Kisalföld logö

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 11°C | 21°C Még több cikk.

Álmodj te is édeset...

Egy évszázada nagyon kevesen gondolták, hogy valaha bekövetkezhet, de a sors 2009-ben úgy döntött: le kell zárni azt a mesét, amely Koestlin Lajos álmából született, s amely úgy tartozott Győr iparának történetéhez, mint az édes kekszillat a ˝köszlingyárnak˝ otthont adó Győr-Szigethez.

A kiürített gyárépületet november utolsó napjaiban elkezdték bontani, helyén biztosan más funkciójú városrész épül. Keksztörténelem százharminc évben.

A még néhány hétig látható gyár helyén 1880-ban állították üzembe az ország első kekszgyárát, amelyet Bach Hermann győr-szigeti gőzmalmából alakítottak át. Bach az üzemet 1892-ben eladta Koestlin Lajosnak, aki akkor települt át Magyarországra az ausztriai konkurenciaharc elől, hat vagonban hozva magával bregenzi biscuitgyárának összes gépét. A Koestlin Lajos és Tsai Rt. 1900-ban kezdte meg működését ötven áttelepült szakemberrel, s 1913-ban már ezer embernek adott munkát: kekszet, kétszersültet, cvibaknak nevezett ˝katonai˝ kétszersültet, ostyát és mézeskalácsot készítettek. Az első világháború alatt a hadsereg és a lakosság igényei ugrásszerűen megnőttek, s a Koestlin-áruk Monarchia-szerte keresettek voltak, a győri üzem pedig a magyarországi kekszgyártás fellegvárává emelkedett.


A híres Albert keksz

Legrégibb, ma is létező terméke az Albert keksz, mely nevét feltehetően Viktória brit királynő férje, Albert herceg után kapta. 1912 óta folyamatosan gyártják, miután Angliából korszerű gépeket és új recepteket, valamint gyártási jogot vásároltak. Az első világháború után a gyár alapanyaghiánnyal küszködött, munkáslétszáma 500-ra csökkent, ezért 1922-ben hozzáláttak a csokoládé, 1926-ban pedig a cukorka gyártásához is. A cég 1931-ben részvénytársasággá alakult s a piaci nehézségek ellenére fenntartotta a rendkívül széles termékválasztékot. A német megszállás alatt hadiüzemmé nyilvánították, ismét kizárólag kétszersültet, kekszet és ostyát készítettek. 1945 tavaszára azonban elfogytak a készletek, a termelés leállt.


A szocialista éra éllovasa

A gyárat 1946-ban bérbe adták a Pesti Kereskedelmi Bank Rt. és a Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt. alkotta szindikátusnak, egy évre rá azonban a pénzintézetekkel együtt államosították. Évtizedeken át Győri Keksz- és Ostyagyár néven a szocialista édesipar egyik vezető vállalataként működött, többször bővítették, gépeit modernizálták, 1985-ben új kekszüzemmel, 1988-ban ostyagyártó, 1990-ben pedig cukorkagyártó részleggel bővült. Az édesipari gyárak közül elsőként privatizálták 1991-ben, a brit United Biscuits vette meg, amely aztán túladott a gyáron: 2000-ben a francia Danone-é lett a ˝köszlin˝.

Híresen jó volt a kekszgyári kollektíva, az emberek szerettek bejárni. Ez is a múlt, a csendet ma már csak a bontást végzők kalapácsai törik meg.
Híresen jó volt a kekszgyári kollektíva, az emberek szerettek bejárni. Ez is a múlt, a csendet ma már csak a bontást végzők kalapácsai törik meg.

És jött a Danone...

Nem egészen egy évvel később jelentette be a francia cég, hogy a gyárat 2003-ig szándékai szerint bezárja, de akkor még az országosnak indult, ám végül nemzetközivé duzzadt bojkott megakadályozta ebben. A kekszgyártás maradt, de a termékek lassan ˝átvándoroltak˝ a székesfehérvári üzembe, míg 2006. november végén bejelentették:

Győrben egyedül a cukorkagyártás marad (főképp a Negro), s az átszervezéssel csaknem száz embernek is távoznia kell – legkésőbb 2007. június 4-ig.


