Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Ártalmas élelmiszerek terítéken

Toxinos paprika, vegyszeres zöldség, átcímkézett hús, dioxinos guar – egyre nagyobb kockázatot jelentenek a káros anyagokat kis mennyiségben tartalmazó élelmiszerek. Hosszas, tartós fogyasztásuk után derül csak ki, hogy ártottak az egészségünknek...
A Pannon Agrártudományi Egyetem keszthelyi növényvédelmi fórumán dr. Bánáti Diána, a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI) főigazgatója hívta fel erre a figyelmet.

– Előre- vagy visszalépés ez táplálkozási színvonalunkban? – kérdeztük az intézetvezetőt.

– A szakemberek a biológiai, mikrobiológiai eredetű élelmiszer-fertőzésekre, -mérgezésekre jobban figyelnek, mert ezek a fogyasztók nagy körében gyorsan tömeges méretű megbetegedéseket idézhetnek elő. A veszélyforrások 70 százaléka azonban az élelmiszerekkel jut az emberi szervezetbe, ezért a rövid és hosszú távú egészségkárosító hatásokra egyaránt figyelemmel kell lennünk. Az egészségkárosító anyagok egy része a szervezetbe kerülve összegyűlik, kumulálódik. A rákkeltő, magzatkárosító dioxin felezési ideje például 7 év a szervezetünkben. A gombatoxinokra pedig azért kell figyelni, mert a legkülönbözőbb technológiákkal sem tudjuk eltávolítani az élelmiszerből, csak a jó mezőgazdasági gyakorlat csökkentheti ezek mennyiségét.

– A ma termesztett növények gombakártevőit jobbára csak növényvédő szerekkel lehet kordában tartani. Mi jelent nagyobb veszélyt számunkra: a vegyszermaradványok vagy a permetezés híján felszaporodó gombák toxinjai?

– A fogyasztók egyre inkább és sokszor joggal aggódnak a növényvédelmi tevékenység nyomán esetlegesen a szervezetünkbe kerülő vegyszermaradványok miatt. Különbséget kell azonban tennünk az okkal, szakszerűen használt növényvédő és tartósítószerek, illetve azon esetek között, amikor a helytelen felhasználás vagy a túlzott, meggondolatlan alkalmazás miatt kerülnek a szervezetünkbe nemkívánatos anyagok. A fogyasztók egyre jobban odafigyelnek, tudnak különbséget tenni. Ha tehát ésszerűen elmagyarázzuk, hogy miért van szükség a növényvédő szerek alkalmazására, és rendkívül szigorúan ellenőrizzük, hogy ezeket valóban csak a szükséges mértékben alkalmazzák, illetve, hogy a kezelt élelmiszerek csak az előírt várakozási időt követően kerülhessenek forgalomba, akkor többet teszünk a fogyasztók egészségének védelmében, mintha hagynánk, hogy a helytelen mezőgazdasági gyakorlat során elszaporodó penészgombák toxinjai mérgezzék az emberi szervezetet. Károsító hatásukat – az úgynevezett LD 50 értéket – vizsgálva ugyanis azt tapasztaljuk, hogy sokkal veszélyesebbek a permetezőszer-maradványoknál. Nem véletlenül hangoztatjuk, hogy az élelmiszer-biztonság interdiszciplináris tudományterület, ahol a növényvédő szerek kémiáját és a biokémiát, a mikrobiológiát, a kertészeti, a növénytermesztési és feldolgozási ismereteket egyaránt ismerni kell.

– Az ilyen „lassan ölő" mérgek egyik iskolapéldája a DDT, amit a háború után először az emberi tetvek, majd a burgonyabogár elleni harcra vetettek be. Erről a klórozott szénhidrogénről akkor derült ki, hogy a zsírszövet elraktározza, amikor hirtelen lefogyott emberek elhunytak DDT-mérgezésben... A DDT használatát a világon elsőként Magyarország tiltotta be 1968-ban. Egy uniós vizsgálat mégis a magyarok vérében mutatta ki a legnagyobb klórozott szénhidrogén koncentrációt. Mi lehet ennek az oka?

