Kisalföld logö

2018. 04. 23. hétfő - Béla 13°C | 25°C Még több cikk.

Cannes-i kaland sztárok és szabályok sűrűjében

Igen, tényleg olyan nagyszabású és csillogó, mint a tévében, igen, tényleg ott van mindenki, aki él és mozog a filmvilágban – erősíti meg a győri származású Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára.
Igen, tényleg olyan nagyszabású és csillogó, mint a tévében, igen, tényleg ott van mindenki, aki él és mozog a filmvilágban – erősíti meg a győri származású Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára, aki a napokban tért haza a cannes-i filmfesztiválról. Amíg azonban a legnagyobb sztárok a vörös szőnyegen parádéznak, a háttérben kőkemény üzletelés folyik.

Tóth Erzsébetnek szerencséje volt: testközelből láthatta a legnagyobbakat – Matt Damont, GeorgeClooneyt, Angelina Jolie-t –, igaz, erre csak ritkán van lehetősége az egyszerű földi halandónak. Például amikor ebédmeghívása van a Hotel du Cap éttermének teraszára. „Olyan volt, mintha egy filmtörténeti albumot nézegetnék" – meséli, s bizonyára jól el is raktározza a kivételes perceket, pusztán az ugyanis, hogy Cannes-ban ilyenkor minden mennyiségben jelen vannak a sztárok, nem jelenti azt, hogy akár egy kicsivel is megközelíthetőbbek, mint a szürke hétköznapokban.

– A vörös szőnyeg végén kiszállnak a limuzinból, esetleg integetnek a tömegnek, de ennyi. Legfeljebb azok, akiknek jegye van a „nagy" vetítésekre, elmondhatják, hogy néhány sorral előttük ült Matt Damon vagy Angelina Jolie – mondja Tóth Erzsébet.

Angelina négy gyerekkel érkezett

A sztárvendégek még csak nem is Cannes-ban, hanem többnyire a kis szomszéd falvakban szállnak meg, például a festői Antibes tizenhárom szállodájának valamelyikében, mint ahogy tette ezt a népes családjával – Brad Pittel és négy gyermekével – érkező Angelina Jolie is.
Az ilyenkor majdnem két hétre lebénuló közlekedésben ellenben mindenki részt vehet. Nem is tehet mást: a városban csak lépésben lehet haladni, mindenütt hömpölyög a tömeg. A rajongókon és „civil" filmbarátokon kívül itt van mindenki, aki él és mozog a filmvilágban: művészek, rendezők, producerek.

A legnagyobb és legrangosabb filmfesztivál többek között annak köszönheti a sikerét, hogy ötvözi a művészileg magas színvonalú alkotásokat és a nagy (általában amerikai) közönségfilmeket. Idén az Ocean’s 13 volt a „nagy durranás", köszönhetően az olyan nagyágyúknak, mint Brad Pitt, Matt Damon vagy George Clooney. „Ameddig a szem ellát, mindenütt rajongók hada várta, hogy legalább egy pillantást vethessen kedvenceire – bár szerintem a harmadik sor után már semmit nem lehetett látni..." – meséli a főtitkár.

Piactér az egész város

A fesztivál mögött persze kőkemény üzlet áll: itt dől el a legtöbb film sorsa, a nemzeti pavilonokban adják-veszik az alkotásokat. Akár a piacon, gondolnánk, s valóban nem véletlenül hívják marketnek, azaz piacnak a helyszínnek azt a részét, ahol a tényleges üzletek köttetnek. Hogy megnyerjék a reménybeli vásárlókat, a gyártók a teljes film mellett egy rövidebb verzióval, afféle „összefoglalóval" is készülnek – így tettek a magyarok is, húsz év után először ugyanis felállt a magyar pavilon. Tóth Erzsébet szerint ideje volt, hiszen az állami Hungarofilm szétesése óta nem akadt, aki professzionálisan képviselje a magyar filmipart.

– Most egy cég ezt felvállalta, s 8–10 filmmel jelen volt Cannes-ban. Volt is mozgás a magyar stand körül, mindennap komoly vevőkkel tárgyaltak. De nem csak a pavilonokban folyik az egyezkedés: minden kávéházban, minden teraszon ez a téma, a neves filmesek minden napja félóránként be van osztva előre – mutat rá a hacacáré racionális oldalára a főtitkár, aki – hasonlóan a többi „gyanútlan vendéghez" – lépten-nyomon szigorú szabályokba ütközött.

