Kisalföld logö

2017. 08. 20. vasárnap - István 17°C | 23°C Még több cikk.

Afrika visszavárja a Győri Balett táncosát

Két éve Bombicz Barbarával mentek el Elefántcsontpartra, hogy művészeti iskolásokkal foglalkozzanak. Idén egyedül, pontosabban Párizsból Adeline Tannonnal utazik az afrikai országba, hogy színpadra állítsa Poku királynő történetét. A táncnyugdíjas, de kiváló kondícióban lévő balettos nem tagadja, Afrika rabul ejtette, és örül az újabb lehetőségnek. Még akkor is, ha az veszélyeket is rejthet számára.

– Két éve voltam Abidjanban vendégtanár. Az utunk izgalmas és érdekes volt, most, hogy újra lehetőséget kapok, izgatottan várom a diákokkal, tanárokkal az új találkozást. Két művészeti intézmény balettot, táncot tanuló növendékeiből állítjuk színpadra Poku királynő történetét. A népéért életét is feláldozó női hős alakja fontos Elefántcsontpart történetében. Az afrikai mese és az európai mozgáskultúra keveredése egészen egyedülálló művet hozhat létre.

– Nem tart Afrikától? Sokan félnének elmenni még akkor is, ha a kontinens nagy része biztonságosnak mondható.

– Spirituális gondolkodóként azt tartom, a Teremtő akarata vezérel minket. Ráadásul nagyon örülök a meghívásnak, mert úgy érzem, egy kegyelmi állapotban elvégezhető munka lesz. Sok tehetséges, de nehéz sorsú fiatal van Elefántcsontparton.


Százával segítik, ha kell

– A mesét ön választotta ki?

– Elküldték nekem. Ez az ő népmeséjük. A szövegkönyvet kissé átdolgoztam, a zene kiválasztása és a díszlet megálmodása is rám van bízva. Egyébként a díszlettervekkel utazom. Ismerve az ottani munkatempót, körülbelül két-három nap alatt elkészítik.


– Nem túlzás ez?

– Egyáltalán nem az. Igaz ugyan, hogy lábbal és kézzel hajtott Singer varrógépeket használnak, de több száz ember is segít, ha kell. Gyorsan halad így a munka. Fantasztikusak az ottani emberek.


– Úgy látom, úgy hallom, kezdi megszeretni Afrikát...

– Nem titkolom. De ez már így volt az első látogatásomkor. Amikor szembesülünk egy ennyire más kultúrával, amikor ott vagyunk egy nagyon szélsőséges, nagyon kegyetlen országban, amely alig jutott túl a polgárháborún, ahol ott az iszonytató nyomor és az iszonytató gazdagság is, a szívünkig ér az emberség, a környezet szépsége. A kontinens varázsa. Érdekes az ország, hiszen az elit politikusok csemetéi a Sorbonne-ra járnak, a gazdasági vezetők is ott tanultak, ugyanakkor a többség nagyon egyszerűen él.

Demcsák Ottó
Demcsák Ottó

Balettnyugdíjasként már szabadúszó

– Legutóbb arról tudósítottunk, hogy Erdélyben rendezett táncszínházat. Most Afrikába megy. A kicsit el otthonról, kicsit vissza életformája lesz?

– Jaj, egyáltalán nem, bár szívesen utazom. De a Győri Baletthoz köt a szívem. Naponta járok be gyakorolni mindamellett, hogy balettnyugdíjasként már szabadúszó vagyok. Magyarország nekem a lelki feltöltődés. Külföldön aztán kiadhatom az itt belém ivódott kultúrát, látásmódot.


– Van rá esély, hogy megnézheti a magyar közönség is azt a darabot, amit Elefántcsontparton koreografál?

– Az erdélyi munkámat meghívták a Deszka Fesztiválra. Talán ha összejönnek a szponzorok, Győrött is látható lesz majd. Az afrikai produkciót azonban nehéz lenne idehozni. Nagy társulat, nagy díszletek, nagy költség. Azon azonban gondolkodunk Adeline Tannonnal, azzal a diplomatával, aki szervezi ezt a munkámat is, hogy létrehozunk tehetséges táncosokból egy kis afrikai együttest, amely beutazhatná Európát.


– Ma indul útnak, meddig lesz távol?

– Összesen öt hetet töltök majd Elefántcsontparton. Ebből kettőt most, hármat a nyár elején, közvetlenül a premier előtt. Napi nyolc-kilenc órát fogunk próbálni, megerőltető lesz nekem is, nekik is, de mindenkinek jó a munkabírása a társulatban.


Kegyetlen a tánc és a színház világa

– Amikor hazatér, mit fog csinálni? Mivel telnek a napjai?

– Tanítok különböző iskolákban, Marina, Platinium, és a Győri Nemzeti Színház tánckarának balettmestere vagyok. Úgy építem a jövőmet, hogy mindig pont annyit dolgozzam csak, amennyit jólesik. A feszes 28–30 év után, amit a Győri Balettben eltöltöttem, ez más lélekállapot. Van időm olvasni, zenét hallgatni, kirándulni, és a Teremtő mindig megajándékoz olyan lehetőségekkel, amelyek komoly munkát jelentenek. Hamarosan a Forrás Színház Toldi-előadásához készíthetek koreográfiát, amelyet majd Veszprémben láthat a közönség. Nem unatkozom.


– Táncol is még, vagy most már csak a koreográfiák?

– Álláspontom, hogy a tánc a fiatalság és a szépség művészete. Nemrégiben a Purim-filmben is táncoltam. Hála istennek, jó kondícióban vagyok, de tudom, hogy nekünk, korosodó táncosoknak kritikus szemmel kell nézni magunkat, hogy se tartalmilag, se formailag ne vessen le a színpad. Hiszen ebben a formában kegyetlen a tánc és a színház világa.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

New York, Milánó után Győrben énekelnek

Világhírű operaénekesekkel mutatja be ma a Parasztbecsületet a Győri Filharmonikus Zenekar. A… Tovább olvasom