Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Kemény kérdések nélkül

Hiszik vagy sem, de az újabb olimpiai diadal első számú letéteményesének tartott szövetségi kapitány, Kemény Dénes ugyanolyan fáradt, kipirult arccal, kezében a már-már védjegyének számító ásványvizes flaskával állta a sajtó és a szurkolók rohamait a landolást követően. Az ünneplés tetőfokán nyilvánvalóan nincs itt a pillanat, hogy kemény kérdéseket tegyünk fel a mesternek, mint például hogy miként éli meg, amikor egyes játékosainak már nem szavaz bizalmat. Helyette inkább az utóbbi évek szerb átkáról faggatjuk:

– Amikor három és fél éve, Athén után elvállaltam a következő négyéves ciklust, rögtön az elején leszögeztem: bennünket mindenekelőtt az olimpia érdekel, s az, hogy fel tudunk-e állni harmadszor is a világ tetejére. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a szerbektől elszenvedett vereségek nem érintettek volna meg minket. Ezeket az elveszített mérkőzéseket mindvégig próbáltam a fiúknak úgy magyarázni, hogy ha nem is kellemes, de mindenképp hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk nagy célunk előtt. A sportban ugyanis sokszor a vereségeken át nyílik meg a nagy győzelem kapuja.

– Elképzelhető, hogy Kemény Dénes nekivág a következő ötkarikás játékoknak, s megpróbálja Londonból is hazahozni a csapattal az aranyat?

– Erre a kérdésre egyelőre nem tudok válaszolni. Az elkövetkező négy hónapban minél több időt szeretnék a családommal tölteni, megbeszélni a feleségemmel a jövőt. Azt hiszem, megérdemlem a pihenést.

– Akkor a vadak kezdhetnek félni az erdőben, s indul vadászni?

– Első körben biztos, hogy nyaralni megyünk. Azt követően jöhet csak egy-két vadászat.

Kemény Dénes.

Szelíd óriások

Korábbi cikkünk az olimpikonok hazaérkezéséről - helyszíni videóval.

Nem csupán a kapitánynak jutott ki gyakorlatilag a komplett magyar média támadásából, játékosai is egymás után adták a villáminterjúkat. Mi elsőként azt a Molnár Tamást kérjük gyors élménybeszámolóra, aki egyszer már kikerült a csapatból, de az olimpia előtt mégis bizalmat szavazott neki a kapitány. A veterán center pedig meghálálta a pekingi repülőjegyet: nehéz pillanatokban rázta fel egy-egy góljával a csapatot, ráadásul a kapu előtti darálóban most ő is kapta a legnagyobb pofonokat, rúgásokat. – Hogy milyen érzés ebben a válogatottban szerepelni, háromszor is olimpiát nyerni? Tán úgy tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni, mint egy 12 éve tartó, végtelenül küzdelmes, de leírhatatlanul boldog állapot.

– Az olimpia előtt azt nyilatkozta: akármi is történjen Pekingben, ez lesz az utolsó világversenye a válogatottal. Nem gondolja meg magát?

– Biztosan nem, s tartom a szavam: végleg leteszem a lantot a válogatottban. Úgy érzem, a jövő most már egyértelműen a fiataloké kell hogy legyen.

– De Molnár Papesz azért klubszinten megmarad a magyar vízilabdázásnak?

– Természetesen egy-két évet szeretnék még játszani a klubomban, s nagyokat csatázni az előbb említett fiatalokkal – mondta két ikerfiával a nyakában a háromszoros olimpiai bajnok.


Copfos kislányok bűvöletében

Molnár Tamás a maga 195 centiméterével sem nevezhető kimondottan alacsony növésűnek, de a csapat óriásaitól, Kiss Gergőtől vagy Kásás Tomitól ő is elmarad jó pár centivel. A világ talán legnagyobb vízibombájával rendelkező Kiss Gergőt az ellenfelek ritkán tudják a medence mélyére nyomni, a Syma-csarnokban két cumizó, copfos kislányának inkább sikerült. Mivel a kisasszonyok megállás nélkül azt hajtogatták a szintén háromszoros olimpiai bajnok édesapjuknak, hogy „Apu, menjünk már!", egyetlen, Londont firtató kérdésre maradt időnk. „Még nem tudom, ilyen döntést nem lehet pillanatok alatt meghozni" – válaszolta az elődöntő egyik hőse, aki 6–3-as montenegrói vezetésnél hatalmas találataival öntött lelket a csapatba.

