Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Barátja volt a világnak

Hős nemzetőr? Természettudós? Kíváncsi utazó? Egyszerű kalandor? Ki volt Xántus János?

Hős nemzetőr? Természettudós? Néprajzkutató? Kíváncsi utazó, vagy csak egyszerűen egy nyughatatlan lelkű kalandor? Ki volt valójában Xántus János? Az teljességgel bizonyos, hogy a jeles magyar 180 évvel ezelőtt, 1825. október 5-én megszületett, majd a negyvennyolcas szabadságharc után Londonba emigrált és négy földrészt érintve, bejárta a fél világot. Az is bizonyos – a Győri Közlöny korabeli száma erről részletesen megemlékezett –, hogy 1894. december 13-án hajnalban, megbomlott elmével, Budapesten jobblétre szenderült.

„A magyar tudományos élet egyik kiváló jelesét veszítette el" – írta róla a Győri Közlöny 1894. december 16-i száma. Érdemei mellett az emlékezésben megemlítették azt is, hogy „mint minden nagy szellemnek s tudósnak, neki is voltak – a tudományosság terén – ellenlábasai, érezte is olykor-olykor a tövisszúrást". Ilyenkor gyakran látogatott Győrbe testvéröccséhez, „sokoldalú és nehéz munkájában" nála talált felüdülést. Igazán mégis a nagyvilágban utazgatva-szemlélődve érezte jól magát. Most néhány érdekes történettel induljunk utána az időhídon!

Sárgaláz New Orleansban

Mostanában sokszor előfordult a tengerentúlról érkezett hírek között New Orleans neve. A hurrikán által elsodort városban hajdan – 1853 nyarán – Xántus is borzalmakat élt át, a sárgaláz borzalmait. Erről egyik úti levelében tudósított: „Itt különben a sárgaláz nem otthonos, de Sz. Domingó szigetéről hozták ide a cooly négerek, s mivel sokezer irlandi és német ujocz érkezett épen a városba, hamar táp anyagot kapott az ide való ég aljhoz nem szokott europaiak közt... Hozzájárult még azon körülmény, miként rendkívül esős nyarunk volt. Május közepe óta csak nem mindennap esett az eső, s mind a mellett a hőség 100 fokon felyül volt folyvást. A lapályok és csatornák megteltek (a hőség miatt) megposhadt vizzel s már junius elején oly borzasztóan dühöngött a sárga láz hogy nem csak a várost, de egész Amerikát rémülésbe hozta. Ma még folyvást emelkedésben van, s első juniustól kezdve tegnap reggelig 12,475 ember halt meg benne a városban."

Xántus tudósítása – ahogy ezt egyik méltatója megemlítette – túlmutat a manapság oly divatos szenzációhajhász hírlapírói színvonalon. Beszámol saját tapasztalatairól (kísértetiesen idézi a leírás a közelmúlt történéseit), s azok hitelességéhez nem férhet kétség: „Ma nagy lárma és kétségbeesés van a városban, már 5 nap óta nem találni sirásot, igy a temetők telve vagynak temetetlen koporsókkal; a roppan hőség széthasgatta a koporsókat s meggőrbité a tetemeket, mik aztán a koporsók födelét felemelték; s oly rémséges bűz van a temetők melleti városrészekben, hogy ezren és ezren az ottani lakók közül elhagyták házaikat és az erdőben sátoroznak a Misszisippi túl partján. A városi hatóság 10 dollárt igér minden órai sirásásért, de senki sem meri életét koczkáztatni. Jelenleg már a nemzetőrség rukkol ki ágyukkal és erővel fognak négereket kényszeriteni sírt ásni és temetni. A tegnap óta meghalálozottak pedig (ugy ezentúl is valamennyien) elfognak égettetni. Épen imént voltam egy ily jelentet tanúja; a Place des Armes-en ugyanis 450 halott hányatott egy halomra... Azután halzsír és folyószurokkal leöntözték a halottrakást, és így meg gyujtják! Borzasztó látvány volt a hátra maradott családtagok sikoltása és küzdése, nem akarták engedni az égetést, de a katonaság töltött fegyverek és szuronyokkal gátolta őket!"

