Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Bolívia: agyonlőtt magyarok

Három személyt agyonlőtt és kettőt őrizetbe vett a bolíviai rendőrség egy „terrorista bandából", amelynek tagjai állítólag Evo Morales államfő ellen akartak merényletet elkövetni. A bandának helyi értesülések szerint több magyar tagja volt.
A bolíviai El Deber hírügynökség internetes oldalának pénteki információi szerint a rendőrök a Santa Cruz-i Las Américas szállodában végrehajtott művelet során lőtték le Eduardo Rózsa-Florest, Magyarosi Árpádot és
Michael Martin Dwyert. A csütörtökön hajnalban lezajlott akció során őrizetbe vették Mario Tadicot és Tóásó Elődöt. Utóbbi és Magyarosi a hatóság közlése szerint magyar állampolgár, Dwyer ír, míg Rózsa és Tadic bolíviai.

Álvaro García Linera bolíviai alelnök a sajtónak nyilatkozva „szélsőjobboldali fasiszta ideológiát" követő csoportnak nevezte a bandát. Állítása szerint ennek tagjai a felelősek két bolíviai közéleti személyiség – egy miniszter és egy bíboros – háza ellen elkövetett robbantásos merényletért. A bandatagok holmijai között talált névjegyzék tanúsága szerint kiszemelt célpontjaik között szerepelt több Santa Cruz-i politikus. Kifürkészték továbbá Evo Morales elnök személyi biztosítási rendszerét azzal a céllal, hogy meggyilkolják – állította García Linera.

Evo Morales
Evo Morales

Az alelnök ígéretet tett arra, hogy a hatóságok kivizsgálják, kiknek a segítségével jutottak el a banda tagjai Horvátországból és Írországból Bolíviába, ki fizette utazási költségeiket és megélhetésüket, ki szolgáltatott nekik információkat a hatóságok elérhetőségéről, hivatalos épületeiről. Vizsgálat tárgya lesz továbbá a birtokukban lévő C4 robbanóanyag eredete is. Utóbbira – különböző lőfegyverekkel együtt – a szállodai rajtaütés után fél órával, a Santa Cruz-i vásárváros (Fexpo) egyik standján bukkantak a rendőrök.

A bolíviai terroristaellenes rendőri alakulat tagjai Santa Cruzban csütörtökön.
A bolíviai terroristaellenes rendőri alakulat tagjai Santa Cruzban csütörtökön.

Mind Marcos Farfán miniszterhelyettes, mind az alelnök azt állította, hogy a három „zsoldost" tűzharcban lőtték le a rendőrök. Az El Deber ezzel szembeállítja a helyszínen készült fényképeket; ezek tanúsága szerint mindhárman aludtak, amikor agyonlőtték őket, és még a közelükben sem volt fegyver. A kivégzés gyanúját erősítette meg az ügynökség által idézett Víctor Hugo Escóbar rendőrparancsnok is, aki szerint nem volt tűzpárbaj a szállodában; a szóban forgó három személyt „szitává lőtték", mielőtt fegyverükért nyúlhattak volna.

A venezuelai Cumanában rendezett latin-amerikai gazdasági csúcstalálkozón tartózkodó bolíviai elnök arról beszélt a sajtónak, hogy a zsoldosok célja az ő likvidálása volt. Evo Morales megerősítette, hogy a bolíviai hatóságoknak tudomásuk volt a csoport Santa Cruz-i tartózkodásáról és arról, hogy „meg akarnak bennünket ölni. Kudarcot vallottak. Bárcsak mindig kudarcot vallanának."


Szegények országa

Bolívia Dél-Amerika legszegényebb országa, a 9,1 milliós lakosság 60 százaléka nagy szegénységben él. A népesség négyötöde az Andokban él, többségük La Paz tartományban. A szegény családból származó Morales szerint a kapitalizmus felelős a környezeti problémákért, hatalomra kerülése után telekommunikációs és energiaipari cégeket, valamint földterületeket államosított.

Bolíviában a lakosság 15 százalékát kitevő fehérek évszázadok óta szinte külön világban élnek, az általuk lakott tartományokban van az ország gázkészletének nagy része, és sokáig a kezükben volt a politikai és a katonai vezetés is. Ezt Bolívia történelmében először Morales választási győzelme, majd pártja alsóházi diadala tudta megfordítani.

