Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 19°C Még több cikk.

A vékonyság kötelező, az anorexia nem

Szingapúrtól Japánig a fél világot beutazta modellként a győri Nagy Borbála, miután arca 3 éve közönségdíjat hozott nek

Szingapúrtól Japánig a fél világot beutazta modellként a győri Nagy Borbála, miután arca három éve közönségdíjat hozott neki a Look of the Year versenyen. Bár a modellvilág belülről nem olyan csillogó, mint amilyennek látszik, a sok tévhit miatt Bori veszélyesebbnek gondolta – igaz, azt még ma is nehezen viseli, hogy gyakran tárgyként bánnak a gyönyörű modellekkel.

Sokan azt hitték, egy csillogó modellkarrier kezdetét jelenti az a közönségdíj, amit Bori tizenhét éves diáklányként az Év Arca szépségversenyen söpört be három évvel ezelőtt. A sok ígéretből azonban – ez nem először fordult elő a hazai megmérettetéseken – semmi nem lett: az ígért modellszerződést végül nem írták alá, s még az elvileg megnyert wellnesshétvégét sem kapta meg a közönségkedvenc. Se pénz, se munka, se nyeremény nem várta tehát – még szerencse, hogy egy lányregénybe illő fordulat végül mégis a pálya felé irányította: éppen barátnőjével igyekezett a Sziget egyik koncertjére, amikor leszólította egy modellügynök, próbafotózást ígérve neki.

Az események innentől gyorsan pörögtek: teszfotózás, portfóliókészítés következett, majd az ügynökség szétküldte a képeit több külföldi ügynökségnek. Mire Bori felocsúdott, már a kezében is volt a meghívás Malajziába...

– Gondolkodtam előtte, hiszen éppen a negyedik évet kezdtem a Kazinczy-gimnáziumban, de végül kimentem. Ilyenkor nem egy munkára hívják az embert, hanem egy meghatározott időszakra; nekem az első utam három hónapos volt.

A kint töltött időben az ottani ügynökség „felügyelete" alatt válogatásokra jártam, s kiderült, hogy az arcom, az alkatom  éppen megfelel az ottani piacnak – meséli Bori, aki egzotikus, kissé ázsiai beütésű vonásaival és barna hajával éppen megfelel az ázsiai országok elvárásainak. Nem mindenhol volt ez így: Japánban nemcsak zöldesszürke szemét kifogásolták, de magasnak is tartották.

Bár Bori hazajött és leérettségizett, onnantól kezdve nem volt megállás: Thaiföld, Szingapúr, Japán következett gyors egymásutánban. Igaz, az alapokat már itthon megszerezte, hiszen két felsőfokú és egy középfokú nyelvvizsgával vágott neki a világnak. Aminek felét azóta bejárta: adtak el az arcával sampont, arckrémet, ruhát, ékszert, dizájnbútort és mobiltelefont, s volt vágyálma egy AXE-reklám sármos főszereplőjének is a képernyőn.

„Ha nincs munkád, az leépít"

AZ ÉDESANYA AGGÓDÁSA
Nem volt könnyű elengedni"
Egyedül, több ezer kilométerre otthontól, a családtól – nemcsak a fiatal lányoknak, de a szüleiknek sem könnyű helyzet. Bori családja tépelődött egy kicsit a kamasz lány első útja előtt, de édesanyja, Mausz Zsuzsa szerint már az első hosszabb út után kiderült: jól döntöttek.
– Egy szülő ilyen helyzetben nem tudja, mivel teszi a legjobbat a gyerekének: ha visszatartja vagy ha elengedi... Az nem merült fel komolyan, hogy megtiltsuk az utazást, hiszen hatalmas lehetőség volt Borinak, de alaposan tájékozódtunk előtte. Leinformáltuk az ügynökséget, és beszéltem olyan anyukákkal, akik korábban hasonló helyzetben voltak: ők nagyon megnyugtattak.

Bori első visszajelzései aztán igazolták, hogy jól döntöttünk: jól érezte magát, sikerélménye volt, nekem pedig az a legfontosabb, hogy boldog legyen. Mivel már akkor is több nyelvet beszélt, és négy évig kollégista volt, azaz megszokta az önállóságot, attól nem féltünk, hogy nem boldogul majd egyedül. Alaposan utánanéztünk, hogy jöhet haza, ha mégsem érezné jól magát, a zsebében ott volt a hazaútra szóló repülőjegy, naponta beszéltünk telefonon, az interneten keresztül, webkamerával pedig még láttuk is egymást. Bár már évek óta dolgozik külföldön, máig sokat beszélünk, s ha valami miatt maga alatt van, az éjszaka közepén is felhív minket lelki támaszért. Mi pedig segítünk neki, hogy feldolgozza a kudarcokat is – amikor pedig hazajön, természetesen a kedvenc ételével, milánói makarónival várjuk!
Borinak hamar szembesülnie kellett azzal, hogy a verseny hatalmas: az egzotikus országokba özönlenek a munkára váró lányok a világ minden tájáról. A legtöbben Brazíliából, Oroszországból érkeznek, s bár a magyar lányok híresen szépek, furcsa módon tőlünk nincsenek sokan. A sokszor még szinte kamasz modellek az ottani ügynökség egyik lakásában élnek, a rezsit közösen fizeti a két-három lány, pontosabban levonják a megkeresett pénzükből, akárcsak az előre megvett repülőjegy árát és az ügynökség által folyósított zsebpénzt. Utóbbi gyakran éppen csak a napi megélhetésre és a közlekedésre elég, különösen, hogy egy idegen nagyvárosban sokszor kell taxira költeni, ha feszített a napirend. Márpedig ez – jó esetben – gyakran megesik, ilyenkor az önállóság nagy kincs.