...de a Kraft Foods zárta le a mesét

A gyár ˝legújabb kori történelmét˝ a Danone-t váltó Kraft
Foods írta egészen mostanáig: a multinacionális cég idén novemberben átvitte a cukorkagyártást a győri ipar jelenét és jövőjét jelentő ipari parkba, a régi gyárat pedig már korábban eladta ingatlanberuházással foglalkozó üzletembereknek. A megállapodás úgy szólt, hogy 2009 végéig kell kiköltözni az addigra már csaknem üres gyáregységből (akkor már csak a cukorkasoron dolgoztak mintegy ötvenen). A költözés kicsit előbb, már novemberben megtörtént, így a bontás elkezdődhetett a múlt hónap utolsó napjaiban. Ezzel pedig a visszaszámlálás is elkezdődött, ahonnan a cikkünk első mondata indult.


Világszínvonalat képviseltek a ’80-as évek

A múltidézésre Halbritter Mátyást kértük fel, aki több mint negyven évet töltött el a kekszgyár kötelékében: még diák volt, amikor szerződést kötött vele leendő munkaadója, így végezte el Budapesten az élelmiszer-ipari főiskolát, majd már munka mellett a közgazdasági egyetemet. A ˝köszlinben˝ végigjárta a ranglétrát, hogy aztán műszaki igazgatóból 1985-ben ügyvezető igazgatóvá válasszák munkatársai. Tizenkét évig töltötte be ezt a posztot, majd nyugdíjazásáig elnök lett a titulusa:

– A kekszgyár történelmét olvasva láthatják önök is, két időszakot nevezhetünk ˝aranykornak˝: az 1910-es évek mellett a ’80-as éveket. Ez utóbbihoz volt közöm nekem, s el kell mondanom, azok a fejlesztések, amelyeket akkor megvalósítottunk, világszínvonalú gyártást tettek lehetővé. A régi képeket látva kicsit el is szorul az ember szíve, de valóban nagyon jó gazdasági eredményeket produkálva gyártottuk a kekszet, az ostyát, a cukorkát... Ez nem változott a kilencvenes években sem, nyereséges volt a győri gyár, az új tulajdonosok döntése volt, hogy Székesfehérvárra vitték a termelést.

A keverőtartályokban titkos receptek alapján készültek a cukorkák, masszák. Már ezekre sincs szükség.
A keverőtartályokban titkos receptek alapján készültek a cukorkák, masszák. Már ezekre sincs szükség.

A gyárnak az egyik legnagyobb erőssége mindig is a kollektíva volt, baráti társaságok alakultak, a dolgozók szerettek bejárni, mert jó volt itt a hangulat. Ma már néhányan talán mosolyognak ezen, de volt, amikor száz szocialista brigád működött a kekszgyárban, de akik a tagjai voltak, azok tényleg egymásért is dolgoztak, s inkább voltak barátok, mint ˝brigádtagok˝.


Szomorú visszagondolni a gyár bezárására, arra a pillanatra, amikor ezt be kellett jelenteni. Az embereket megpróbáltuk a legjobb feltételekkel az útjukra engedni, ez kicsit árnyal talán a képen. A gyárat lebontják, de a helyén – azt reméljük – szép városrész épül majd, ami megnyugvás lehet a sok száz egykori kekszgyári dolgozónak, így nekem is.


 A jelkép marad

A kekszgyár bejáratán még ott van a híres logó, amely a cég egyik védjegye – a győriek szemében mindenképpen. Az ingatlan új tulajdonosai azt ígérték legutóbb, hogy a bontás után is megtartják ezt a jelképet; s bármilyen funkciót is nyer majd el a későbbiekben a volt gyárterület, lesz hely, ahol kiállítják. ˝Ez esetben unokáinknak is könnyebb lesz elmesélni, hol gyártották a Pilóta kekszet.˝


A gyárban vannak még ereklyék, ezeket úgy tudjuk, szintén megtartják a tulajdonosok, s lesz hely, ahol bárki láthatja azokat. Vannak persze olyan „titkai" is a gyárépületnek, amelyeket már nem mentenek meg a következő évszázadnak, bár kétségkívül mementói voltak a hidegháborús időszaknak. Ilyenek például a szintén a gyár területén kialakított légópincében található szovjet gázmaszkok, kötszerek és védelmi felszerelések, amelyek a költözés után is ott maradtak az üzemi területen.

