Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Aliz virtuális csodaországa nem mese

„Döntéseket mi nem hozhatunk, de a döntéseink befolyásolják a döntéshozókat" – nyilatkozta a Kisalföldnek Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa. Az ombudsman ezt arra válaszolta, hogy egy általa tett ajánlás elég lehet-e ahhoz, hogy gyermekeink jövőjét megvédjük attól, ami már most valóság: ismeretlenek tölthetik fel fotóinkat/adatainkat a világhálóra, amiről azt gondolják, ez Aliz csodaországa.
– Az elmúlt egy hét alatt 31 hír jelent meg önről és persze a hivataláról, az állampolgári jogok biztosáról: nagy horderejű témák vagy nagy horderejű állásfoglalások kellenek az ilyen mérvű publicitáshoz?

– Most nagyon összejöttek a dolgok: március 15-e kapcsán széles körű közjogi vita bontakozott ki, amelyben mi is állást foglalunk; s ezenkívül ott volt a gyermekekkel szembeni, illetve a gyermekek közötti erőszak megfékezésére összehívott állami, társadalmi együttműködésről szóló felhívás, amelyet szintén mi kezdeményeztünk. Az ENSZ gyermekjogi egyezménye előírja a többi mellett azt is, hogy a gyerekek szabad fejlődését biztosítani kell, márpedig ezt fenyegeti most az erőszak terjedése, amely – s ezt is ki kell mondani – nem a gyermekek világából indul ki.


– Hanem honnan?

– Az egyik ok, amelyre visszavezethető, az a válság. A kiélezett szituációkban az emberek egyre gátlástalanabbul akarják a jogaikat érvényesíteni. De legalább ennyire fontos az új médiumok szerepe is, s itt nemcsak az internetre gondolok, hanem a mobilkommunikációs csatornákra is. Nem elsősorban és csak a pornográfia jelenti a veszélyt, hanem az agresszív képek, játékok, a virtuális valóság is, ahol elmosódnak a határok. A rendőrorvosok állítják: a testi sértéseknél nemegyszer felvetődik az elkövetőnél, hogy hisz a játék során „szét lehetett rúgni valakinek a fejét", de hogy a valóságban ez rettenetes hatással jár, az már nem...


kuruc.info

– De éppen ön nyilatkozta egy-két napja, hogy az agresszív televíziós műsorok vagy számítógépes játékok cenzúrája nem megoldás.

– Ez így van, mert a virtuális realitást nem lehet cenzúrázni. Gondoljunk a kuruc.info problémájára, amelyet Magyarországon úgy tartanak számon, mint a szélsőjobboldal hírcsövét. De ha jobban megnézzük, akkor nagyon sok magánjellegű „leszámolást" lehet látni ezen az internetes oldalon: ismeretlenek konkrét bírósági, illetve hatósági ügyek anyagait feltöltik, fotókat, neveket látunk emberekről... Olyan világgá vált ez a fórum, mint Aliz csodaországa, ide ha bemegy az illető, minden eltorzul: akárkiből kommunista vagy fasiszta lesz.

Borzasztó módon ugyanezt teszik a gyerekek is. Legutóbb egy nemzetközi konferencián vettem részt, ahol példák sorát hozták arra, amint a gyerekek egymást vagy a tanárukat összemontírozzák digitális technikával – persze megalázó szituációban –, s azt felteszik az internetre. Ilyenkor mi van? Hónapokig tart, míg azt onnan eltávolítják, illetve míg megtalálják, aki ezt csinálta. Az internet végtelen, ezt használják ki ezek az emberek, s ezért nincs értelme a cenzúrának.


Pereskedhet, de ez nem segít

– A témával a Kisalföld is foglalkozott a közelmúltban: nálunk egy 14 éves lányról készült videót tettek fel az internetre. De mit tehet egy átlagember, hogy megvédje magát vagy a lányát attól, hogy az egyik reggel arra ébredjen, hogy minimum egy ország csámcsog rajta? Pereskedjen?

– Pereskedhet elvben, de látjuk, ez nem segít. Szerintem más út is létezik: olyan nevelésre van szükség, amely az egyént egyéniséggé teszi, olyanná, aki tud választani az őt ért hatások, vagy még egyszerűbben: a jó és a rossz között. Azt azonban, hogy mindezt hogyan érjük el, már nagyon nehéz megmondani. Az emberiség évezredek óta foglalkozik a témával, de az emberiség évezredeken át nem találkozott a virtuális realitás kihívásával. Ezért elismerem, hogy mind egyházi, mind pedig az állami nevelés számára ez egy olyan kihívás, amelyre most még nagyon nehéz választ adni. De ennek a válasznak az egyik ösvénye a gyerekjogok és az állampolgári jogok kultúrája lehet. A nevelőt is nevelni kell, mert a tanárok sincsenek erre a helyzetre felkészülve, felkészítve.

Mégis: az internet nem minden bűn forrása, hiszen a kőbaltát is lehetett jó és kegyetlen dolgokra is használni. Csak a nevelés és a kommunikáció révén tudjuk a fiatalokat a szerintünk normális és erőszakmentes világban tartani, amit építeni szeretnénk.


