Kisalföld logö

2017. 01. 24. kedd - Timót -6°C | -2°C Még több cikk.

A tudatalattink dönt helyettünk'?

Miért teszünk időnként olyat, amivel magunk sem értünk egyet? Milyen belső programok irányítanak minket?

Miért teszünk időnként olyat, amivel magunk sem értünk egyet? Milyen belső programok irányítanak minket és milyen játszmák szerint bonyolítjuk a kapcsolatainkat? Ezekre a kérdésekre keresi a választ F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus, aki szerint csak úgy tudjuk legyőzni rossz szokásainkat és beidegződéseinket, ha megismerjük tetteink mozgatórugóit.

- A neves amerikai pszichiáter, Eric Berne írta le először részletesen, hogy tetteinket, életünket sokszor fix játékszabályok, pszichológiai játszmák alakítják. Ezeket kell tehát megértenünk, és minden megoldódik?

- Sok minden. Nagyon sok probléma abból adódik, hogy gyakran saját magunk számára is érthetetlenül viselkedünk. El kell fogadnunk, hogy a személyiségünk nem egységes, egyértelmű döntéseket hozó egész, hanem különböző részekből áll, amely, akár egy hóember, három egymásra épülő körből áll. A legtudatosabb az úgynevezett felnőtt énünk, amely a józan döntésekért és gondolatokért felelős. A "szülő-énből" ered a normakövetés, ez figyelmeztet, hogy mit illik és mit nem egy adott helyzetben. A gyermeki énünk a legszemélyesebb része az elménknek, a lázadás és alkalmazkodás ugyanúgy ott helyezkedik el, ahogy a spontán gondolatok, a kreativitás, amelyet nem befolyásolnak sem a normák, sem a szabályok. A legmélyebbről jövő érzéseink, mint a félelem vagy a düh is itt gyökereznek. Az önismeret legfontosabb eredménye, hogy rájöjjünk: nem kell elnyomnunk egyik énünket sem, hiszen hárman együtt irányítják az életünket, s ezért van, hogy időnként egymásnak ellentmondó gondolatok keveregnek a fejünkben. Főleg nőknél fordul elő például gyakran, hogy nem tudnak nemet mondani egy kérésre; ilyenkor viaskodnak az érzelmeik: a spontán énjük esetleg a hátuk közepére sem kívánja, amit épp elvárnak tőle, a szülő-énjük viszont azt sugallja, hogy illik minden helyzetben szolgálatkésznek lenniük.

F. Várkonyi Zuzsanna
- Befolyásolható egyáltalán a tudatalatti? Megváltoztathatjuk a belsőnkben folyó játszmákat?

- Kellő önismerettel el tudjuk kerülni a tudatalattink csapdáit, azokat a programokat, amelyek akaratlanul is irányítanak minket. Ha ezeket tudatosítjuk magunkban, kezünkbe vehetjük az érzelmeink feletti irányítást. Sokakban például számos sikertelen kapcsolattal a hátuk mögött kialakul az "engem nem lehet szeretni" érzése. Ha az érzelmeik és félelmeik mögé néznek, rájönnek arra, hogy miért nem, mivel akadályozzák meg a saját szerethetőségüket, vagy miért választanak újra meg újra szeretetképtelen partnereket, és nem követik el ugyanazt a hibát minden újabb kapcsolatban.

- Nem mesterkélt ez a túlzott tudatosság?

