Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Az Üvegtigris újra (fel)támad

Tudnak kapásból mondani olyan magyar filmet, aminek elkészült a folytatása? Én igen: Üvegtigris.

Ha egy színész – nevezzük most Rudolf Péternek – másodszor játszik el egy szerepet, abban még nincs semmi különös. Feltéve, hogy színházra gondolunk. Mert a film, az ugye más. Tudnak például kapásból mondani olyan magyar filmet, aminek elkészült a folytatása? Én igen: Üvegtigris.

Rudolf Péter egyszer már kipróbálta, milyen Lali szerepébe bújni. De most nemcsak ezt a bravúrt ismételte meg, hanem azt is, hogy egyszerre írta (Búss Gábor Olivérrel és Hársing Hildával), vágta (Kiss Wandával), na és rendezte a filmet.

Rudolf Pétert eddig elsősorban színészként ismertük, rendezőként még annak ellenére is kevesen, ha olyan darabokat állított színpadra, mint a Dühöngő ifjúság vagy A salemi boszorkányok. Ő erre persze azt mondja, nincs leszabályozva, egy embernek hányat kell rendeznie élete során. „Az életem különböző szakaszaiban különböző dolgok érdekeltek. Nem álltam át a rendezői oldalra, bár az utóbbi két évben gyakrabban rendezek – eddig 10–12 darabot állítottam színpadra. De szerintem a számok lexikonba való dolgok. Inkább az a kérdés, hogy mi történik, hogy hogyan fogadta a közönség." Az Üvegtigris első részét jól. A nézők is.
Ha lehet mondani, kultfilmmé vált, igaz, csak szépen lassan: öt év telt el a bemutatója óta. „Az Üvegtigris óta jöttek ki filmek hatalmas kópiaszámmal, óriásplakát-dömpinggel… A közönségfilmeknél (én ugyan gyűlölöm ezt a kategóriát, de a szakma szereti használni) van sláger (ami előbb megy, mint a film), van werkfilm, nagy mennyiségű tévéspot és egyéb ötletek. Nálunk a reklámra annyi maradt, hogy reggeli műsorokban rohangáltam le-föl. Tény: médiaérdekesség volt, hogy Kapitány Ivánnal közösen én is rendeztem. Szóval az első résznél a reklám enyhén szólva visszafogottan működött. Mégis 11 kópiával a 140 ezres nézőszám szép eredményt hozott. A siker akkor ért be, amikor DVD-forgalomba és videotékákba került. Szép lassan akkor vált kultfilmmé, mert az emberek összeültek, és nagyobb társaságokban nézték, aztán elkezdték az utcán is idézni."

Be kell vallanom, bennem is inkább a karakterek, egy-egy bozontos frizura, az Üvegtigris lerobbant csillogása maradt meg, mint az, mi történt a filmben. Kérdés, vajon a második részben is lesznek-e ütős mondatok. „Az első részben elindultak szálak-erek, bár az egész egyszerű történetekből állt össze: megérkezik a Vas… és ennek következményei pár jelenet alatt le is csengenek. Az ilyen pici történetek antihősöket feltételeznek. De ha azt vesszük, mindannyiunk története ilyen. Ezért is volt szerethető ez a film. Engem mindig érdekeltek az apró dolgok, a mások életét befolyásoló kicsi történések. Persze vannak, akik az életükkel csinálják a történeteket. Hogy úgy mondjam, vannak Ady típusú költők, akik belehalnak egy-egy versbe, és vannak Szép Ernők, akik finom rezdülésekből írnak. Jó példa erre, hogy Szép Ernő egy villamosra szállásból is szép verset írt. Ezért tartottuk meg a második részre a »vert csapatot«, akik jót tudnak röhögni egy-egy csapáson. A második részben csak annyi változott, hogy lineárisan jobban kötődnek a történetek egymáshoz. Egyébként igyekeztem sokakat visszahozni: megjelenik Básti Juli mint Joli, jönnek újra a rendőrök, Oszikám, még a hülye vevő is visszajön, hiszen a közeg nem változik." Na meg persze Lali, Gaben, Csoki, Róka, Cingár és Sanyi is.

De vajon ki instruálta Lalit, azaz Rudolf Pétert, ha egyszer ő rendezett? „Mint színész könnyebb volt, hiszen a film első pillanatától benne voltam az ügyben. A nehézsége viszont éppen ez volt: hogy legyen önkontrollom és rálátásom az egészre. Kellett, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikre hallgatok, vagy akik nehéz helyzetben erőt adnak. Sok döntést hoztam meg egyedül, ugyanakkor olyan csapattal dolgozhattam, ahol nem teherként éltem meg, hogy ennyi »szerepem« van. Sőt, nagyon izgalmas volt, hogy több művészeti ágban megmártózhattam." A Rudolf család pedig tesztelhette az eredményt. Van pár kamasz a családban, akik nyilván elmondták a véleményüket a papának. Azt tudom, hogy sokat moziznak együtt. „Az Amerikai pitét például miattuk néztem meg. És bár – mint mindenki más – én is gyanakszom a tapasztalatok alapján a folytatásos történetekre, ez ellenpélda volt: a második részét jobban szerettem.

Ha csak egy hollywoodi logika hajtja a készítőket (nevezetesen a pénz), és a meglévő történeten próbálnak még egyet facsarni, akkor a folytatásnál rosszabb a helyzet. Az Üvegtigrisnél nem történetről volt szó, hanem elcsíptünk egy életérzést. Ráadásul minket a valós értékek és érdeklődés késztetett a folytatásra." Így a második rész önállóan is megállja a helyét. Hogy azt mondjam, csak kötelezően ajánlott az első rész meg- vagy újranézése. „Mivel az első rész maga egy instrukció, bele-belenéztem. Persze láttam már egypárszor, de a díszlet, a jelmezek miatt újra kellett nézni. Hogy frissiben is legyenek élményeink. Ugyanakkor az külön szellemi kihívás volt, hogy a második rész legyen önmagában is érvényes. Persze van benne olyan utalás, amit csak az fogad majd harsány hahotával, aki látta az elsőt."

Ennyi a második rész elkészültének története. Senki sem lett fiatalabb, de nem csak ettől olyan, mintha örökké ismertük volna a csapatot. „Öt év rajtunk van. Mindannyiunkon. De bebizonyosodott, hogy ez a film működik. A többiek is találkoztak az utcán olyan emberekkel, akik idézték a mondataikat – ez nyilván önbizalmat adott nekik. A mi szakmánkban viszont nem számít, mit csináltál tegnap: mindig egy újabb harc. Talán annyiból volt egyszerűbb, hogy mi már tudtuk, »kik az illetők«, a szereplők. Nekem személy szerint azért remeg kezem-lábam. Mert annyira szerették az elsőt. Mert az emberek annyira ugyanazt akarják látni. De ez más lesz."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A názáreti Jézus arcai

Mit jelent ma a karácsony, ha eltekintünk az ünnepi étkezésektől, italozásoktól és az… Tovább olvasom