Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 0°C

Ágaskodjunk Isten felé

Jókai Anna írónő vallja: az irodalom nem létezik olvasók nélkül, akiknek lelkében szomjúság van, és nem tudnak betelni a kavicsokkal, a gyöngyöket, a minőséget vágyják, szeretik.

– Nem tudom elfogadni azt az írói álláspontot, hogy mindenki önmagának alkot. Én amióta az első sort leírtam, arra gondolok, hogy azoknak az embereknek, akiknek a kortársa lehetek, meg tudok-e valami olyat fogalmazni, tudok-e számukra olyat írni, ami kicsit könnyebbé, értelmesebbé teszi az életüket. Számomra nagyon fontos a befogadó.

Bevallom, nem mindegy, hogy milyen réteg kíváncsi a könyveimre, kik azok, akik szeretik az írásaimat. Nem vágyom bestsellerdíjakra, nem vágyom az elismerést a könnyen befogadható botrányregényeket díjazó közönségtől, viszont nagyon boldoggá tesz, ha egy díj, miként ez a mostani, a spiritualitás, az élet minőségi oldala iránt érdeklődő emberek szeretetét sugározza felém. A minőségi olvasó rétegét. Az írónak nemcsak mondani, hanem élnie is kell azt, amit hirdet. A Biblia szerint a gyümölcséről ismerik meg a fát. Ehhez én hozzáteszem, hogy az valódi termés legyen, ne kaucsuk, ne műalma, műanyag szőlőfürt. Az írónak nem rejtvényt kell feladnia az olvasónak, hanem segítő, eligazító üzeneteket. Meggyőződésem, hogy Isten sír, ha letekint és látja, milyen a világ, mi pedig nem vagyunk olyan magasak, hogy a könnyeit letöröljük, de legalább ágaskodjunk, hogy lássa igyekezetünket!



Cserbenhagyott társadalom


– Az írástudóknak, éppen a rájuk bízott sajátos talentumok miatt komoly felelősségük van. Mennyire érződött ez az elmúlt húsz évben?Megvalósult-e Németh László egykori gondolata, a minőség forradalma?

– Egyik legtöbbször megírt témám az értelmiség, az írástudók felelősségének hangsúlyozása. Úgy érzem, hogy az elmúlt két évtizedben az alkotó értelmiség nagy része cserbenhagyta a szenvedő, küszködő embereket. Cserbenhagyta azzal, hogy teljes mértékben magánügynek, az ˝én˝ személyes megnyilvánulásának tekintette az írást, az irodalmat.

Cserbenhagyta azzal, hogy a ˝népszerűség˝ érdekében felhígították saját írásaikat, alábecsülve ezzel az emberek lelki érdeklődését, szomjúságát és szellemi kapacitását. Aztán bizony akadtak az elmúlt húsz évben olyanok is, akik téves eszmék szolgálatába álltak, és egyszerűen úgy gondolták, ami rossz körülöttünk, arról szükségtelen véleményt nyilvánítani. Ezzel a fogódzót vették el az emberektől.


– Felvetődik a kérdés: kell-e mindig megszólalni? Nemrégiben Sánta Ferencről mondta egy irodalomtörténész, hogy az ő életművének meghatározó része lett a hallgatása is.

– Ezzel én is egyetértek! Kérdésére válaszolva: nem kell mindig és mindenbe belebeszélni. Annál is inkább, hiszen az író nem a könnyű magazinok ˝Okos Kata˝ rovatának dolgozik, ahol elvárás, hogy minden csip-csup ügyben, történésről véleményt nyilvánítson. Ám a fontos kérdésekben, a nemzetet, az emberi létet érintő kérdésekben mindenkor meg kell szólalnia. És ha megszólal, a szavainak súlya legyen. Nem az élet legalacsonyabb szintjéről, nem a mindennapok pincéjéből kell beszélni. Egy magasabb szellemi szempontból kell látni és láttatni, ami körülöttünk zajlik. Gyakran idézzük Babits biblikus mondatát, miszerint vétkesek közt cinkos, aki néma. Én meg úgy gondolom, az is cinkos lehet, aki az igazság helyett félrevezető szólamokat skandál. Sokféle módon vétkezhetünk. Vétkezhetünk hallgatással, de fölösleges fecsegéssel is, de a legsúlyosabb az, ha hazugsággal vétkezünk.



Gyöngyök és kavicsok


– Citáljunk ide újabb klasszikust! Szült-e a József Attila által (is) áhított szabadság rendet?

– Nem, mert szerintem az a szabadság, amelyben nincs rend, nincs felelősség, az csak szabadosság. Mi most ennek a korát éljük! Hogy igazi szabadságban éljen az ember, ahhoz meg kell tudni különböztetni egymástól a jót és a rosszat. Ahhoz kell egy mérce, amit követve a jó irányba, így tulajdonképpen a szabadság felé teszünk lépéseket.


– Vagyis a gyöngyök kora helyett a kavicsok évszakát éljük?

– E téren azért nem vagyok borúlátó, hiszen járom az országot, nagyon sok emberrel találkozom. Havonta legalább tíz-tizenöt helyen megfordulok és azokkal az emberekkel is találkozom, akiknek még igénye, hogy gyöngyöt lássanak kavicsok helyett. Nem szabad általánosítani! Az anyagi nehézségek mellett hatalmas lelki szomjúságot érzek ebben a kis hazában. Azt érzem, hogy a kavicsokkal, hamis gyöngyökkel nem tudnak már betelni az emberek.



Egész vagy töredék?


– Végül hívjuk meg ebbe a beszélgetésbe egy gondolat erejéig Ady Endrét is, aki szerint minden egész eltörött!

– Talán Goethe volt az utolsó, aki isteni harmóniában élt. Azóta széttört az egység. Nietzsche sokszor emlegetett állításával szemben Isten nem meghalt, hanem szabadságot adott az akaratnak, amivel szomorú, de sokan visszaéltek a művészek közül. Ady, amikor az említetteket írta, szubjektív életérzést, az egyes ember érzését fejezte ki, aki számára – úgy érzi – nincs egész. Ezzel szemben én úgy gondolom, nem az egész törött össze, hanem az emberek látóköre szűkült be. Az egésznek csak a töredékét látják, ami kiszakítva a nagy összefüggésből, célokból, valóban rettenetesnek tűnik. Aki viszont tudja, akinek megvan a belső látása, nyugalma, és észleli, hogy merre tart a világ, annak választási lehetősége is van, hogy mit támogat: az egészet vagy a töredéket. Nem a világ törött, hanem az emberi látásmód szakadozott és behatárolt. Az írásaimmal én nyitni szeretném ezeket a perspektívákat. Nemrégiben egyik esszémben arról írtam, hogy nemcsak a politikában vagyunk szabad választók, hanem a világegyetem polgáraiként is. Magunk dönthetjük el, hogy keressük-e a létezés, az emberi lét okát és célját, vagy pedig megelégszünk azzal, hogy a tiszavirág-életű materiális létet választjuk. Bevallom, én a csak vízszintesben, vagyis a matériában elképzelt életet eléggé hiábavalónak tartom. A jövőnket csak egy valódi spirituális megújulással tudom elképzelni. A magam erejével ezt szeretném az írásaimmal erősíteni. Ez a díj annak a szeretetnek a megnyilvánulása, ami jelzi, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sokan vagyunk, akik hasonlóképpen gondolkodunk és támaszkodhatunk egymásra.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rippl-Rónaival és helyi művészekkel várják a győrieket

Nem könnyű öt év elé néz Grasl Bernadett, aki megpályázta és meg is nyerte a győri Városi Művészeti… Tovább olvasom