Kisalföld logö

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -2°C | 4°C Még több cikk.

Abszurdisztán, történelmi szlovák–magyar törésszögben

Grendel Lajos író, irodalomtörténésszel egy pozsonyi kávéházban beszélgettünk a magyar–szlovák viszony alakulásáról, az együttélés lehetséges esélyeiről. Nem igazán tűnt optimistának. Halkan bár, de erős mondatokat, gondolatokat fogalmazott meg. „Az ilyen felülről gerjesztett hisztéria előbb-utóbb leszivárog a társadalom alsóbb rétegeibe is, és ennek vagyunk most tanúi. Most már az utca embere is hisztérikus, vagy egyre inkább hisztérikussá válik, aminek nagyon rossz következményei is lehetnek."
Cui prodest? – avagy kinek az érdeke?

– Ősi kérdés: a „cui prodest?" Ki és miért szítja fel újra és újra a nemzeti ellentéteket a Duna két partján?

– Azt nem tudom, hogy ez éppen most kinek az érdeke, de azt ki kell mondanunk, hogy az utóbbi évszázadban a magyar–szlovák viszony sohasem volt igazán barátságos. Ennek történelmi és lélektani okai vannak. Ők túlkompenzálják – sajnos a mi rovásunkra –, hogy szlovák államiság 1920-38-ig nem létezett. Mi pedig hajlamosak vagyunk keresztülnézni a szlovákokon. Komolyan vesszük a cseheket, a lengyeleket, még talán a szerbeket is, a horvátokról nem is beszélve. Ám rájuk úgy tekintünk, mint egy történelem nélküli nemzetre. Ha értelmezzük azokat a szlogeneket, amelyeket a szélsőségesek használnak az egyik és a másik oldalon is – „szlovákok, nincsen vagy sosem volt hazátok", illetve a „magyarok, jöttment mongolok vagytok" toposzt –, ezekből is ez világlik ki. A szlovákságban van egy erős kisebbrendűségi érzés. Olyan hasonlattal tudnám ezt közelebb hozni, mint hogy a szlovák–magyar viszony amolyan úr-jobbágy nexus lenne. Tehát a szlovák többség úgy tekint ránk, mint egykori elnyomóikra és uraikra. Mi pedig úgy őrájuk, hogy ugyan felszabadult jobbágyok, de azért mégiscsak alantas népség. Amíg ezen a szemléleten kölcsönösen nem tudunk túllépni, addig ez a viszony nem fog barátságosabbra fordulni. Egészen más szemléletű persze az a polgárosult szlovák értelmiség, amelynek semmilyen előítéletei nincsenek a magyarokkal szemben. Nincsenek is kevesen, főleg itt, Pozsonyban vagy Kassán. Ám a közvéleményt nem ennek az értelmiségnek az elfogulatlansága irányítja, formálja.


A szorgalmas szlovák méhecske

– A napi eseményekhez visszakanyarodva e hét közepéig úgy tűnt, a PR-szempontokon túl nem lett érdemi hozadéka a Gyurcsány–Fico találkozónak sem. Ám most bejelentették: a szlovák kormány törvénymódosítást terjeszt be arról, hogy mégiscsak lehetne a magyar elnevezéseket használni a tankönyvekben, ha mellette ott van a szlovák is. Ennek a mélyebb értelmét szeretném fölfejteni. Mi a magyarázata ennek az újra és újra föllobbanó „névháborúnak"?

– Ha mi Zvolen helyett Zólyomot mondunk, akkor ők ebben rejtett, bújtatott irredentizmust látnak. A szlovákiai helység- és tájegységnevek magyar használata valamiféle patologikus félelmet vált ki bennük.


– Mi hajlamosak vagyunk úgy gondolni Magyarországon, hogy ez a patologikus félelem egyfajta bűntudatból fakad. Létezik efféle bűntudat a szlovákságban?

– Szerintem nem. Ha létezik ilyenféle érzés, akkor abból a nézőpontból fakad, hogy amikor az első csehszlovák köztársaság határait meghúzták, nem az etnikai határok mentén tették ezt meg, tehát nagyszámú magyar kisebbség került Csehszlovákiába és él ma Szlovákiában. Nem tudják kezelni ezt a helyzetet. Nagyon sok szlovákban él az a titkos ábránd és vágy, hogy nemzetállamot csináljon Szlovákiából. Ennek nyilvánvalóan útjában áll az itteni hatszázezer magyar.


