Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

Azurák Csaba: Megváltoztatott az apaság

Évekkel ezelőtt serdülő korosztályban országos bajnok kosárlabdázó volt, ma riporter, műsorvezető, apuka, és tanít. A TV 2 közkedvelt riportere nemcsak a képernyőn, munka közben, hanem személyesen is megnyerő, kellemes ember.

Minden szava, megnyilvánulása mögött érződik a tudás, a tapasztalat. Fiatal kora és sikerei ellenére nem a levegőbe beszél, nem vág fel, nem dicsekszik. Hiteles, felkészült, barátságos.

– A médiapiac úgy alakul – vallja –, hogy mindenki annyit ér, ahányan ismerik a nevét. Ön ezzel szemben arra törekszik, hogy a munkája miatt ismerjenek, arról beszéljenek. A közelmúltban vette át a Mokka című reggeli műsor vezetését. Nőtt a nézettség – minek köszönhető ez ön szerint?

– Én elsősorban riporternek tartom magam, a Napló a fő műsorom, a nagy szerelmem. Nyugat-Európában az a jellemző, hogy a terepi riporterek, akik valóban kimennek az egyes helyszínekre, legalább annyira ismertek, akkora rangjuk van, mint a stúdióban ülőknek. Nálunk ez másként van, azt ismerik, aki többet van képernyőn. Ma műsorvezető sajnos bárkiből lehet, alapvető szakmai ismeretek nélkül is. A Mokka nézettsége talán a fiatalosabb kérdezésmód miatt nőtt. Kíváncsiak az emberek az újra.

– „Hard news" figurának tartják, a legveszélyesebb helyszínekre is küldik. Alkata, személyisége teszi erre alkalmassá? Szereti a veszélyt?

– Mindenkinek megvan a saját világa, van, akihez a szociológiai témák, van, akihez a dokumentumfilmek állnak közelebb. Én a belpolitikai témákat kedvelem, ebben talán az is szerepet játszik, hogy politikai szakértői végzettségem is van. Az azonban lényeges, hogy nekem a terepi munka az értékesebb, ha választani kellene, ma is azt választanám. Örülök, ha kimozdulhatok, s elmehetek mondjuk Görögországba a magyar tűzoltókkal, vagy repülhetek, kalandosabb helyszínekről, eseményekről készíthetek anyagot.

– Azt mondtja magáról, hogy még csak próbálgatja a szárnyait, még nincs kész. Meddig tart a tanulóidő?

– Igen, harmincévesen még nem vagyok kész, nem tudok mindent. A Mokka is egy lehetőség a tanulásra, hiszen az eddigi munkámhoz, a Naplóhoz képest ez műsorvezetői szempontból egy kihívás. Élő interjúműsor, jelen van az ellenfél, azonnal kell reagálni, felvenni a bokszkesztyűt. Ha tíz-húsz év múlva megkérdez, és azt mondom, Azurák Csaba kész, akkor az nagy baj lesz. Az ember folyamatosan tanul, változnak az elvárások, a kihívások, amelyeknek meg kell felelni. Mindig van tanulnivaló.

– Tanít is. Mi az, amit ön, mint fiatal szakmabeli, jobban át tud adni a hallgatóknak, mint az évtizedekkel idősebb tanáraik?

– Nem tanítok, inkább azt szoktam mondani, átadom a tapasztalataimat, mindazt, amit megéltem. A mai világ felülírta a klasszikus szabályokat, és felnőtt az első nem olvasó nemzedék. A fiatalok a kereskedelmi televíziókból, bulvárlapokból tájékozódnak. Az idősebbek nem ismerik úgy ezt a világot, mint az, aki ebbe nőtt bele s nap mint nap ebben dolgozik. Nem tudják olyan hitelesen átadni, hogy például ebben a világban mekkora szerepük van a színeknek, a vágásnak, a szóhasználatnak. Minden csatornának megvan a saját „brandje", mind más színeket, effekteket használ, a néző sokszor nem is tudja megfogalmazni, hogy miért, de egyiket szívesebben nézi, jobban szereti, mint a másikat. Apróságnak tűnő fogások, melyek nagy erővel bírnak. Show-t csinálunk, s ez más, mint az iskolában megszerezhető alapok, műfajok, ismeretek világa.

– „Karnyújtásnyi körben felelős vagy a világért" – ez az egyik legkedvesebb idézete. Az ön felelőssége miből áll?

– Nagyon megtetszett ez a gondolat. Az én karom a televízió miatt messzebb ér, s ez felelősséggel jár. Sokan hallják, látják, mit mondok. Eleinte kicsit ijesztő is volt, hogy tíz, húsz, ezer vagy még annál is több ember számára vagyok igazodási pont. Én nem akartam, hogy így legyen, csak jól szerettem volna végezni a munkám, de egy idő után ez már  túlnő az emberen. Most sem másoknak akarok megfelelni, de igenis tudomásul kell vennem, hogy példát kell mutatnom, hogy felelősséggel tartozom. A nyilvánosság kitüntetett a bizalmával, és én ezt nem söpörhetem le magamról. Amikor az utcán látom, hogy összesúgnak mögöttem, olyan érzés, mintha ketrecben ülnék. Van, hogy megszólítanak, de mindez jó is, hiszen ha ismerem az utca emberének hangját, problémáit, adott esetben reggel, a Mokkában hitelesebben tudok kérdezni egy politikustól, jobban értem, miről van szó. Jó érzés, hogy az emberek nagy százaléka kedvel és pozitívan tekint rám.

– Miként befolyásolta a felelősségtudatát az apaság?

– Megváltoztam. Zsófi születése előtt, ő most kétéves, tét nélküli életet éltem. Mindig tudtam, mit szeretnék, merre tartok, de nem terveztem hosszú távra, elvállaltam veszélyes feladatokat is. Az a fajta felelősség, hogy nekem másokra is gondolnom kell, a családalapítással alakult ki bennem. Átértékeltem az életem, tudom, már nem ugrálhatok.

– Az interneten kosarasképeket látni önről. Fontos számára a sport?

– Sport tagozatos középiskolába jártam, öttusáztam, több mint hét évig voltam a Videoton kosárlabdázója. Serdülő korosztályban az országos bajnoki címig jutottam. Ma már inkább csak úszom, futok, fallabdázom. A munka és a család mellett ahogy időm jut rá.


 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sorsdöntő 1956-os asszók Ausztráliában

Hámori Jenő két éve a Katrina hurrikán New Orleans-i pusztításáról nyilatkozott a Kisalföldnek. A… Tovább olvasom