napig is közel áll hozzám, hisz színpadra is rendeztem azóta.


Horgászó színészek és egy vidám színpad

– Mesélne egy kicsit a családjáról?

– Van két nagyfiam. Az idősebbik 32 éves és ő is Dezső névre hallgat. Remek zenész, egy hangstúdiót vezet, ráadásul zseniális rendezvényszervező. A fiatalabbik pedig színészettel foglalkozik. Több darabban is játszik velem együtt, de folyamatosan jár castingekre és szerepel reklámokban. Az én időmben szégyen volt a reklám, azt mondták, vagy a színészet, vagy a reklámszakma. Ma teljesen fordítva működik a dolog. A reklámszakma sokat segít a karrier építésében. Egyébként van egy négy és fél éves kislányom is, ő meg mindenhez ért, hiszen nő.


– Annyi mindennel foglalkozik, van még valami, amiről nem tudunk? Ha minden igaz, ön nagy horgász is...

– Igen, két színészcsapatunk is van. Általában versenyeken horgászunk, ezeket legtöbbször tavakon rendezik, mert ott jobb a „haleloszlás", mint a nagyobb folyókban. Józsa Imre, Méhes László, Vikidál Gyula, Koncz Gábor, Virágh József, Harmath Imre, ők mind nagy horgászok.


– Milyen személyes tervei, céljai vannak a közeljövőben?

– Írok, próbálkozom a filmes forgatókönyvek írásával, de egyelőre még magamtól nem megy a dolog, csak besegítek másoknak. Maradok továbbra a rendezvényszervezésnél, és vannak dédelgetett álmaim is. Például nem mondtam le arról, hogy egy színház igazgatásával foglalkozzam.


– Milyen jellegű színházra gondol?

– Egy olyanra, aho

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háromszáz évre való tervem van!

Az ember életét főképp az határozza meg, hová születik, milyen iskolába kerül és milyen társat talál… Tovább olvasom