Jó előre éreztük, hogy Kásás Tomit nem lesz egyszerű mutatvány becserkészni egy rövid interjúra, elvégre jó eséllyel minden csaj vele akar majd fényképet készíteni. Nos, ez ügyben mintha a próféta szólt volna belőlünk, szerencsére az egyik sporttévé munkatársaival azért közösen sikerült kicsit faggatnunk Kását a jövőjéről. „Még nem tudom, hogy nekivágok-e a londoni játékoknak. Most csak annyit tudok mondani: gondolkoznom kell ezen" – válaszolta a sohasem szószátyár, már-már zárkózottnak tűnő pólókirály. Az olvasók pedig cseppet se aggódjanak, hogy mi lesz a csapat két oszlopos tagjával, elvégre mind Kásás, mind Kiss Gergő ’76-os születésű – vagyis akárcsak most Benedek Tibiben, bennük van még egy olimpia –, s ha fogadnunk kellene, mi inkább arra tennénk pénzt: nekivágnak ők ketten meghódítani Oroszlánszívű Richárd szigetországát is.


Testvérek egymás közt

Az ellenben szinte tuti, hogy a szemtelenül fiatal Varga fivéreket látjuk majd varázsolni a hűvös Angliában is. A két vagány testvér idősebbik tagja, Dénes már rögtön a pekingi éremosztást követően kijelentette: „Akadnak nálam sikeresebb vízilabdázók is a magyar válogatottban, úgyhogy véletlenül sem szeretnék megállni egy aranyéremnél." Nos, amikor Dénest arról kérdeztük, hogy nem szállt-e el az önbizalma, amikor a döntőben ki-ki állásnál, emberelőnyben gyorsan elpufogtatott egy lövést a harmadik negyed elején, mókásan csak annyit tett hozzá: „Az a játékos nem én lehettem, a testvérem szokott ilyeneket művelni." Dani szintén megéri a pénzét – arról kíváncsiskodtunk nála, hogy mikor áll újra edzésbe. „Szeptember 15-én, de lehet, hogy már holnap lemegyek az uszodába" – viccelődött, s odakacsintott egy csinos lánynak. A barna hajú lány ettől felbátorodott, s visszakérdezett: „Ugye nem mondod komolyan?" „Nem" – zárta rövidre a nagy csapat legfiatalabb aranyos játékosa.

Amerika (is) méltatja a vízilabdázókat Több vélemény szerint is óriási lökést (vagyis pénzt) adhat a vízilabdának, hogy az Egyesült Államok döntőbe jutott, s Ausztrália szintén jól szerepelt az olimpián. Az biztos, hogy Amerikában a kosárdöntő után pont élőben tudta közvetíteni a meccset az NBC, s az is tény, hogy Kobe Bryanték után rengetegen megnézték Kásásék csatáját a csillagsávosok ellen. Ennek megfelelően a legnagyobb példányszámú amerikai lapok kiemelten foglalkoztak a vízilabda-fináléval. Pár idézet a megjelent cikkekből. „Biros Péter óvatosan a medence széléhez sántikált, lefejtette lábáról a kötést, és – követve szerencsésebb csapattársait – fejest ugrott a medencébe" – kezdte helyszíni beszámolóját az AP. A hírügynökség megjegyezte, hogy a térdszalagsérülést szenvedett vízilabdázó három gólt is szerzett, mielőtt kispadra kényszerült. „Nem érzem a fájdalmat, az aranyérem meggyógyított" – idézték a magyar csapat egyik legjobbját. Az AP kiemelte: a „világ legjobb vízilabda-válogatottja" háromszor is képes volt elhódítani az olimpiai aranyat, ami 1920 óta egyetlen nemzetnek sem sikerült. Az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lapja, a The Washington Post tárgyilagosan csak annyit írt, hogy a sokáig döntetlenre álló mérkőzés hajrájában a magyarok hidegvérrel eldöntötték a találkozót. A New York Times riportere, Greg Bishop szerint az amerikai vízilabdázók búskomor arccal vették át az ezüstérmeket. A cikkíró ugyanakkor elégedettséget is felfedezett az amerikai pólósokon. „Nem szégyen kikapni egy olyan országtól, ahol a vízilabdát nemzeti sportnak tekintik" – nyilatkozta egyikük. Csak egyetérteni tudunk.

 

A budapesti brit nagykövetség is gratulált a magyar férfi vízilabda-válogatottnak sorozatban nyert harmadik, összességében pedig kilencedik olimpiai aranyérméhez. „A döntő mérkőzés során a csapatjáték, az erő és a szakértelem nagyszerű megnyilvánulásának lehettünk tanúi. Bár a vízilabda alapjainak lefektetője és önálló sportágként való első elismerője Nagy-Britannia volt, az idők során Magyarország teljesen magáévá tette a sportágat. Szintén gratulálunk minden magyar versenyzőnek és olimpiai helyezettnek. London örömmel várja az erős és sokszínű magyar csapatot 2012-ben" – áll a követség által kiadott sajtóközleményben.