Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 23°C Még több cikk.

Bős–Nagymaros a magyar rendszerváltás trójai falova

Az „átkos" egyik állandó jelzője volt a hiánygazdaság. Mindig volt valami apróság, amit éppen nem, vagy csak pult alól lehetett beszerezni. E tárgykörben a banán és a narancs számít jelképnek. Csak karácsony előtt jelent meg a boltokban. Persze a pultra kerülése előtt egy jó részét már szétdobták a haverok meg a fejesek között. Ami maradt, azért hamar kialakultak a sorok. Aki szerzett egy-két kilót, ügyesnek és boldognak érezte magát.
1989 februárjában a Kisalföld a hiánycikkek sorát, hollétét próbálta földeríteni. Ilyen volt a Rakéta porszívó gégecsöve. A román csoda, a Dacia meg állandóan féltengelyes lett. Ez az alkatrész háromnegyed évig nem volt pult fölött beszerezhető a rendszerváltás évében, de Skoda-vezérműlánc is csak alóla. Lapunk szerint 10 darab érkezett belőle a megyébe. Slágercikk volt a Hajdu bojler hőfokszabályzója is.

Érdekes módon ugyanaz a kérdéskör, melybe ma is nap mint nap beleütközünk – legalább a szóhasználat szintjén –, de már akkor megjelent hasábjainkon. „Ki a hátrányos helyzetű?" – kérdeztük. Ilyennek tűnt akkor a rábakecöli Tuba család öt gyerekkel. A családi pótlék 9000 forint, Tubáné fizetése 3400, a férjéé 4500 volt akkor.

Újdonság volt, hogy vezérigazgatót válaszhatott a Mofém-gyár. Amint akkori kollégánk, F. J. fogalmazott: „Vannak nehezen gyógyuló sebek. Ilyen sebet kapott a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár vasasüzeme is." Nos, az új szelek nyomán két pályázó volt a vezérigazgatói posztra, s az akkor 39 éves Hegedűs István lett a győztes a vállalati tanács voksai nyomán. Ugyancsak szavaztak(!) a béréről is: havi 36 ezer forintban határozták meg.


Czibere Tibor művelődési miniszter meg az igen szigorú felvételi helyett szimpla alkalmassági vizsgát ígért a tovább tanulni készülőknek. Akkoriban még 20 pontos volt a felvételi eljárás, s tényleg csak a legjobbak jutottak be egyetemre, főiskolára. (Ma már a sokadik felvételi szabályozásnál tartunk, s boldog-boldogtalan tovább tanul. Hogy aztán mivégre, azt ő maga sem mindig tudja.)

Február 18-i, szombati számunk címlapját, sőt, a harmadik oldal felét is a „Gyorsuló idő, aktívabb pártmunka" című tudósítás foglalta el. Dr. Kreiter Mária titkár elnökletével ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottsága. A tudósító fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a legutóbbi döntésük nyomán „munkaidőn kívül"(!) tanácskoztak. Ugyanebben a számban még azt olvashattuk, hogy Németh Miklós miniszterelnök azt sürgette a nemzetközi bankárképző központ megnyitóján, hogy „a vállalkozás számítson erénynek". A hirdetési rovatban pedig ez olvasható: „A Magyar Játékkaszinó Rt. azonnali belépéssel felvesz a március elején nyíló soproni játékkaszinóba alkalmazottakat."


Február 21-i lapszámunkban jelent meg az első „hús-vér" ellenzéki politikus. Kuti Péter népművelő a Független Kisgazdapárt tagjaként egy lapon fejthette ki nézeteit dr. Lakatos László megyei MSZMP-s első titkárral. Nyilván nem ugyanazt mondták, de ugyanakkora terjedelemben. Másutt egy jegyzet olvasható arról, hogy egy téeszzárszámadáson minden napirendi pontnál elhangzott ugyanaz a kérdés: „ellenszavazat, tartózkodás?", ám ezekből egyetlenegy sem akadt. A jegyzetíró így összegez: „Most úgy hírlik, átalakulás előtt vannak a téeszek... Aki egyetért, ne csak kézfeltartással szavazzon."


És ami azóta sem változott: a győrszentiváni focisták Burgenlandban keresték(-ik) meg a tejbe aprítani valót. Bognár Ferenc és Szieben Sándor a bérükről ugyan nem beszéltek, de büszkén mondták, hogy az osztrák játékostársaik technikailag elég képzetlenek, a „színt a játékba a magyarok viszik". Ma is eleven kérdést fogalmaztunk meg 1989. február 25-én, szombaton: „Kit képvisel a képviselő?" A kérdést valójában nem is a Kisalföld, hanem a soproni MDF akkori egyik vezetője, Magas László fogalmazta meg, Weiszböck Rezsőné és Szigethy Dezső akkori országgyűlési képviselőkhöz intézve. A háromórás fórumon Szigethy Dezső azzal érvelt a bős–nagymarosi erőműszerződés parlamenti jóváhagyása nyomán, hogy igen szavazata „bizalmi jellegű" volt, mivel 26,5 kilogramm iratanyagot kellett volna áttanulmányoznia a döntés előtt. Erre Magas László megszavaztatta a fórumon jelenlévőket, hogy ők hogyan voksoltak volna Bős–Nagymaros (BNV) megépítéséről. Ott, akkor mindössze négyen támogatták a tervet. (Ma már biztosan más lenne az arány.) Keddi számunkban pedig már arról írtunk, 124 ezren látták el kézjegyükkel azt a tiltakozó ívet, mely a BNV megépítését ellenzi. Stadinger István akkori házelnök azt ígérte: márciusban újra dönt a parlament arról, hogy ismét napirendre tűzzék-e a kérdést.

Ma már közhelynek számít, hogy Bős–Nagymaros volt a magyar rendszerváltás trójai falova. Az akkor alakuló zöldszervezetek, különösen a Duna Kör a BNV elleni akcióival végleg megingatta az MSZMP hatalmi monopóliumát. Ám azóta a Duna-ügytől nem tudott szabadulni egyetlen 1990 utáni kormány sem, a zöldszakértők viszont kilószám gyártják róla a tanulmányokat. Az elmúlt húsz év alatt a politika azt már jól megtanulta, a Duna-ügybe csak belebukni lehet. Így aztán nem is tesznek érdemben a megoldásért. (Nesze neked, Szigetköz!)

Olvasóink írták

  • 1. Primax 2009. február 28. 22:16
    „Hát igen : Bős-Nagymaros...
    Nyilvánvalóan politikai döntés született a szakmai helyett.
    Emlékezetes malőr, amikoris - az Alföldről toborzott - erőmű-ellenes tüntetők
    meglátván a Visegrádi fellegvárat, megkérdezték :
    - Az ott a bősi, vagy a nagymarosi vár ?
    Ha mégis megépült volna, akkor :
    I.
    Hajózható lenne a Nagy-Duna Győr felett.
    II.
    Lenne elég víz a Szigetközi ágrendszerben,
    nem indult volna pusztulásnak ez a gyönyörű táj.
    III.
    Mellesleg "több áramunk" is lenne.
    Akkoriban összekeveredett a politika az ésszerűséggel,
    és ez sajnos ez az elmúlt 19-20 éveben sem nagyon változott meg...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több fogyott munkásruhából

A rábakecöli Tuba család elmúlt húsz éve sok munkával telt. A „mellédolgozásra", csakúgy, mint… Tovább olvasom