Fejvadászok közt Borneón

Xántus expedíciói közül talán a legegzotikusabb és legfélelmetesebb az az 1868 októberében kezdődött utazás volt, amelynek részeként Borneó szigetére, a fejvadászok földjére is eljutott. A jeles magyar utazó érdeme, hogy elsőnek láthatta a bennszülöttek által csak „hatalmas víztükörként" emlegetett Szimunyon-tavat, és törékeny ladikjával felfedezte, megjárta a krokodiloktól hemzsegő pandanuszmocsarak girbe-gurba, kiismerhetetlen vízfolyásait. Eljutott a félelmetes történetekkel övezett fejvadász dajakokhoz is. Erről beszámolót is írt: „A fejet nipa pálma levelekbe burkolva partra szállítják, s tüstént az úgynevezett nagy nyíláson kiszedik belőle az agyvelőt, faszén fölé helyezik, s lassú tüzeléssel megfüstölik, úgy, hogy a haj, hús és bőr mind rajta marad a koponyán. Mikor 10–12 nap múlva kész az operatió egészen fekete, mint például a füstölt sonka. Aztán kiteszik a verandára, s ottan a képzelhető legnyájasabb bánásmódban részesítik, rizst és egyéb eledeleket raknak elébe, pipát tesznek szájába... s értésére adják, hogy most már a falu tagja lett, nem ellenség többé, ezentúl jó barátok, rokonok és atyafiak lesznek." Egyébként Borneón Xántus maga is többször éjszakázott a dajakok vitézségének és dicsőségének jelvényeit, a füstölt emberi fejeket őrző fejházban, a pangában, amely az előkelő vendégek elhelyezésére is szolgált, hogy nem mindennapi diadaljelképeikkel így imponáljanak az idegen előtt.

Titokzatos emlékek

Kicsivel több mint egy évtizede rendkívül különös tárggyal, egy észak-amerikai előágytáras ismétlőfegyverrel, egy Henry-karabéllyal gyarapodott a győri Xántus János Múzeum gyűjteménye. A puska a zárlemezébe vésett név tanúsága szerint Xántus Jánosé volt. Már maga a becses relikvia felbukkanása is sajátos módon – egy szűkszavú telefonbeszélgetéssel indítva – történt, ám Szabó Péter muzeológus szerint a Xántus-emlékek korábban sem nélkülözték a titokzatos elemeket. Így például a családi irattár jeles darabjai, köztük a neves utazó anyakönyvi kivonatai és iskolai bizonyítványai egy asztalosnak javításra átadott bútor titkos rekeszéből kerültek elő. Az említett Henry-karabélyt 1994 nyarán két váci fiatalember ajánlotta fel – elfogadható áron – megvételre a múzeumnak. Elbeszélésükből kiderült: Gödöllőn, földmunkák során leltek rá. Hogy miként került oda ez a becses tárgy? Valószínű, hogy Xántus fia rejtette el, aki 1919-ben a román megszállás elől Temesvárról Gödöllőre menekült családjával.

Szabó Péter muzeológus nyomozása alapján feltételezi, hogy a győri múzeum tulajdonába a Karl May-regények – Xántus Jánosról mintázott – Old Shatterhandjének legendás fegyvere került. Vagyis egy olyan gyártásjel nélküli példány, amelyet maga a konstruktőr, Mr. Henry készített és ajándékozott Winnetou „sápadt arcú" testvérének. Egyébként ezt a feltételezést sugallja – Szabó Péter szerint – a sorozatgyártás termékeitől eltérően az ezüstözött zárborító lemez is, és nem utolsósorban a tulajdonos vagy megajándékozott nevének rusztikusan vésett betűi is.

Első zsiráf a királynétól

Xántus János nemcsak elkötelezett hazafi, kiváló tudós, ismert és elismert utazó, hanem – 1866-tól – rátermett állatkert-igazgató is volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint – többek között – az az eset, mikor magától I. Ferenc József feleségétől, Erzsébet királynétól, a legendás Sissytől szerzett zsiráfot a budapesti zoonak.
A zsiráf nagy kincsnek számított abban az időben, hiszen az újkori állatkertek közül (először Európában) a bécsi, majd később a londoni büszkélkedhetett a hosszú nyakú ritkasággal. Xántus, mikor egy alkalommal a királyné a pesti állatkertbe látogatott, megemlítette neki, hogy náluk még nincs zsiráf, Schönbrunnban, az uralkodó gyűjteményében, tulajdonában pedig több is van. Kérdezte, miként lehetne egy becses példányhoz hozzájutni. Sissy közbenjárására az „igazgató úr" hamarosan levelet kapott, hogy választhatnak Bécsben zsiráfot, mert akár az idősebb anyaállatot, akár a fiatalabb nőstényt szívesen a magyar székesfővárosnak ajándékozza „Őfelsége". Így az első „foltos nyakorján" – miként a XIX. században nevezték a különleges állatot – 1868 májusában érkezett Pestre. A schönnbrunni állatok közül Xántusék a fiatalabb példányt kérték el, ami – mint később kiderült – igen jó választás volt. Nemcsak azért, mert ez az állat még hosszú évekig élt a Városligetben, hanem azért is, mert már vemhesen érkezett a fővárosba, és így 1868. augusztus 18-án megszületett az állatkert első kis zsiráfja.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Élet túl a Hargitán, túl Gyimesen

Csatlakoztunk a csángóknak szánt gabonasegély kiosztására Moldvába autózó gazdákhoz. Tovább olvasom