– A magyar közvélemény előtt igazából kevéssé ismertek a szlovák nemzettudat sarkalatos elemei. A magyar történelemtudomány beszél azért a „szorgos szlovák méhecske" metaforáról. Vagyis a szlovákság szerepe abból állt, hogy szorgos munkával felépítette Budapestet, gyarapította Magyarországot, de igazából a többségi nemzet – ahogy erről korábban mi is szót ejtettünk – jobbágyként, cselédként tekintett rájuk. Ahogy Janóra, a telepőrre Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-jában. Melyek a mai szlovák nemzettudat markáns elemei?

– Ez változatlan abból a szempontból, hogy ők plebejus nemzetként tekintenek önmagukra, akik ugyan soha nem voltak történelemformálók, de szorgalmasan dolgoztak. Békében éltek a szomszédaikkal, akik nem háborúztak senkivel, akiket elnyomtak. Az ezeréves elnyomás mítosza nagyon sok szlovákban tartja magát ma is és meghatározza a hozzánk való viszonyulást.

Grendel Lajos  Fotó: Méhes Ákos
Grendel Lajos Fotó: Méhes Ákos

Kétharmad, egyharmad

– A szlovák közvélemény mennyire fogékony a történelmietlen, anakronisztikus, ezeréves direkt kapcsolatokat feltételező mítoszképző történelemszemlélet iránt?

– E bizonyos közvéleményt azért két részre választanám. Mondjuk arra a kétharmadra, amely ezeknek a már előbb említett mítoszoknak a rabja. Ám ott van a maradék egyharmad, amely ezeken túl van, sőt, kineveti ezeket a mítoszokat. A szlovák történelemtudomány különösen 1989 után igyekezett a helyére tenni a dolgokat. E mítoszokat eloszlatva tárgyilagosan szólni az együttélésről. Tehát úgy tekinteni a régi, ezeréves Magyarországra, amely az ő államuk is volt, amelyet együtt építettek a magyarokkal, anélkül, hogy a magyarok elnyomták volna őket. Aztán hogy a magyar nemességben voltak szlovák eredetűek is. Az ezeréves elnyomás pedig tévhit: legfeljebb a szlovák–magyar kapcsolatok elmúlt másfél évszázadának a produktuma.


– Ez az egyharmad miért nem látszik Magyarországról nézvést?

– Azt nem tudom, hogy miért nem látszik Magyarországon, de fogalmam sincs arról sem, hogy a magyar média miért foglalkozik mindig Slotával és szlovák nemzeti pártjával, s erre az egyharmadra miért nem figyel oda. Valószínű, hogy ez nem eléggé szenzációdús jelenség, de hát vannak itt egészen józanul gondolkodók is.


– A szlovák politikában látszik egy józan harmad?

– Jó kérdés, hogy a politikában látszik-e. A közéletben viszont látszik. A politika az elmúlt két esztendőben eltolódott a nacionalizmus irányába, és ez sajnos a szlovák ellenzéki pártokra is jellemző. Az előző két ciklusban, amikor a jelenlegi ellenzéki erők voltak kormányon, és velük a Magyar Koalíció Pártja, akkor nem voltak ilyen gondok. Nem hiszterizálta a politika a szlovákokat. Amióta ez az új, Fico–Slota–Meciar koalíció működik – nem kis részben a Szlovák Nemzeti Párt jelenléte miatt –,
erősen felszították a szlovák–magyar konfliktusokat is. Ebben Gyurcsány Ferencnek teljesen igaza van, hogy ugyan Magyarországon is vannak szélsőséges csoportok, de nincsenek a kormányban, míg Szlovákiában a magyarellenes hangulatot éppen a kormányzó párt fűti módszeresen hétről hétre. Nyilván az efféle kampány és az ilyen felülről gerjesztett hisztéria előbb-utóbb leszivárog a társadalom alsóbb rétegeibe is. Annak vagyunk most tanúi, hogy már az utca embere is hisztérikus, vagy egyre inkább hisztérikussá válik, aminek nagyon rossz következményei is lehetnek.