Olvasóink írták

31 hozzászólás
12
  • 31. Agent 2009. december 14. 10:09
    „Illetve ha esetleg úgy érzed, hogy okot adtam (?) a személyeskedésre és minősítésre, akkor is próbáld meg azt magadba fojtani, felnőtt emberhez méltóan.”
  • 30. incanto 2009. december 14. 08:51
    „Ez volt az ára a békés "rendszerváltásnak". A szocik átadták a hatalmat, nekik "mindöszze" a vagyon kellett, amit a privatizációnak nevezett törvényesített lopás keretében szereztek meg. És ehhez az MDF szépen asszisztált. Aztán a tudatlan emberek szépen a hatalomba is visszaültették őket, hogy a maradékot is el tudják még vinni. És mi csak nézzük mi történik itt... (maximum megeresztünk 1-2 kommentet) :(”
  • 29. Agent 2009. december 14. 08:49
    „27, akkor sétálj ki az ipari parkba és nézzed meg, hogy ott a kekszgyár, a városközpontokban már sehol nem találsz termelő üzemeket, mi a probléma ezzel? Attól meg, hogy folyamatosan megy a sírás, hogy gyarmat, meg tönkretették, ellopták stbstb. egy biztos, jobb nem lesz. Szerintem a fejekben van a baj, sokkal egyszerűbb panaszkodni, mint alkalmazkodni és megfelelni a változó világ elvárásainak.
    Ajánlom figyelmedbe a cikk első részét:
    "Bach az üzemet 1892-ben eladta Koestlin Lajosnak, aki akkor települt át Magyarországra az ausztriai konkurenciaharc elől, hat vagonban hozva magával bregenzi biscuitgyárának összes gépét."
    Vajon mit szóltak a bregenziek? Pedig 1892 volt.”
  • 28. urbaniastapista 2009. december 14. 08:17
    „13.
    A "rombolás" a többek között a város építményadó-rendelete miatt volt sürgős, itt is és a többi gyárban is.
    Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szocializmus évtizedeiben, különösen a vége felé, nagyságrendekkel kevesebb fejlesztés történt a győri gyárakban, mint a világ fejlettebbik felén. A monarchia idejéből itt maradt, azóta csak foldozgatott gyártelepek alkalmatlanok voltak már a XX. század végi technológiák befogadására.
    Gazdaságilag eljárt felettük az idő. Ráadásul a privatizáció nagyon jó alkalmat adott a tőkeerős globálkapitalistáknak a helyi konkurencia kiiktatására, piacaik megvételére. A műemlékvédelem sem állt még olyan nagy lábon, mint mostanában. Az ipari területekre még most sem igazán merészkedett be, csak a várossal hepciáskodik, amúgy a legkisebb pénzeszsák láttán bólogatóvá válik.
    Itt minden a régi gyárak megmaradása ellen hatott.
    Hány is maradt a városban?”
  • 27. AranyKözépút 2009. december 14. 08:17
    „Agent,
    Te elég korlátolt vagy. Avagy naív. A voltaire- i naivizmus szobra: a jelen világ a létezők legjobbika. Napersze. Ezt az országot úgy tették tönkre a rendszerváltás után, hogy ennél példásabban nem is tehették volna. A privatizációk, a korrupció, a multik előtérbe engedése mind mind hibás lépés volt. Hogy mivé lehetett volna fejleszteni ezt az országot? Nyilván ezt nem én mondom meg, de , hogy rossz irányba mentünk ez tuti. Itt a keksz gyár esete. Szarul csinálták. Megértem én, hogy ilyen apparátussal enm működhetett tovább, de egy átalakított kisebb üzemmel, kisebb, rugalmasabb termeléssel átvészelni a piacok elvesztését, majd újabb és újabb termékek fejlesztésével, újabb és újabb piacok felkutatásával újra prosperálhatott volna a Győri Keksz , ahogy erre képesek voltak a 20. század elején élő ősök.
    Nyilván egy angol, majd francia nem a gyártásáért hanem a piacért veszi meg a gyárat, aki ennek ellenére eladja, az nem érdemel mást csak büntetést.”