Büntetőpont a távolmaradásért

A szervezők még azt is kikötik, miben jelenhet meg a közönség vetítéseken, az esti alkalmakra például a belépés szigorúan estélyiben, férfiaknak csokornyakkendőben, ezalól csak az alkotók és a művészek bújhatnak ki. Tarr Béla rendezőnek például, akinek filmjével 19 év után került be magyar alkotás a cannes-i versenyprogramba, elég volt az öltöny és a fehér ing.

Már azt is nehéz követni, kit mire jogosít a belépője, ebből ugyanis van külön az alkotóknak, a művészeknek, a producereknek, a sajtónak, a filmgyártóknak... és még korántsem teljes a sor. Mindegyikhez pontok járnak, amelyek belépőkre válthatók a vetítésekre – mondanunk sem kell, hogy a különböző filmek más-más pontértéket kapnak –, ezzel a kerettel gazdálkodhatnak a résztvevők. S ha már a pontoknál tartunk, van büntetés is...

– Aki jegyet igényel egy vetítésre, de nem ül be rá – ezt szigorúan számon tartják –, büntetőpontokat kap, amiért más elől vette el a helyet – mondja Tóth Erzsébet. A legnagyobb bűn ugyanis a fesztiválon, ha üresen maradnak a székek, hiszen sokan ölni tudnának a jegyekért. S ez egyáltalán nem túlzás: a szerencséseket, akik teljes joggal vesznek részt a szemlén, lépten-nyomon film- (és sztár-) rajongók ostromolják, kis táblával a kezükben próbálva eladó jegyet szerezni egy-egy filmre. Például a magyarokéra, akik a nemzetközi fesztiválokon már bizonyítottak, s Tóth Erzsébet szerint a szakma kíváncsian várja az újabb és újabb alkotásokat.

– Az elmúlt években bemutatkozott egy fiatal magyar filmes generáció, amelyre felfigyelt Európa. Az új „nagy generációnak" nevezik őket, amit utoljára a hatvanas években, Jancsó Miklós, Gaál István, Szabó István pályájának elején hallottunk – mondja, hozzátéve, hogy a cannes-i siker és egy film költségvetése messze nem egyenesen arányos egymással. Az idei fesztivál fődíjasa például a Ceausescu-rendszer idején játszódó, tiltott abortusz történetét feldolgozó „Négy hónap, három hét, két nap" – amely egyébként elnyerte a kritikusok és a francia közoktatás díját is –, alig 150 millió forintnyi költségvetéssel készült, ismert színészek, sztárok nélkül.


Kimentek és tapsoltak

Sikerek ide vagy oda, a legtöbbet Tarr Béla filmje, „A londoni férfi" vetítéséről lehetett hallani, amit a kritikusok meglehetős fanyalgással fogadtak, többen például elhagyták a termet a vetítés közben. Tóth Erzsébet szerint ez nem meglepő, s történt olyan is a vetítés alatt, amelyről a magyar lapok többsége „elfelejtett" beszámolni.

– Tudni kell, hogy Tarr Béla nagyon eredeti látásmódot, erős filmvilágot képvisel, s ezáltal megosztja a közönséget: van, aki rajong érte, mások nem bírják elviselni. Nem igaz, hogy kiürült a terem a film végére; akik kitartottak, s magukénak érzik az ő világát, azok hatalmas ovációval, vastapssal fogadták A londoni férfit. Sőt, a közönség háromszor beletapsolt a filmbe, egy-egy bravúros jelenetnél – mint amikor egy jazzkoncerten megtapsolják a szólókat –, ami ritkán fordul elő még a fesztiválokon is – mondja Tóth Erzsébet, aki közelről hallhatta azt is, mit szólt Georges Simenon fia (édesapja novellája alapján íródott a forgatókönyv) a filmhez. Eláruljuk: meg volt elégedve és hálás volt a feldolgozásért.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A modern világ Istenre éhezik

Pünkösd az egyház születésnapja. A Szentírás tanúsága szerint ekkor szállt le a Szentlélek az apostolokra, s immár kétezer év óta töretlenül hirdeti az egyház a kereszténység örömhírét. Szintén ezekben a napokban ünnepli születésnapját – a nyolcvanadikat – Kerényi Lajos piarista szerzetes. Tovább olvasom