– Az említett vizsgálatokból is látszik, hogy hosszú távon milyen veszélyeket jelenthet az ilyen lappangó, lassan lebomló anyag. Hazánk nemcsak a DDT esetén mutatott úttörő szerepet, de a takarmányokra vonatkozó szigorú vizsgálati előírások bevezetésével megelőzte az Európai Uniót is. Tudni kell azonban, hogy külföldön, különösen a fejlődő országokban még sokáig alkalmazták a növényvédelemben a klórozott szénhidrogéneket. Előfordulhat tehát, hogy ezek az importélelmiszerekkel kerültek az unió területére. Természetesen az importot vizsgálják, de az összes szállítmányt képtelenség minden esetben, minden ismert kockázati tényezőre elemezni.

– A DDT esete arra is jó példa, hogy az ember sokszor hiányos tudással is bátran alkalmaz olyan anyagokat, amelyekről később, több ismeret birtokában kiderül, hogy ártalmasak. Ilyenek lehetnek ma a génmódosított, rövidítve gmo-élelmiszerek...

– A genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatban sok a kétely – allergenitás, toxicitás tekintetében például –, ezeket ma is kiterjedten vizsgálják. A nemzetközi szervezetek még mindig aktívan dolgoznak azon, hogy a gmo-növényekre kockázatbecslési útmutatókat dolgozzanak ki. Az Európai Unióban az elmúlt évtizedben az vált gyakorlattá, hogy az élelmiszer-biztonságot kockázatelemzési rendszer keretében értelmezzük. A Fehér könyv az élelmiszer-biztonságról című dokumentum 2000 elején jelent meg, ezt követte a fogyasztók egészségvédelméről szóló bizottsági kiadvány a kockázatelemzés rendszerének konkrét leírásával. Ez három nagy részből áll: kockázatbecslés, kockázatkezelés és kockázatkommunikáció. A kockázatbecslést tudóscsoportok végzik, a –kezelés az állami szervek feladata, a kommunikáción viszont oda-vissza információáramlást kell értenünk. A fogyasztói visszajelzések tehát nélkülözhetetlenek, különösen az új kockázati tényezők esetében.

– A genetikailag módosított élelmiszerek megjelenése pontosan ilyen új kockázati tényező. Nyugodtan alhatunk? E tekintetben jól működik az európai kockázatelemzési rendszer?

– Rendkívül szigorú rendszert vezettek be az EU-ban arra, hogy csak a kockázatbecslést követően lehet – egyedi, eseti alapon elbírálva – ezeknek a terményeknek vagy a belőlük készült termékeknek a forgalmazását engedélyezni. Nincs tehát általános lehetőség a genetikailag módosított élelmiszerek forgalomba hozatalára. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatalhoz minden esetben külön-külön be kell nyújtani azokat az információkat, amelyek alapján az illetékes tudományos bizottság elvégezheti a kockázatelemzést.

– Ezeknek az élelmiszereknek az esetében azonban talán nem azt kellene bizonyítani, hogy ártalmasak, hanem azt, hogy bizonyíthatóan nem ártalmasak! A két eljárás között nagy lehet a különbség a költségeket tekintve... Maga a hatóság nem is végez kísérleteket, laboratóriumi vizsgálatokat?

– Végeztethet, sőt, kérhet be újabb és újabb vizsgálati eredményeket független laboratóriumoktól egészen addig, amíg az élelmezés-egészségügyi kockázatot megfelelően meg nem tudja becsülni. Csak ezt követően adhatják ki az egyedi engedélyeket a köztermesztésbe vonásra. Sajnos ennek ellenére fordultak elő olyan esetek, amikor egyes termesztők, illetve előállítók felelőtlen magatartása miatt nem élelmiszer céljára engedélyezett génmódosított növény mégis bekerült az élelmiszerláncba. Az ilyesmi természetesen megrendíti a fogyasztók bizalmát.

Csudai Endre
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar horda Ázsiában

Ezer kilométert a Góbi sivatagban lovagolni és ott paprikás csirkét főzni – a legkevésbé sem… Tovább olvasom