New Hont és a kölcsönösen barátságos gesztusok

– A távlatokra tekintve, és az együttélés esélyeit mérlegelve az új hazát ironikusan New Hontnak nevező egyik írásában olvastam azt a tételmondatot, hogy az eszmét nem elvesztettük, hanem eltékozoltuk. Ki tékozolt el és mit?

– Szerintem 1989–90-ben nagy esély lett volna újragondolni a szlovák–magyar kapcsolatokat is. Ezt az esélyt sajnos elszalasztottuk. Szlovákiában erre erős lehetőség volt, hiszen a szlovákiai bársonyos forradalmat a szlovák és az itteni magyar értelmiségiek együtt csinálták és ezek az értelmiségi csoportok nagyon jól együtt tudtak működni. Hogy Magyarország hogyan tékozolta el: szerintem nem ismerte fel azt a lehetőséget, hogy itt most újra lehetne alapozni valamit Magyarország és a szomszéd népek kapcsolatában. Az Antall- kormány túlságosan a múltba nézett, az őket követő szocialista–szabad demokrata kormányokat pedig ez a kérdés igazából nem érdekelte.


– Amikor ez az esély meglett volna, akkor robbant ki a bősi vita, ami mára az önálló szlovák államiság egyik pillére lett, tehát ilyen értelemben is nagyon rosszkor jött nekünk. Mikorra lehet rendezni ezt a látszólag vízügyi-környezetvédelmi problémát?

– Jósolni nem mernék. Mindenesetre itt akkor változhat valami, ha mind a két oldalon és a legfelső politikai szinten képesek lesznek, ha nem is engedményeket, de legalább barátságos gesztusokat tenni a másik fél irányába. A Gyurcsány–Fico találkozóhoz nagyon sok reményt nem fűztem, de örülök, hogy legalább létrejött. Érezhetően egy kicsit csillapítva az itteni hisztériát. Ám középtávon elég szkeptikus vagyok. Amíg alapvetően meg nem változik az a szemlélet, amiről már beszéltem, addig nem lesz teljes nyugalom.


„Nem is merünk őszinték lenni"

– Egyik gyűjteményes kötetének címe: Hazám, Abszurdisztán. Hol van ez a haza, s mitől abszurd?

– Abszurdisztán számomra Kelet-Közép-Európa és főleg ennek történelme az elmúlt fél évszázadban, vagy talán még régebbre is vissza lehetne menni. Már Robert Musil is Kákániának nevezte az Osztrák–Magyar Monarchiát. Nos, attól abszurd, hogy ilyen metanyelven beszélünk még ma is.


– Miért, talán nem vagyunk őszinték?

– Nem is merünk őszinték lenni.


– A globalizáció korszakában létezik még Közép-Európa szellemisége? Mára nem fikció ez?

– Én is elgondolkodom néha azon, hogy nem egy fikció-e ez az egész közép-európázás. Járok Prágába tanítani, úgy érzem magam, mintha otthon lennék. Ám nem érzem ezt, mikor Olaszországban vagyok vagy Németországban. Van azért egy közös nyelvünk Közép-Európában, sőt, akár közös metakommunikációink is, mélyen értjük egymást. Ugyanakkor Pozsony még nem egy metropolis, van egyfajta intimitása a városnak, ami Prágában már nincs meg. Úgy tudom, Pesten sem.


– Prágából nézve, a csehek, akik közép-európaiak, értik, mi történik ma Magyarország és Szlovákia között?

– Igen. Az értelmiség érti, sőt, nagyon tárgyilagosak. A cseh értelmiség egy része nagyon jól tudja, hogy Trianon súlyosbította vagy juttatta oda a szlovák–magyar viszonyt, ahol most van. De ők már kiszálltak ebből a játékból, kívülről nézik mindezt.

Olvasóink írták

  • 1. albatrosz 2008. december 06. 20:52
    „Hol van ilyenkor az EU?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sülve-főve együtt lesz az ország

Sopron-Budapest - Sülve-főve együtt lesz az ország
Geszti Péter Sopronban, a Megyei Jogú Városok… Tovább olvasom