  • 26. Agent 2009. december 14. 07:46
    „na, látom mindenki karácsonyi hangulatban van, akasztás, eljárás, kis vérszomj:) Gratulálok.
    Részemről, ha lehetne választani a nyolcvanas évek elejei Győr és a mostani között, akkor az utóbbira szavazok. Szerintem a nyolcvanas évek elején kellett volna megmutatni a jelenlegi Győr képét a legtöbb hozzászólónak - feltéve ha éltek akkor:)”
  • 25. gabmaster 2009. december 14. 06:17
    „A modernkori gyarmatositas martalekava valt a kekszgyar is,ugy ahogy az egesz orszag.
    Ez a tortenet mar reg nem az izletes kekszrol szol, sokkal inkabb az orszag,a nemzet fenmaradasarol.
    Tegnap halgatam az egyik nem kereskedelmi radio reggeli musoraba, hogy civil fuggetlen szervezet alakult jogaszokbol akik arra hivatottak,hogy kivizsgaljak es felelosegre vonjak a NEMZETI vagyon elherdalasaert, es Magyarorszag gyarmatsorba juttatasaert felelos szemelyeket. Orommel halgattam a musort es bizom benne jovo aprilisban elindulnak az elso eljarasok.”
  • 24. Agent 2009. december 14. 05:44
    „21, szerintem a németeknek sem szorul össze a gyomruk amikor egy "made in Hungary" motor ketyeg az autójukban, ez van, van gyártás ami elmegy / munkahely ami megszűnik és van gyártás ami az országba jön / munkahely keletkezik, ez utóbbinak kellene a többnek lenni.”
  • 23. BEry 2009. december 14. 05:21
    „Sajnalom hogy ez lett a sorsa egy jol mukodo gyarnak. Meg most is erzem az igazi pilota keksz izet a szamban. En is dolgoztam ott mint tanulo es meg most it 30 ev utan szivesen emlekszem vissza arra a par hetre. Mikor olvastam hogy milyen gyalazatosan jartak el az uj tulajdonosok a gyarral es munksaival azota en is bojkottalom a danone termekeket meg ha Brisbaneben lakom is. Vissza a gyori finomsagokat nem ezeket a globalizalt kutyulmanyokat amiket az egesz vilagon meg lehet venni. Legyen erdemes csak azert hazamennem hogy egy jo szelet csokit vagy egy pilotat egyek az otthoni izekkel. Udv mindenkinek”
  • 22. S.Cs. 2009. december 13. 21:55
    „Vaníliás Karika...
    Mmmm.... -I-”
  • 21. arrabonem 2009. december 13. 21:18
    „Agent,
    Sokszor egyetértek veled, az a rész most is bejön, hogy kár keseregni, stb.
    (A Kekszgyár nem mellesleg a Danone színre lépésének idejére alkalmatlan lett az Uniós normáknak megfelelő gyártásra - ezek a normák persze önmagukban is vitathatóak - , azt lépték meg amit üzleti logikájuk megkívánt, de ha eladtuk. és mindent eladtunk szarért húgyért (itt ki leszek moderálva), akkor nincs jogunk tiltakozni.)
    De, pl. a Győrben csak cukorkát gyártanak - nagyon büszkék erre nem lehetünk.
    Attól meg összeszorul az öklöm amikor a GYŐRI márkanévvel futó termékeken pl. made in Poland feliratot látok - lehet, hogy más visegrádi testvért kellett volna írnom, bocsánat.
    Szóval annyira ne is örüljünk.”
  • 20. Agent 2009. december 13. 19:52
    „Lehet sírni, a helyzeten nem változtat, személy szerint annak örülök, hogy egyrészt Győrben és Székesfehérváron az ipari parkokban megmaradt a hazai gyártás, másrészt pedig annak, hogy Győr, illetve részben a kekszgyár klasszikusai a "GYŐRI" márkanévnek köszönhetően most sokkal ismertebbek, mint régen. Azon keseregni, hogy bezzeg régen mennyivel jobb volt csak annyi jelentőséggel bír, mint felemlegetni, hogy bezzeg régen 3.60 volt a kenyér.”
