Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Búcsú Pozsgai János újságírótól

Nagy veszteség érte a győri újságíró- és színházi közösséget. Csütörtökön este elhunyt Pozsgai János, a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára. Búcsúztatása kedden négy órakor kezdődik a győri Szentlélek-templomban katolikus szertartás szerint. A színház elhunyt kollégájától saját halottjaként búcsúzik. Rá emlékezünk.


Drága Barátaim!

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a másik szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám. Emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogy előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Figyelek rád, itt vagyok a közeledben egészen közel. Nincs semmi baj. A lélek él, találkozunk.

Pozsi



Pozsgai János
Pozsgai János


Névjegy

Pozsgai János újságíró. Győr, 1963. szeptember 24. — Győr, 2009. június 18. Nős, 1990, Szabó Erika óvodapedagógus. Gyermeke: Márk (1991). Tanulmányai: a győri Pattantyús-Á. Géza Ipari Szakközépiskolában érettségizik (1982), majd az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán szerez diplomát (1985). Munkahelyei: a Fekete István Általános Iskola (1985–89), a Kossuth Lajos Általános Iskola (1989–98) tanára. A Győri Városi Televízióban külső munkatársként műsorvezető, szerkesztő-riporter (1990–95), felelős szerkesztő (1995–99), 1999-től főszerkesztő. 1995-től a BMC Rádió műsorvezetője, 1997-től a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Karának óraadó tanára. A Városi Televízió megszűnése után, 2006. augusztus 1-jétől a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára, a Kisalföld külsős munkatársa. Fm.: Győri magazin, Törzsasztal, FogadÓra, Metronóm, Győri weekend, Ilyenek voltunk... című televíziós műsorok. A távközlés garabonciása (1998), Bali – Az Indiai-óceán ékköve (1999), A Káptalandomb (1999), Gran Paradiso – Útikalandok Bágyi Ferenc természetfotóssal (2001). Díjai: Pass András-emlékdíj (1999), Győr Város Révai Jubileumi Ezüst Emlékérme (2001). Média Személyiség Díj (2008), Győr Megyei Jogú Város Sajtódíja (2009).


Kavarog az idő a létezésben

Meghalt a Pozsi. Tolnám szét a szavakat egymástól, hogy betűkre essen a valóság és új mondatot rakjon belőle az élet nagy kvízjátékosa, a Sors. Játsszuk azt, hogy felhívsz és beleszólsz a telefonba: "Halló, Dear, itt Pozsgai Johan!" Játsszuk azt, hogy felhívlak és azt mondod a kérdésre, amit naponta ezerszer hallottál: "Jól vagyok, sikerült, meggyógyultam!" Játsszunk bármit, de ne a valóságot!

Nézz át a kulcslyukon a másik szobából és kacagd ki az esendőségünket: kétségbe vagyunk esve, toporzékolva könnyezünk és fájlaljuk a hiányod. Értetlenkedünk, mert a szívünkből nem talál utat az értelem, hogy felfogjuk a rossz híreket.

Napok óta zenélnek a telefonok: előbb csak azért körözött a riadólánc, hátha ott szunnyad valakinél a remény, hogy léteznek csodák és vissza fogsz fordulni hozzánk. Órákkal később jött a kérés szíved társától, Erikától: gondoljunk Rád és imádkozzunk Érted, hogy békével a lelkedben indulhass.

Megérkeztél. Az álmaid elillantak, a terveid ránk maradtak. Nem lesz több film, sem interjú, sem műsor és karácsonyi lemez gyerekeknek. Nem lesz buli Szentendrén és nagy séták Bakonybélben, a marcalvárosi kiserdőben. Ránk hagytad a múlt időt, az emlékek örökségét.

Jó Rád emlékezni. Ugyanolyan jó, mint megélni: nagyokat röhögni és sztorizni veled. Imádtam, amikor beszéltél és jól tudtad, hogy a hangodba szerelmes lesz Nő, ki hallja. Nagy levegő be... hosszú, szépen intonált, simogatóan selymes, mély bariton mondatok ki. És ez az orgánum megfejelve azzal az udvarias, mégis közvetlen stílussal, ami nem ismert sértést és bántást. Az élet rád ejtett sérelmeiről úgy tudtál beszélni, hogy a fájdalom soha nem kért elégtételt szitokkal, bosszúval. A szakmában is az a fajta konzervatív értékeket valló újságíró voltál, akinek többet ért az ember, mint a botrányos szenzáció. Értékek után kutattál a kamerával, mert hitted, hogy jobbá válhat a világ, ha mi magunk is azok vagyunk.

