Kisalföld logö

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 14°C | 24°C Még több cikk.

Ameddig a szem ellátott...

2002-ben még nem jött ki a Szigetre a mi generációnk, ezért nem tudtuk mit hoz az idei év – nyilatkozta a koncert után Presser Gábor. – Titokban erre számítottunk, de ha picit rosszabb, még az is fantasztikus.

A Lokomotív GT mindig botránymentes zenekar volt, az izgalom mégsem maradt el a zenekar harminchat éves fennállásán. A Sziget nyitóbuliján óriási közönségsikert arattak.

- Több mint egy hónapot próbált az LGT a Sziget nulladik napjának koncertjére. Szeretik még egymást?

­Igen, mert jó hangulat volt a próbákon, és lendületben vagyunk. Persze
apróbb-nagyobb gondok mindig adódnak. Voltunk mi már nyolc hónapra is összezárva sokkal rosszabb körülmények között, s akkor is tudtuk szeretni és tisztelni egymást.

- Netán együtt ment ki a csapat a Rolling Stones-koncertre is?

- Aki tehette, ott volt, de nekem éppen Zoránnal volt koncertem. Bántam,
hogy nem nézhettem meg őket Budapesten, bár már azért volt szerencsém hozzájuk néhányszor. Somló szerint fantasztikus volt a buli, úgyhogy tervbe vettem, hogy a nyáron még valahol utolérem őket.

- Jaggerék jól példázzák, hogy a rockzenészek élete általában a szex, a drog, a rock and roll hármas egységében zajlik. Ön azonban sosem a botrányokról volt híres. Nem volt kísértés?

- Nekem a szex és a rock and roll bejött, a drogok sosem. A természetes
adrenalinforrásokban hiszek, ha szól a zene, akkor nekem megvan az
alkotáshoz és az előadáshoz szükséges plusz. De kísértés volt bőven, és
számos elrettentő példát láttam a környezetemben. Ha már a Rolling Stones került szóba, ott volt szegény Jimmy Miller, aki nekik és nekünk is
producerünk volt egy időben, és a drogba halt bele, pedig zseni volt. De
Keith Richards le tudott állni, és megbízható forrásból tudom, hogy már
odafigyel az egészségére, és hetedannyit cigizik, mint korábban.

- Az LGT-nek is voltak botrányszagú történetei. Úgy tudom, hogy 1978 óta nem jártak Erdélyben, akkor ugyanis kitiltották a bandát Romániából. Miért?

- ­A történet még az Ilyen a boksz című könyvünkbe se kerülhetett bele, de ennyi idő után már publikus. Az első bukaresti stadionkoncert után a
következő turnéna egy zártkörű bulit akartak tőlünk a Ceausecu-féle
parlament gyűléstermében, gondolom, összeválogatott közönség előtt. Csakhogy mi észrevettük a kamerákat, amelyekkel rögzíteni akarták a koncertet, és ebből egy kis szóváltás adódott. A végén technikusainkra fegyvert fogtak, minket meg bezártak a szekusok az öltözőnkbe. Szerencse, hogy az ablakon át jeleket tudtunk küldeni két román rajongólánynak, akik voltak olyan vagányok, hogy telefonáltak a magyar nagykövetségre. Jött a kultúrattasé, csitított a balhén, és megtartottuk életünk legfélelmetesebb légkörű koncertjét. Alig vártuk, hogy hazaérjünk, itthon aztán közölte velünk a koncertiroda embere, hogy kitiltottak bennünket Romániából.

- ­Mi lett a kultúrattaséval?

- ­Semmit nem tudok róla, de nagyon szeretnék vele találkozni, mert ha ő
nincs, akkor nem tudom, hogyan végződött volna a történet. Szabó Óttónak hívták, és egy igen jókedélyű fiatalember volt.

- Gondolom, nem csak a rendszer nehezítette a zenekar életét, hanem néha egymással is meggyűlt a bajuk. Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy elege van a többiekből?