  • 19. AranyKözépút 2009. december 13. 19:28
    „Én sem veszek Danone terméket.Még ha ennek nincs is sok értelme, de nem teszem meg. Egy nagy múltú gyár utolsó nyomai szűntek meg ezzel. Voltam nemrég nyugaton és nem semmi finomságú sütiket vettem. Aztán eszembe jutott a RÉGI vaníliás karika és az az igazi finom babapiskota és rájöttem, hogy ez a gyár is megállta volna a helyét az új világban is. De ez a felvásárlás egyértelműen csak arról szólt, hogy ne legyen hazai gyártó:((
    Ilyen szörnyű példa a hazai cukoripar megszüntetése. Ezt ne ússzák meg bűntetlenül!!!!!!!!!!!!!”
  • 18. Esther 2009. december 13. 17:51
    „Milyen jo volt a GyAEVBA menni uszni, ugy hogy a töltesen setalva finom vanillia illat lengte be az egesz területet.es most hogy a gazdasagi valsagba mennyi embernek nincs munkaja...kar erte.valamint meg lehet nezni,hogy a Bercsenyi sulitol vezetö göröngyös ut, ahol gyarak voltak azokkal mi a helyzet...remelem a kekszgyar helyen melto emlekmü fog epülni.szamon lehet kerni valakin????”
  • 17. zotya975 2009. december 13. 16:59
    „Siránkozni kár, de nosztalgiázni, emlékezni lehet. Annak is volt varázsa amikor reggelente több száz biciklis tekert a mostani Fehérvári úti körforgónál a gyárakhoz igyekezve. Én textiles családból származom, én is vegyésznek tanultam emlékszem még a tűzoltóautós-Rába kistraktoros körökre gyereknapon az Uniontext( akkor éppan az volt a neve) udvarán. Reggel gyári busz jött értünk, én mentem a textiles oviba anyu meg szőni. A balcsinál a textiles üdülő ...stb. Szép emlékek.”
  • 16. nasi12 2009. december 13. 15:57
    „Szerintem, kár már siránkozni.
    A privatizáció égisze alatt, magánkézre juttatták nemzeti értékeinket.
    A történet egyszerű volt, mert csak egy táska pénz kellett hozzá, a megfelelő embernek,
    és már vihették is a nekik tetsző vállalatokat, cégeket.
    Természetesen a jól működő, tehát a nyugati cégek világpiaci érvényesülési útjában levő vállalatok voltak a legkelendőbbek, amelyeket aztán a lehető leggyorsabban be is zártak, hiszen csak a kiváló magyar konkurencia útból való eltakarítása volt a cél.
    Kell-e ennél nagyobb példa a hazaárulásra?”
  • 15. janika 2009. december 13. 15:31
    „A FIDESZ megint csak tátja a mafla pofáját?”
  • 14. kivagyokén 2009. december 13. 15:15
    „Ganone már álmodott. Átjátszották neki, kivitte az értékez belőle utánna tönkretette. Persze ha veszed a termékeiket 1 forinttal támogatszvalamit. Így ők a "királyok"”
  • 13. kukori 2009. december 13. 14:37
    „Ugyan mikor fog felépülni a KEKSZ gyár helyén a szép városrész?!Amikor elkezdték bontani évekkel ezelőtt az
    olajgyárat,akkor azt mondták azért olyan sürgős a rombolás,mert minél előbb hozzáfognak az építkezéshez,mert ott lesz a kulturális negyed.Szerintem legalább két éve nincs ott más csak egy halom törmelék
    és gaz,de építkezésnek nyoma sincs.Sajnos a régi gyárakból Győrben már csak a romok vannak,pedig anno
    mennyi embernek adtak munkát.Szívből remélem,hogy hamarosan a KEKSZ gyár és az olajgyár helyén is valóban
    megépül a kulturális negyed és a "szép"városrész,mert Sziget megérdemelné.”
  • 12. adalfold 2009. december 13. 14:27
    „ez van gyerekek. hungary: sold.”
31 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zséda a bántalmazott nőkért

˝Vannak nők és kisgyerekek, akik az otthonukban rettegést és fájdalmat, félelmet és borzalmat élnek… Tovább olvasom