– Van, amikor megérkezem egy vadidegen országba, s csak egy térkép vár az ágyon, berajzolva rajta, hogy jutok el az ügynökségre. Esténként gyakran faxon kapjuk meg, mi lesz a másnapi dolgunk, hova kell mennünk fotózásra, válogatásra – meséli Bori. A kimerítő tempónál sokkal rosszabb, ha éppen nincs munka, ha az ember a válogatásokon sem kap ajánlatot.

– Ha éppen nincs feladat, az képes teljesen összetörni, valósággal leépíti az embert. Képzeld el: ott ülsz egy idegen országban, idegen emberek között, több ezer kilométerre az otthonodtól... Nekem Japánban volt egy ilyen rövid időszakom – nem igazán az én terepem, ráadásul inkább a szőkéket keresik –, ráadásul egyedül laktam, így szólnom sem volt kihez. Na, akkor magamba fordultam...

Gyönyörű „tárgyak" 

A legnehezebben azonban azt szokta meg, hogy a modellek valójában „kirakatbabák" ebben a személytelen világban.
– Sokszor egyszerű tárgyként kezelnek minket, amit nehezen visel az ember. Semminek érzi magát, különösen, ha reggeltől estig dolgozik. Ilyenkor arra gondolok, hogy ez is csak egy munka, és a nap végén kifizetnek... – mondja Bori.

A jó munkákért néha némi „áldozatot" is vállalni kell: volt, hogy egy samponreklámhoz feketére festették Bori haját, arra azonban már nemet mondott, hogy rövidre vágják. Mert bár Prokopp Dóra elhíresült mondása szerint „van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja", annyit nem kínáltak... Nem vállalta Bori azt a divatbemutatónak titulált munkát sem, ahol falatnyi szoknyában és topban kellett volna lejteni a kifutón egy csapat idősebb férfi előtt egy szülinapi mulatságon. Persze ez a szabályt erősítő kivétel; a munkák szinte mindegyike tisztességes, az ügynökségek pedig nagyon vigyáznak a lányokra: elég egy telefon, ha valami nincs rendben, vagy ha apróbb csel van a láthatáron. Például a megrendelő „elfelejti", hogy a fehérneműs reklámfotókért szinte dupla annyi gázsi jár, mint egyébként...
    
Titokban méregetik egymást 

Apropó, mulatság: azért a munka mellett abból is jut bőven: egy modellel sikk megjelenni a partikon, sokszor az ügynökség is kényezteti őket, sok szórakozóhelyen pedig azzal emelik a vendégsereg „színvonalát", hogy a modelleknek ingyenes belépést és italt kínálnak. „Vannak lányok, akiket tönkretesz a csillogás: napokig nem esznek, olyan megfelelési kényszerük van, buliból buliba járnak, s egy idő után teljesen elszakadnak a valóságtól" – mondja Bori.

– Állandóan verseny van, s hiába kedvesek egymással a lányok, titokban mindenki méregeti a másikat, vajon szebb-e, jobb-e, sikeresebb-e... Én próbálok elhatárolódni ettől, de nem mindig lehet, s ez gyakran rányomja a bélyegét a hangulatomra. Szerencsére az alkatom adott, tartósan fogyókúrázni nem tudnék – ahhoz túlságosan szeretek enni...
Bori most pihen egy kicsit, majd a jövő év elején Párizs, Róma és Hongkong várja. Most, hogy már hetek óta itthon van, alig várja, hogy indulhasson – kint meg persze fordítva lesz.

– A honvágy azért mindig ott munkál az emberben; ami még a munkánál is jobb, hogy tudom, hogy bárhol vagyok, végül hazamegyek a családomhoz. Jó elmenni, imádok dolgozni, világot látni, de a legjobb hazajönni!

Pomaranski Luca

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az év természetfotósa

Ádámnak háromévesen adta kezébe az első fényképezőgépet nagyapja
Kurucz Ádám (12 éves), a soproni Deák téri iskola 6. a osztályos tanulója második helyezést ért el az „Év természetfotósa" országos pályázatának ifjúsági kategóriájában, ahová 21 éves korig lehetett nevezni. A Magyar Természetfotósok Szövetsége (naturArt) évenként megrendezett kiírására 97 fotós 2424 képet küldött be, ebből 41 szerző 138 képét választotta be a zsűri a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermében rendezett kiállításra. Tovább olvasom