– Egy ilyen helyzetben van súlya egy ombudsmani állásfoglalásnak, segíthet a probléma megoldásában, ha Szabó Máté a nevelés fontosságáról beszél, miközben lehet, ez idő alatt már két másik képet, videót feltöltöttek az internetre?

– Én nem vagyok hurráoptimista, de pesszimista sem. Azon a bizonyos összejövetelen, amelyet az első kérdés kapcsán említettem, megjelent az oktatási minisztérium munkatársa is, s megígérte, hogy emberjogi oktatásra körülbelül négyszázmillió forintot fordíthatnak Magyarországon – és ez azért nagyon sok pénz. Az oktatási jogok biztosa szintén jelentős összeggel készül országos vizsgálatot indítani a gyermekerőszakkal kapcsolatban. Hiszek az általunk indított internetes oldalban is, amit a gyerekeknek készítünk. Tény: döntéseket mi nem hozhatunk, de a döntéseink befolyásolják a döntéshozókat.


– Az elődjének, Takács Albertnek is ennyi jutott, vagy önnél következett be a „nagy bumm"?

– Azért nem lehet összehasonlítani, mert tulajdonképpen két elődöm volt, s kettőjük között megosztott volt a munka. Én vagyok az első olyan ombudsman, akinek nincs helyettese, ami annyiból előny, hogy egységesen jelenek meg. Rajtam kívül tematikus biztosok képviselik a különböző területeket. A magam részéről én azt gondolom, az ombudsmani intézménynek egységesebben kellene megjelennie: egységesebben, mint ma. Akkor ugyanis lényegesen nagyobb súlya is lenne. Ezt látjuk például Lengyelországban, ahol egyetlen ombudsman van.


Veszélyes gyerekek, gyerekek veszélyben

– Az elődjét azért is hoztam szóba, mert a megyénkben nagy port kavart soproni gyivis ügyben még ő vizsgálta egy fiatal gondozó panaszát, hogy kollégái brutálisan bántalmazták a felügyeletükre bízott gyerekeket – erről is cikkeztünk. Vissza szokták nézni, hogy lesz-e büntetőjogi ügy ezekből a panaszokból, s azok hogyan végződnek?

– Építek az elődeim munkájára, Takács Albert pedig mindig is sokat tett a gyermekvédelemért, a gyerekjogokért. Éppen ma néztem egy most futó, nagyon csúnya gyermekvédelmi ügyet, amellyel kapcsolatban mi több állásfoglalást is tettünk, leveleket írtunk, eljuttattuk a hatóságokhoz – mégsem történik semmi a konkrét ügyben. Fel fogjuk emelni a hangunkat ez ügyben is.


– Tudom, hogy teoretikus a kérdés, s más most a társadalmi környezet, mint volt öt évvel ezelőtt, de mégis: ha most kapna egy hasonló panaszt a hivatal, mint a soproni ügy volt, más súlyt kapna?

– Egyre többen látják az országban – hiszem, hogy a mi munkánk által is –, hogy rossz irányú fejlődésnek indult a gyerekek kultúrája. Valóban benne van most a levegőben a veszély, sokan beszélnek a gyermekvédelemről. Ez persze nem magyar probléma, világszerte érzékelhető a rossz tendencia. A mi problémáink nyilvánvalóan még messze vannak az afrikai gyerekek problémájától; a mi gondjaink a fejlett világéval egyeznek meg, de nem szabad hagynunk, hogy lecsússzunk, a problémák elmélyüljenek.


– Bekövetkezhet az Magyarországon, ami néhány hete egy németországi iskolában megtörtént, ahol egy diák ámokfutásba kezdett és megölt 16 embert?

– A veszély fennáll, de remélem, nem következik be. Az is tény ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokhoz képest – de lehet, hogy ez Németországra is igaz – jóval kevésbé védjük az iskoláinkat. Az USA-ban már tíz-tizenöt éve is egy nagyvárosi egyetemre csak biztonsági ellenőrzésen keresztül lehetett bejutni...


– Nálunk még nem volt ok ezt megcsinálni.

– Persze, nem is beszélve arról, ennek mekkora költsége lenne. Még egyszer mondom: remélem, nem is lesz rá szükség.


– Az interjú elején jelzett 31 médiamegjelenésből a legfrissebbek a kaposvári börtönben meghalt rab ügyében elrendelt vizsgálat és az ön autójának közúti balesete; pontosabban a kettő közötti lehetséges összefüggéseket keresi. Most is azt gondolja, hogy ellenségeket szerzett magának?

– Jelenleg folynak az eljárások, azok eredményét meg kell várni. Az azért nekem nem tetszik, hogy két nappal a büntetés-végrehajtás vizsgálatának bejelentése után van egy koccanás az én nevemen lévő, de nem általam vezetett autó és egy nagy bv-s gépkocsi között.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Mojszejev újra Magyarországon

Az átütő sikerű novemberi Mojszejev-turné szinte kiáltott a folytatásért! A méltán világhírű… Tovább olvasom