- ­Több ilyen pillanat volt, mert a belső feszültségek természetes velejárói
a hosszabb ideig működő zenekarok életének. Hatást gyakorol a zenekarra a tagok magánélete is. A döntő kérdés az, hogy mennyi idő kell az ilyen időszakok átvészeléséhez, és hogy a nehéz helyzetbe került társ mennyi segítséget kap a többiektől. Elég egyetlen jó pillanat: ketten egymásra néznek játék közben, és máris minden egyenesbe kerül.

- ­Volt megasztáros zsűritagként lehet rálátása arra, hogy manapság miért nem tud senki úgy kitűnni, mint az LGT. Minden hangot leütöttek már a zongorán?

- ­Ez nem zenei kérdés, rengeteg tehetséges fiatal van. Inkább arról van szó, hogy valami nagyon megváltozott, tönkremenőben van. Ez szerintem a művészek megbecsülése. Nem figyelünk oda tehetségeinkre. Hiába írnak fantasztikus dalokat a fiatalok, ha nem játsszák szerzeményeiket a rádiók. Nem véletlen, hogy sokan angolul zenélnek abban a reményben, hogy külföldön talán felfigyelnek rájuk, és jobban megbecsülik őket. Régebben voltak olyan dalok, amelyek közösségi élményt jelentettek, mert eljuthattak mindenkihez. Manapság a kereskedelmi médiumok, de főként a közszolgálati adók felelőssége, hogy nem találnak utat ezek a hallgatósághoz. Persze azt se felejtsük el, hogy százezerszer annyi felvétel van, mint volt a mi ifjúkorunkban. Nekünk furcsa módon az is segített, hogy a rádió nem játszott angolszász zenét, így könnyen eljuthattunk mindenkihez.

­ Az LGT szövegeiben mindenesetre mindig volt egy jó adag társadalomkritika, bár a politikához sosem kerültek túl közel. Ám egy éve le akarták tiltani a dalait a Kossuth adóról, mondván, állást foglalt a liberálisok mellett. ­ Ez gyáva dolog volt a részükről, mert sem én, sem a zenekar soha életünkben nem lépett fel semmilyen politikai rendezvényen, és nem foglaltunk állást senki mellett. Aki letiltott bennünket, arra hivatkozott akkor, hogy nekem nagyjából a következő mondatom megjelent egy liberális újságban: "Szeretem meg néha gyűlölöm is Budapestet, mert néha szép, néha meg koszos, de hát pont olyan, mintha élne. Hát ennek mi köze a politikához? Amúgy az sem érdekel, ha örökre letiltják a dalaimat, csak legalább legyen hozzá tisztességes indokuk. Őszintén szólva, arra sem méltó a történet, hogy tiltakoztam volna ellene.

- A közönség szerencsére a dalokra kíváncsi. Minden szerzeményét egyformánszereti? Úgy hírlik, hogy az egyik legnagyobb sláger címét már átköltötték Átokarcú lányra, annyira unják.

­Ez mendemonda. Ami igaz belőle, annyi, hogy a legnépszerűbb daloknak mi magunk gyártottunk humoros címeket és szövegeket a saját szórakoztatásunkra. Így járt az Álomarcú lány is. Minden zenekarnak vannak kedvenc dalai, amelyeket szívesen eljátszanak minden koncerten, és vannak olyan dalok, amelyekhez a közönség ragaszkodik. De sosem tudtuk előre, hogy melyik dal lesz igazán sikeres. Az Álomarcú lány egy nagyon egyszerű dal, nem gondoltuk volna, hogy ilyen népszerű lesz. De annak idején a Neked írom a dalt című számot sem választották ki rádiós játszásra, mégis óriási siker lett.

Takács Zoltán

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar horda Ázsiában

Ezer kilométert a Góbi sivatagban lovagolni és ott paprikás csirkét főzni – a legkevésbé sem… Tovább olvasom