Szeretted a szépet, a jót, a tisztát, az igazat.

Szeretted és akartad az életed. Ha néha elkopott a fény a hangodból és a kétség bizonytalanná tett, ezek csak pillanatok voltak, melyeket továbbhessegettél és ígérted ezerszer: meg fogok gyógyulni. Szurkoltunk, biztattunk és hittük Veled együtt, hogy a játszmát megnyerheted.

Azt mondod, nincs semmi baj, minden olyan, amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Van, volt, lesz – kavarog az idő a létezésben.

Köszönöm, hogy a barátom vagy!

Ölel: W. Kriszti

Olvasóink írták

34 hozzászólás
12
  • 34. Ká 2010. február 26. 02:00
    „Pozsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!! Itt vagy velem mindig!!!!!!!!!!!!!!!!!”
  • 33. Sometimes 2009. június 26. 11:50
    „Kezemben egy rajz... egy rajz, ami közel 19 évvel ezelött készült. Mintha tegnap lett volna. A kisdiák elöször egy négyest kapott, mert egy kis részlet hiányzott még a "mü" befejezéséhez, majd a tanár visszavette a rajzot és feljavította az osztályzatot ötösre.

    A kisdiák nagymamája erre annyira büszke volt, hogy élete végéig a szoba díszeként örizte a müvet a feljavított osztályzattal.

    Köszönöm. És mást is köszönök: a kedvességet, a segítséget, a türelmet, a mosolyt.

    (a rajz mostmár két ember emlékét örzi...)”
  • 32. Anna* 2009. június 25. 22:55
    „"A Halál nem válogat, és nem kérdezi soha, mit szeretnénk: menni vagy maradni.
    A Halál jön, választ, s ha egyszer kiválasztott, semmit sem tehetünk.
    Az emberben nem marad más, csak a remény. A remény és a hit, hogy Odaát minden jobb lesz..."

    Csak most hallottam a hírt..., őszintén megrendített, hisz´ egy életvidám, mindig mosolygó, kedves ember képe van előttem, aki mindig leállított minket a főiskola folyosóján, vagy akár az utcán, s még évek múltán is megismert minket (hallgatótársaimmal)! Felfoghatatlan...
    Őszinte részvétem a hozzátartozóknak!
    Nyugodj békében!”
  • 31. sára 2009. június 24. 20:03
    „Kegyetlen a sors, követhetetlen a fájdalom, mely megrendített. Nyugodj békében!”
  • 30. esgégé 2009. június 23. 22:16
    „Kedves János!
    Színházi nyelven szólva: táblás házat hoztál össze. Utoljára.
    De ugye elmondod majd azokat a színházi adomákat, amelyekkel annyiszor megnevettettél benünket! Például Szendrő Józsi bácsi esetét az ifjú és lelkes színésznővel. Ugye elmondod megint. Legközelebb. Örülök hogy ismerhettelek.”
  • 29. Ká 2009. június 23. 22:14
    „Drága Pozsikám! Mindig ezt mondtam Neked! Te voltál az első aki befogadott. Amikor Győbe kerültem egyből megmutattad a várost. Sosem felejtem el, hogy mennyit nevettünk már akkor. Az első igazi interjút Te készítetted velem, milyen ideges voltam, persze Te akkor is nyugtattál, ahogy mindig. Pfu....Pozsikám! Te igazán hittél Bennem. Mennyit hülyéskedtünk-emlékszel? Mindig itt leszel velem. Örülök, hogy a barátod lehetek! Mert a szívemben örökké élni fogsz !!!!!!!!!!

    A Kigyó (szigorúan rövid i-vel, ahogy szólitottál)”
  • 28. CafeDiva 2009. június 23. 22:01
    „Megrázó volt e búcsú..., könnyek nélkül aligha bírta akárki is. Hiányzol, Pozsi, mindannyiunknak, de tudjuk, fentről figyelsz minket, velünk vagy, mellettünk leszel mindig. Vigyázzon Rád az Ég, öleljen a Szeretet végtelenje!”
  • 27. kanga64 2009. június 22. 11:53
    „Elmentél, hogy örökre itt maradj...
    Isten Veled, Pozsi!;-(”
  • 26. Bojtlány 2009. június 22. 08:36
    „Szia Pozsi !

