Kisalföld logö

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 14°C Még több cikk.

Balettiskola árváknak

A Győri Balett művész-koreográfusai egy afrikai árvaházba készülnek, hogy balettiskolát alapítsanak.

Valaha Isadora Duncan az akkor „egzotikus" kommunista Oroszországban árva gyerekeket tanított a „szabad táncra" és ezzel megvalósult egyfajta csoda. Napjainkban Elefántcsontparton érlelődik hasonló csoda, méghozzá győri főszereplőkkel. Bombicz Barbara és Demcsák Ottó, a Győri Balett művész-koreográfusai most egy afrikai árvaházba készülnek, hogy egy leendő balettiskola alapításában, a különböző mozgáskultúrák házasításában legyenek úttörők.

A művészek már túl vannak vagy 5–6 védőoltáson, és megtudták az első információkat is arról, milyen viszonyok várják őket a távolban.

A külügy nem ajánlja

– Az internetről annyit tudtam meg – kezdi Demcsák Ottó –, hogy gyönyörű országba indulunk. A rossz hír az, hogy éppen polgárháború dúl, mert a népesség egyik fele iszlámhívő, a másik fele keresztény. A Külügyminisztérium nem is ajánlja a turistáknak, hogy a kétfelé szakadt országba  utazzanak. De vendéglátónk, meghívónk megnyugtatott, hogy vigyázni fognak ránk, és mi nem a háborús övezetben leszünk.

– A családom  nagyon aggódik – veszi át a szót Bombicz Barbara –, különösen 14 éves Márk fiam nem érti, miért vágok bele. Az utazás hozzátartozott mindig is az életemhez, erőt adott a család, az a tudat, hogy nekem felelősségem van, vissza is kell érkeznem. Most óriási bennem a várakozás. Én Elefántcsontpart kulturális viszonyainak néztem utána, és azt hallottam, hogy a néptáncnak, a hagyományok tiszteletének óriási kultusza van Afrikában, minden általános iskolában fontos teret kap a nevelésben. Mi visszük magunkkal a saját kultúránkat, és nagyon érdekel bennünket, vajon a kettő találkozásából mi lesz.

A nagy vállalkozás nem előzmény nélküli Demcsák Ottó életében. A nyáron részt vett a Camillo úton, 850 kilométert gyalogolt hátizsákkal Dél-Franciaországból a Pireneusokon keresztül Spanyolországba. Ha úgy tetszik, felkészülésnek nem rossz ez az út, hiszen 37 nap alatt egyszer volt eső, és afrikai volt a hőség.
– Ezen az úton mégsem a fizikai kihívások jelentették a nagy kalandot, a teljesítményt, hanem az a belső út, amit az ember a csúcs felé törve érez. Ebben a mai zűrzavaros világban egy belső béke, egyfajta megtisztulás volt számomra az út. És hasonlóan felemelőnek érzem azt a feladatot, amire most vállalkozunk.

– Nekem már önmagában nagy kaland, hogy két gyermek és egy férj „anyja" vagyok – mondja Barbara. – De félretéve a tréfát, az én előzményem egy amerikai út volt, aminek teljesen egyedül vágtam neki. A társulattal megszoktuk, hogy mindent megszervez valaki, ha azt mondják: kanyarodjunk balra, akkor kanyarodunk, teljes a biztonság. Ezúttal azonban nekem kellett megszerveznem mindent, és sikerült elérnem, hogy a Párkák koreográfiáját előadják, én magam taníthattam be,  sőt, a Költöző madarak első részéhez egy zeneszerző zenét komponált. Nem vesztem el a repülőtereken, előadásokat néztem New Yorkban, és egy hónap után rendben hazajöttem. Nekem ez volt a nagy kaland.

A táncosból diplomata lett

Az elefántcsontparti árvaházban először válogatást szerveztek a gyerekeknek. Hogy miért éppen két győri művészt hívtak, az még a Markó Iván-korszakra nyúlik vissza. Az idősebb balettkedvelő olvasók talán emlékezhetnek rá, hogy az Izzó planéták előadásban rendkívül hatásos volt egy fekete bőrű hölgy megjelenése. Adeline Tannon ugyan nem balett-táncos, hanem diplomata, de akkor, ott a színpadon óriási sikere volt. Aztán múltak az évek, és az elefántcsontparti születésű hölgy eljött a Győri Balett jubileumára, sőt, nagy lelkesen hozzálátott, hogy franciára fordítsa Bombicz Barbara Táncba zárt lélek című visszaemlékező könyvét, hogy ezáltal nagyobb körben tegye közkinccsé a győri együttes történetét. A koreográfus-balerina korábban Bécsben együtt járt egy kurzusra Momboye elefántcsontparti táncossal, akinek párizsi előadása indítja a két kultúra találkozásának programját január 19-én. A havas Párizsból pedig egyenesen elröpülnek Afrikába Adeline felkérésére, az iskola beindítására. Jó érzés belegondolni – vallják be mind a ketten –, hogy a válogatáson megfelelő árva gyermekek a szegénység helyett kapnak egy lehetőséget, hogy teljesebb életet éljenek. Ahelyett, hogy az árvaházban töltik egész életüket, kinyílhat előttük a világ.

– A kultúra már sehol sem steril – mondja Bombicz Barbara. – Afrikában is keveredik a hagyományos mozgás az elit kultúrával. Ami fontos, az induló iskola a tehetséges gyerekekkel a klasszikus európai balett és a modern irányzatok elemeit megismertesse. Az eredmény fantasztikus lehet, hiszen ők az általunk ismert mozgáshoz teszik hozzá az ő afrikai lelkületüket. A felelősségünk is óriási: ahhoz, hogy ezek az árvák tartalmasabb életet élhessenek, szükség van jó oktatókra.
– Az, hogy ebben mi lehetünk a segítőik, lehetőség az országnak, Győrnek is – teszi hozzá Demcsák Ottó. – Ha a program sikerül, más afrikai országokban is beindulhat. Ha pozitív a visszhangja, az jó reklám a Győri Balettnek is.

Az utazók tánctörténeti előadásokkal is készülnek, amellyel az európai színpadi tánc kialakulásáról, a magyar és a győri eredményekről számolnak be. Mivel a vendéglátók Elefántcsontpart katolikus közösségéhez tartoznak, bemutatják majd nekik a Szent Margitról szóló előadást filmen. A tánc nyelve közérthető, az oktatást azonban franciául tervezik. Bár nyilván jócskán van feszültség a tánckultúra két győri utazó nagykövetében, humorral oldják. Barbara már látja magát, mint a magas fehér asszonyt a feketék között, Ottó is lelkes, bizonygatja, hogy vörösre fog sülni az orruk, mire hazajönnek, mert kilóg a szalmakalap alól.  De abban biztosak, hogy életre szóló élmény lesz az út. Tízévesen a sors összezárta őket a tánc szolgálatára és most jó együtt elindulni a nagyvárosias Abidjanba, a rafiakunyhókkal teli Elefántcsontpart fővárosába. Egy ismeretlen világba, ismeretlen gyerekekhez, akiknek az ő szakértelmükön és lelkesedésükön múlik az életük jobbra fordulása. Valószínűleg ez a tudat száműzi Bombicz Barbara és Demcsák Ottó arcáról az aggodalmat és tölti el őket várakozással teli derűvel.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szük Ödön, a száguldó fotóriporter

Talán nincs is olyan család Győrben, amelynek valamelyik tagját ne fotózta volna le az elmúlt 35… Tovább olvasom