Evo Morales, az első indián elnök reformjai következtében a gazdagabb tartományokban élő fehér elitnek áldozatokat kellett hoznia a szegényebbek kedvéért. A fehérek dolgoztak azoknál a nemzetközi cégeknél, amelyeket részben államosítottak, emellett családjaik nagy földbirtokait az elnök részben felosztotta az ajmara és kecsua indiánok között.


Bolívia ellenzéki vezetés alatt álló tartományaiban a 2008 végén bejelentett, az indiánoknak kedvező tervezett alkotmánymódosítás miatt tüntetések robbantak ki. A tiltakozási hullám szeptemberben erőszakba csapott át, az ország északi részén fekvő Pando tartományban a kormánypártiak és ellenzékiek közötti összecsapásokban csaknem 30 ember vesztette életét.

Santa Cruz, valamint Pando, Beni, Tarija és Chuquisaca vezetői azt követelték a baloldali populista politikát folytató Moralestől, hogy állítsa le a tervezett alkotmányos reformokat, és biztosítson nagyobb önállóságot a tartományoknak. Az autonómiát követelő tartományok tisztviselői minden lehetséges kérdésben ellentmondtak Moralesnek, a földgázból befolyó bevételek elosztásától kezdve egészen a helyi rendőrség irányításáig.

Dél-Amerika legszegényebb országának leggazdagabb tartományában,  Santa Cruzban 2008. május 4-én rendeztek népszavazást a terület  autonómiájáról. A választáson részt vett szavazók több mint 80  százaléka az autonómia mellett voksolt az ország „gazdasági  tüdejeként" emlegetett tartományban, ahol Bolívia legnagyobb  gázmezői találhatók. A szocialista Evo Morales, Bolívia első indián  elnöke azonban érvénytelennek nyilvánította a referendumot arra  hivatkozva, hogy az ellentétes az ország alkotmányával, 2008  júniusában azonban újabb keleti tartományok nyilvánították ki  népszavazásokon autonómiaigényüket.





Rózsa-Flores Eduardo önéletrajza


1960-ban születtem a Bolíviai Santa Cruzban, pálmafák, lajhárok, papagájok és indiánok között. Édesanyám spanyol anyanyelvű, apám nyelve viszont az édes magyar. Apu sűrűn és súlyosan politizált akkoriban. Ó azok a ’60-as évek! Költözni kellett tehát. Chilébe. Aztán jött a puccs. Allende öngyilkos lett. Mi meg megint odébbálltunk. Svédországba, egy ideig. Hideg volt és unatkoztam. Átjöttünk Magyarországra. Nem volt annyira hideg, de itt aztán halálra untam magam. Furán langyos volt és állott a levegő. Leérettségiztem a Szent László Gimnáziumban, majd elmentem katonának. Nem jött be. Inkább dolgoztam. Felvételiztem az ELTE bölcsészkarára és el is végeztem. Az idő tájt összeomlott az ancién regime. Nem sírtam. A magam módján szabad lettem... Egy barcelonai lapnak és a BBC-nek a tudósítója lettem. Ilyetén minőségemben egy ideig rohangásztam a világban, Románia, Albánia, az Öböl stb. Aztán 1991-ben kikötöttem a rossz emlékű Jugoszláviában és belezúgtam a horvátokba. Annyira, hogy nemzetközi brigádot szerveztem és fegyverrel kiálltam mellettük a Horvát Függetlenségi Háborúban. A harcok alatt, Szentlászlóban, egy kelet-szlavóniai kis magyar faluban hazataláltam. Ott lettem végérvényesen magyar.

A háború után hazajöttem.

Azóta írok. Kutyám neve Tito.

Kedvenc kocsmám Pesten a Wichman Tamásé, a Király és a Kazinczy sarkán. Itt tartjuk havonta a Korcsmai Művész Pódiumot, a Pesti Művész Klub leányvállalatának irodalmi-zenés összejöveteleit.

A Kapu című folyóirat főmunkatársa és a Leleplező című periodika munkatársa vagyok. 2004-ben kiköltöztem Budapestről egy mátraaljai, nógrádi faluba. Gondozom a gyümölcsfáimat, hibátlan borospincém van, egy fél hegyoldalam, és pár értékesebbnél értékesebb új barátom.

A rögbi a kedvenc sportom.

És szeretem a kakaót.

Olvasóink írták

  • 1. MTT 2009. április 19. 12:11
    „ez a cím, hogy agyonlőtt magyarok, kicsit gáz. Szerintem.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Autópálya nincs, díj van?

Május 1-jétől autópálya-használati díjat kell fizetni hazánkban – írta a Kisalföld 1989.… Tovább olvasom