    Ma reggel olvastam a hírt és valójában nem tudok mit írni. Örülök, hogy megismertelek és évekig a kollégád lehettem a BMC-ben. Emléxem soxor volt, hogy a hallgató kifejezetten VELED akart a telefonban beszélni, és szinte meg sem várta, hogy kapcsoljam a stúdiót. A kívánságműsorok, és a sok-sok interjú...mind mind profi színvonalú volt. A hangod, a lényed felejthetetlen marad !!!!!
    Nyugodj békében......

    Ági”
  • 25. kismarti 2009. június 21. 21:25
    „Szia Pozsi!
    Szombat van, teszem a dolgom mint általában mindig szoktam. Folynak a könnyeim és nagy ürességet érzek legbelül. A nap nem süt esőre álló szomorú idő van -milyen is lehetne? Most már kénytelen vagyok tudni amit eddig nem akartam. A sajtó írott betűi hidegen kopognak a fejemben: "élt 46 évet". Márciusban hallottam, hogy nagy a baj, de elhessegettem még a gondolatát is annak, hogy beteg lehetsz. Aztán amikor az unokatestvéredtől is hallottam, úgy 1 hónapja az első ami eszembe jutott az, hogy meg fogsz gyógyulni, de nem így lett. Bár olvasnám inkább a Neved a pletyka rovatban, vagy egy újabb díjátadás kapcsán, bárhol másutt, mint a gyászhírek között! Már gyerekként más voltál mint mi, egészen különleges. Emlékszem egyszer együtt voltunk egy iskolai szavaló versenyen, és Te az Őrizem a szemed című , Ady verset mondtad. Bár gyerek voltál, talán a vers is egy kicsit korai választás volt - de ahogy mondtad.... akár egy érett férfi! Soha nem hallottam Tőled káromkodást, mindig választékosan, gyönyörűen beszélted a magyar nyelvet, és az Istentől simogatóan meleg, bársonyos hangot kaptál hozzá. Emlékszem a hátra szaltóra is, amit egyszer az öttevényi állomás várótermében csináltál meg a kedvünkért. Csak bámultunk! Emlékszem Édesanyádra Kati nénire, hogy mennyire büszke volt rád és így hívott "Janika". A hétvégi asztaltársaságotokra: Pozsi, Mazsi, Koti, Dexi, Lackó, Fece. Reggelente sokat dumáltunk a vonaton, és néha megváltottuk a világot Öttevénytől Győrig. Aztán elkerültél Győrbe családot alapítottál. Azért mindig hallottam felőled, vagy a tv-ben néztem a műsoraidat, vagy a Kisalföldben olvastam az írásaidat. Nagyon örültem a sikereidnek és annak, hogy azt csinálod amit igazán szeretsz. Ritkán találkoztunk, néha egy színházi előadás szünetében, a győri utcán vagy szüleid sírjánál futottunk össze. Most 2009. május 30-án vártunk Téged, egy ünnepségre. Sajnos hiába vártunk, már nem tudtál jönni, máshova szólt a meghívód...... Olvasom az üzeneted és tudom, hogy minden szava igaz, olyan amilyen Te magad voltál egész életedben! Mélyen együtt érzek a családoddal, akikkel volt szerencsém találkozni. Keresem a vigasztaló szavakat, de nem találom. Kérlek vigyázz rájuk onnan fentről! Olvasom a soraidat, Te nyújtasz nekünk vigaszt, Te a holt az élőknek! Uram Isten mekkora lelkierő és hit kellett hozzá, hogy megírd, és még erre is volt gondod. Még fel sem fogtam, hogy elmentél, máris hiányzol. Hiányzol az asztal társaságból, hiányzol a vonatról, hiányzol a faluból, hiányzol az ÉLETBŐL! Pozsi Isten Veled! Legyen könnyű az álmod! Riczenböckné Andi”
  • 24. dzsoni 2009. június 21. 18:32
    „Nagyon fog nekünk hiányozni a színházban! Mindenki szerette őt, nagyon jó ember hagyott itt minket! Láttuk, ahogy a teste kezdi feladni a hosszú küzdelmet! Mindent megtett azért, hogy legyőzze a szőrnyű kort, sajnos nem sikerült!
    Nyugodjon békében!:(”
  • 23. Truder 2009. június 21. 15:38
    „"Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg."
    Menandrosz
    Isten Veled..”
  • 22. Orfeusz 2009. június 21. 12:36
    „Nyugodjon békében! Fájdalmasan kevés idő adatott meg neki! Az Éaz elsődleges, minden azon kívül semmi!”
  • 21. öcsi561 2009. június 21. 09:46
    „Nem találom a szavakat... :(
    Nyugodj békében!”
  • 20. medwe 2009. június 21. 09:02
    „Drága Pozsi!