- Ha a tudatosságot manipulációra használjuk, akkor persze igen, de az önmagunk feletti kontroll, amely segít megérteni saját csapdáinkat, nem mesterkélt, sőt, visszavezet igazi, egészséges énünkhöz. A látszólag spontán tetteink mögött ugyanis pszichológiai szabályszerűségek rejtőznek, s ha ezeket megértjük, megértjük azt is, hogy a megváltoztathatatlannak hitt, gyermekkori beidegződéseink korántsem olyan kitörölhetetlenek, mint hittük. Sokan sajnos nem veszik ehhez a fáradságot, s inkább bűnbakot keresnek, vagy a körülményeket okolják minden bajukért.
Pedig a tudatalatti nagy úr; a statisztikák kimutatják például, hogy az elvált szülők gyermekei gyakrabban válnak, mint a harmonikus családból érkezők. Ennek persze több oka van - például az, hogy nincs előttük minta a problémák megoldására -, de biztosan közrejátszik az is, hogy valahol mélyen meggyőződésük: a másik nem képviselőivel nem lehet együtt élni. Ezek a mélyen gyökerező beidegződések képesek helyettünk "dönteni" - hacsak nem tudatosítjuk magunkban őket. Ilyen az alkoholizmus is: bár orvosilag nem egyértelműen bizonyított a függőség genetikai gyökere, ha egy alkoholista szülők gyermeke okosan és tudatosan él, tudja, hogy valószínűleg több esélye van a függőségre, mint egy átlagembernek, s odafigyel arra, hogy a felgyülemlett feszültséget mindig alkohol nélkül vezesse fel, dolgozza fel. Ha nem elég tudatos, akaratlanul is könnyen beleeshet a szülők csapdájába.

- Könnyű azt mondani, hogy vezesse le egészséges módon a feszültséget, ha otthon nem látta, hogyan kell, ha nem szerető légkörben nőtt fel.

- Ez igaz, hiszen az élet első másfél évében épül ki az a hormonális bázis, amely felelős többek között a "jó érzés"-hormonok termeléséért, azért, hogy később a szervezet maga tudja szabályozni a feszültségszabályozásért felelős kémiai anyagok termelését. Ehhez az kell, hogy a kisgyerek egyrészt sokféle ingert kapjon, másrészt, ha túl van ingerelve, megnyugvást találjon. Ha mindezt megkapja, később maga is képes lesz feldolgozni a feszültséget, ha nem, nagy az esély rá, hogy stresszoldáshoz előbb-utóbb külső anyagokat, például alkoholt vagy drogokat kell igénybe vennie. Sok magatartászavaros gyerek közérzete azért van állandó "mínuszban", mert az érzelmi egyensúlyt saját rendszere nem képes megteremteni.

- Ma már önsegítő, pszichológiai témájú könyvek tucatjai kaphatók, ami azt sugallja, hogy az emberi lélek működésének megértése, önmagunk fejlesztése nem ördöngösség. Ennek ellenére még mindig sok a tabutéma.

- Az ötvenes évekig ez a tudás a szakemberek kiváltsága volt. Kiderült azonban, hogy az emberi elme működése mindenkit érdekel, s a pszichológia lassan közkinccsé vált, hála az amerikai szakembereknek. Amerika ebből a szempontból csodálatos ország, hiszen csupa olyan emberből áll, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy a gyökereiket hátrahagyva bátran elinduljanak egy új világba. A két kultúra különbözősége szembetűnő, de sokat tanulhatunk tőlük. A tradicionális európai és ázsiai kultúrákban például, ha az embernek valami problémája van, magába zárja. Mi abban nőttünk fel, hogy ha sérült gyerek, alkoholista, börtönviselt ember van a családban, el kell bújni vele, mintha legalábbis mi tehetnénk róla, és bűnhődnünk kellene. Az amerikaiak nem akarnak szégyenkezve elbújni gondjaikkal. Nekik már természetes, pedig nem olyan régen még nekik is ki kellett harcolniuk, hogy ha valaki cukorbeteg például, akkor ne kelljen kimaradni közösségi élményekből, hanem kaphasson speciális menüt a kirándulóbuszon; ha egy nőt megerőszakolnak, vagy egy gyerek súlyos zaklatásban nő fel, esetleg gyász sújt valakit, ne kelljen súlyos titokként magában hurcolnia élete végéig az élményt, hanem sorstársaival egy segítő csoportban segítséget kapjon a trauma feldolgozásához. Az önsegítő csoportok arra tanítanak, hogy érzelmi nehézségeinkkel nem kell egyedül maradnunk, sőt, még a sorstársak támogatóivá is válhatunk.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Forgács Péter újra 'éhes'

Forgács Péter, a győri színház népszerű drámai- és musicalszínésze a napokban Jászai-díjat kapott. Tovább olvasom