Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

A televízió mostohagyermekei

A televízió valódi függőséget okoz, gyermekeinket passzivitásra neveli, ráadásul káros is.

Tudjuk, hogy sokat, sőt, túl sokat tévézünk, a hazai családok többségének „plusztagjától" azonban nem, vagy csak nagyon nehezen válunk meg. A televízió ugyanis – akarjuk vagy sem – valódi függőséget okoz, gyermekeinket passzivitásra neveli, ráadásul a szemre is káros.

Szentkúti Márta
A győri Forrás Waldorf Iskola vendége volt nemrég Szentkúti Márta Waldorf-tanár, akivel a szülőknek tartott előadása előtt beszélgettünk.

– Tudjuk, hogy káros a televíziózás, százból kilencvenkilenc családban mégis ott a készülék. Valóban károkat okoz a tévé a gyermekek személyiségfejlődésében?

– Bármilyen módon csűrjük-csavarjuk, a tévére – véleményem szerint – nincs szüksége a gyermeknek. Ha szükség lenne rá, elemezni kellene, mit ad a televízió, amit egyébként nem tudunk megadni. A belső erővel szemben bármilyen kész műsor passzivitásra – „Ülj le, maradj csendben! Figyelj!" – neveli a kicsiket, emellett pedig elmagányosít. Ez a dolog lelki része, ami mellett a tévé egészségkárosító hatása is ismert. Baj van azzal, ami a gyerek szemével történik. Fixálnak, emiatt óriási gond lehet később a térbeli tájékozódásukkal. Sok olyan kis elsőssel találkozom, akik elképesztően sokat ülnek a televízió előtt.

– A passzivitás egyben az élmények hiányát is jelenti, igaz?

– Pontosan, hiszen a műsorokkal, az óhatatlanul elcsípett híradókkal együtt rengeteg rémséget látnak, hallanak a csemeték. Az élmények nélküli, plázás, játékgépes világ idővel passzívvá teszi őket.

– Hol rontjuk el mi, felnőttek, hiszen nemzedékek nőnek így fel ebben a szokásban, viselkedésben, s bevallom, olykor én sem vagyok kivétel.

– Nem vagyunk elég éberek és sokszor nem is vesszük észre, mire van igazán szüksége a gyermekünknek. Ráadásul egészségtelenül sokat dolgozunk. Nekem sem volt egyszerű, hisz délután a gyerekeimmel voltam, este tíz órakor pedig maximum a híradót néztem meg, de legalább tudtam: a tévé helyett én nevelem az enyéimet. Ki kell kapcsolni a televíziót és meg kell tapasztalni azt az érzést, hogy hiányzik. Olyasmi lehet, mint amikor letesszük az utolsó szál cigarettát. Ám ha ezt az időszakot jóakarattal átvészeljük, utána már nem hiányzik. Meg kellene próbálnunk legalább a gyerekek miatt, hisz nekik szabadon és erősen kellene felnőniük, nem egyfajta „rabságban".

– Mit adjunk helyette nekik?

– Adjuk oda magunkat: az időnket, a figyelmünket. A háztartás és a munka megvár. Visszaadhatjuk a gyereknek azt az érzést, hogy egy valódi és csodálatos élő világban él, ahol vannak ritmusok: visszatérő napszakok és cselekvések. Arra is rájöhetünk, egymásra hogyan tudunk ráhangolódni, s ez egy gyereknek tényleg a legfontosabb lehet.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szük Ödön, a száguldó fotóriporter

Talán nincs is olyan család Győrben, amelynek valamelyik tagját ne fotózta volna le az elmúlt 35… Tovább olvasom