    Nem is olyan régen az egyik tv-csatornán ismételtek egy régi felvételt a győri állatkertről.
    Meghallottam a hangodat, s ott ragadtam. S mindig eszembe jut, amikor riportra hívtál, hogy előtte
    és utána is jókat beszélgettünk. Ha két amerikai találkozik, megkérdik egymástól:
    Hogy vagy? De erre nem szabad válaszolni. Mikor Mi találkoztunk, vártuk a választ egymástól.
    Mikor utoljára találkoztunk, mind a ketten siettünk, de volt húsz percünk egymásra.
    Köszönjük utolsó leveled. Most a másik szobában dolgozol, hogy boldog pillanatokat adj azoknak,
    akik ott vannak.Látunk Téged, de nem érinthetünk, hallunk Téged, de nem kérdezhetünk,
    mégis közöttünk vagy:
    "lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tarts" (ApCsel 2,24)
    A vasárnapi győrzámolyi Szentmisét érted ajánljuk fel az Úrnak.
    Isten veled!”
  • 19. Zitus63 2009. június 21. 08:25
    „Nehéz bármi okosat írni ebben a helyzetben...egyszerűen döbbenetes! Nyugodj békében, kedves Pozsi!”
  • 18. baba21190 2009. június 20. 23:49
    „"Csak az hal meg, akit elfelejtenek..."”
  • 17. Forgenson 2009. június 20. 22:56
    „Szia Pozsi!
    Legutóbbi leveledben megfogalmazott gondolataid, ahogy annyiszor barátságunk alatt, megint igazak, elgondolkodtatók és annyira jellemzőek Rád, hogy aláírás nélkül is felismerhető vagy!
    Azért hidd el, nagyon sokszor el kellett olvasnom, s átgondolnom soraidat, mire rájöttem: megint bölcsebb voltál nálam!
    Bocsáss meg, de én már csak ilyen önző maradok! Nem tudom elsőre elfogadni, hogy egy barátom elhagy, még ha csak a másik szobába is megy! Hiába marad közel, egészen közel, nagyon hiányzik, ha nem láthatom, hallhatom! Igazad van, nem az élet kap új jelentést, hanem a barátságunk kap új dimenziót!
    Remélem, szokásodhoz híven szemet hunysz kezdeti gyengeségem felett, s ígérem, minden úgy lesz, ahogy leírtad: nem szakad meg a folytonosság!
    Ha mégsem sikerülne teljesen beváltanom ígéretemet, kérd rajtam számon, hisz ,,A lélek él, találkozunk"!

    Forgi”
  • 16. :-( 2009. június 20. 22:25
    „"Midőn a roncsolt anyagon
    Diadalmas lelked megállt;
    S megnézve bátran a halált,
    Hittel, reménnyel gazdagon
    Indult nem földi útakon,
    Egy volt közös, szent vigaszunk
    A LÉLEK ÉL: találkozunk!"
    /Arany János/”
  • 15. TakácsTamás 2009. június 20. 21:49
    „Ady Endre: AZ ÚR ÉRKEZÉSE

    Mikor elhagytak,
    Mikor a lelkem roskadozva vittem,
    Csöndesen és váratlanul
    Átölelt az Isten.

    Nem harsonával,
    Hanem jött néma, igaz öleléssel,
    Nem jött szép, tüzes nappalon
    De háborus éjjel.

    És megvakultak
    Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
    De őt, a fényest, nagyszerűt,
    Mindörökre látom.

    Isten Veled, Kedves Pozsgai János!”
34 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Volt egyszer egy Távol-Kelet, Morricone és Győr

Meghódította a Távol-Keletet és Marokkót Ennio Morricone vezényletével a Győri Filharmonikus… Tovább olvasom