Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Búcsúzik a világ a Maestrótól

Szombaton temetik el szülővárosában, Modenában a 71 éves korában hasnyálmirigyrákban elhunyt Luciano Pavarottit. A gyászszertartás színhelye a város román stílusban épült híres katedrálisa lesz, amelyet az UNESCO felvett a világörökség műemlékeinek sorába.
A világhírű olasz operaénekes művészete és személye körül az évtizedek során világszerte példátlan kultusz bontakozott ki. Pavarotti talán az első volt a XX. század operaénekesei között, akit a popcsillagok, a sportbálványok és a filmszínészek mellett a szó igazi értelmében sztárnak nevezhetünk.

Nagy nyilvánosság előtt Pavarotti utoljára 2006. februárban lépett fel Torinóban a téli olimpiai játékok megnyitóján és a televíziónak köszönhetően milliárdos publikum előtt még egyszer elénekelte Puccini Turandot című operájának „Nessun dorma" (Senki nem alszik) kezdetű nagyáriáját. A jelenlévők könnyekig meghatódva ünnepelték a „Nagy Lucianót", aki meghatódottan köszönte meg az elismerést.

Pavarottinak mindene az éneklés volt. Nem tagadta, hogy egyetlen igazi vetélytársat ismer – saját magát. Minden egyes szerepében tökéleteset akart nyújtani és végtelen örömmel töltötte el, ha azt látta, hogy a közönség el van ragadtatva attól, amit nyújtott – mint például, amikor egy berlini fellépésén 115-ször tapsolták ki a függöny elé, vagy amikor azért ünnepelte még a zenekar is, mert Donizetti Az ezred lánya című operájában sikerült kiénekelnie mind a kilenc felső C-t.

Szinte mindenütt, ahol európai és amerikai színpadokon fellépett, szívélyes kapcsolat fűzte őt énekes- és muzsikustársaihoz. Különösen így volt ez a neves olasz énekesnővel, Mirella Frenivel, akivel számos operában együtt lépett fel – 1969-ben például a milánói Scalában Donizetti Az ezred lánya című operájában. Együtt töltötték gyermekkorukat, ugyanaz a dada szoptatta őket. Erről mondta később Mirella Freni: „Nem kétséges, melyikünk kapta meg az összes tejet!"

Nem kétséges azonban az sem, hogy Pavarottinak is volt érzéke a humor iránt. New Yorkban egy alkalommal interjút kért tőle Pia Lindström, Ingrid Bergman leánya. A riporternő, aki köztudottan gyönyörű szép nő volt, beszélgetésük közben utalt a New York Times zenekritikusának arra a kijelentésére, hogy „Luciano hangszálait Isten illette a csókjával". Pavarotti gondolkodás nélkül rávágta: „Magát bizonyára mindenütt megcsókolta."

Verebics Ibolya Egy hete a Pavarotti-villában

Együtt evett spagettit Luciano Pavarottival és a tőle bombasztikusan ható magas C-t is kiénekelhette a híres tenorral Verebics Ibolya. A győri származású, Stuttgartban élő Bartók- és Liszt-díjas opera-énekesnő a minap elhunyt művésszel kapcsolatos élményeit elevenítette fel. A gyász ellenére főként derűsen, mert szerinte az életében vidám énekes is ezt szeretné.

Amint csütörtök reggel korán meghallotta a nagy tenor halálhírét, rögtön elénekelte az összes áriát, amit annak idején vele gyakorolhatott. Verebics Ibolya így tisztelgett a híres pályatárs előtt és szerinte rajongóinak is szomorúság nélkül, dalait felidézve kell emlékezniük rá. Mikor vele kapcsolatos emlékeiről kérdeztük, először rögtön azt említette meg, hogy milyen szeretetteljes ember, csodás énekes volt, aki segíteni vágyott a fiatalabb generációt. Pályája kezdetén a győri származású művésznő is nem kis támogatást kapott az olasz operaénekestől.


Együtt a híres szerelmi kettősben

Ismeretségük mintegy tizennyolc évvel ezelőttre nyúlik vissza. Pavarotti rendszeresen szervezett a kezdő operaénekeseknek tehetségkutató versenyt, az egyiken zeneakadémiai hallgatóként Verebics Ibolya is részt vehetett, így találkozhatott vele és kapott tőle egy életre való szakmai útravalót. Az elődöntő Modenában, Pavarotti szülővárosá-
ban volt, a meghallgatáskor a nézőtéren csak a híres tenor ült és néhány munkatársa. „Sose felejtem el, a legtöbb énekes, a nyugatiak farmerben, zsebre tett kézzel léptek a színpadra, míg mi, magyarok ünneplőben. Én is felvettem a legszebb ruhámat. Pavarotti pedig elmondta, milyen gyönyörű dolog, hogy mi adunk erre."

A művésznő élményeihez tartozik, hogy azon a versenyen úgy volt, ábécésorrendben lépnek fel, de az utolsó pillanatban megváltoztatták ezt a szándékot, hátulról kezdték az ábécét. Így Verebics Ibolyának elsőként kellett énekelnie. Kissé izgulva adta elő Puccini Bohéméletéből Mimi áriáját. Pavarottinak annyira tetszett, hogy az operából egy duettet is kért tőle és felment hozzá a színpadra, együtt énekelték el a szerelmi kettőst, aminek a végén hosszan kell kitartani a magas C-t. „Bombasztikus volt tőle, nemhiába nevezik a magas C-k királyának" – mondta ennyi idő után is erősen átélve akkori élményét, lelkendezve a telefonba.


Egy hét a tenor villájában

Közönség előtt nem léptek fel együtt, mert Verebics Ibolya Mozart-hang, Verdit, akinek operáiban egy tenor igazán remekelhet, nem nagyon énekel. Viszont mivel az említett verseny elődöntőjéből továbbjutott, Pavarotti két magyar társával együtt meghívta egy hétre pizzarói villájába. Mindennap foglalkozott, gyakorolt velük felkészítésképp, és főzött is nekik minden este. Csodás spagettiket, pastákat, azaz tésztákat készített előételként, aztán grillezett húsokat a kertben és olívaolajos salátákat. Baráti közvetlenséggel, szinte testvérként bánt velük. „Komoly szentség áradt belőle, szinte mindig vidám volt, de bujkált egy kis szomorúság is a szemében, talán azért, mert ő is tudta, családi élete nem lehet teljesen zavartalan, mert több hölgyet is szeretett."


Inkább lemondta az előadást, rosszul nem énekelt

Verebics Ibolya pályafutását Pavarotti később is figyelemmel kísérte, ha versenyt nyert, gratuláló levelet írt neki, és egyszer, mikor a bécsi operában lépett fel, meglátogatta az öltözőben. Tanácsait, példamutatását a művésznő máig szem előtt tartja. Például hogyha beteg volt, inkább lemondta az előadást, mint hogy rosszul énekeljen. Sokan nem örültek, ha emiatt egy-egy meghirdetett koncert elmaradt, de a nézők érdekében tette és sok hívet szerzett a komolyzenének. „Nagyon vallásos volt, olyan átéléssel formálta az Istenhez szóló áriákat, hogy mindig elsírta magát a végére. Csodás volt őt megismerni, így a gyászban is csupa jó dolog jutott róla eszembe. Úgy érzem, föntről mosolyog ránk, hogy örömmel emlékezzünk rá. Biztos vagyok benne, hogy egyszer Isten előtt közös áriát énekelünk."

Rimányi Zita

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gigantikus álom a víz alatt

1912. április 14-én éjszaka korának legnagyobb óceánjáró gőzhajója, amelyet három éven át építettek,… Tovább olvasom