Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

A szépség nem lett az életcélom

Sem anyagi jólétet, sem fényes modellkarriert nem hozott a Miss World Hungary cím Rozs Renátának, aki ma már egészen más sikerekre vágyik. A jánossomorjai lány öt év távlatából visszatekintve sok mindent másképp csinálna.
Egy valóra vált álom – gondolták sokan, amikor öt évvel ezelőtt felkerült a csillogó korona a húszéves jánossomorjai lány fejére. Egy darabig valóban úgy tűnt, hogy a messziről jött királylányra – pardon, királynőre – fényes modellkarrier, felkérések tömege vár, amit eleinte nehéz volt elképzelnie. Annál is inkább, mert a nagy megmérettetést megelőző első versenyén is – amit szintén ő nyert – csakis mások biztatására indult el.
– A szépség sosem állt központi helyen az életemben, nem vagyok az a magamutogató típus. Csak amikor elnyertem a Rábaköz szépe címet, lett annyi önbizalmam, hogy egyáltalán részt vegyek egy modelltanfolyamon – mondja Renáta, aki körül felpörögtek az események, amikor Magyarország szépévé választották. Sajnos azonban nem úgy, ahogy szerette volna.

Nem erre vágytam

– Valójában nem szépségkirálynő akartam lenni, hanem modellkedni szerettem volna, csak útközben valahogy elcsúszott ez a kettő... – mondja, s valóban: a fényes karrier és címlapok helyett Renáta mára távol került a modellszakmától. „Civilben" dolgozik – egy varroda munkáját irányítja –, fényképei a magazinok helyett a családi fotóalbumba kerülnek, s a szépségipar ma már csak emlék számára. Hogy mi történt? Miért nem vált valóra az álom? Renáta szerint azért, mert valójában soha nem az ő álma volt.

– Rádöbbentem, hogy a modellszakma nem az én világom. Persze fontos a külső, hogy nőies, csinos legyek, de ezt nem tudtam az életcélommá tenni. Rájöttem, hogy nincs bennem annyi akarat, hogy tűzön-vízen keresztülvigyem a célomat, nem tudok minden mást félretenni, feláldozni érte – meséli, majd hozzáteszi: a királynőség nem mindenhol jelentett előnyt, sőt! Hároméves szerződése szigorúan megkötötte a kezét: csak engedéllyel dolgozhatott, a legapróbb fotózást is egyeztetnie kellett, meg kellett jelennie a cég rendezvényein.

Hiányzott a háttér

– Hiába lettem Magyarország szépe, ez mintha semmit nem jelentett volna. Persze lehet, hogy rosszkor voltam rossz helyen, vagy nem a megfelelő emberek vettek körül. Egy olyan lánynak, aki teljesen ismeretlenül csöppen bele ebbe a világba, minden azon múlik, hogy áll-e mögötte egy olyan ember, aki biztos kézzel egyengeti az útját. Mögöttem nem állt... – meséli egy cseppnyi szomorúsággal a hangjában, majd sorolja, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie: sokszor az utolsó percben szóltak, hogy másnap jelenjen meg egy fotózáson vagy válogatáson, ilyenkor neki kellett gondoskodnia az utazástól a ruhájáig mindenről, s vidékiként nem tudott ott lenni mindenhol, ahol építhette volna a kapcsolatait, különösen munka mellett. Ha jöttek is ajánlatok, valami mindig közbejött – utólag sokszor gondolt arra, talán nem véletlen, s tényleg nem ez az ő útja. Felköltözhetett volna Pestre, a bizonytalanba, itt hagyva a munkáját, a családját, de állítja, képtelen lett volna mindent egy lapra feltenni. Másképp pedig ez nem megy...

Kérték, de nem vetkőzött

– Ez egy kemény világ, ahol folyamatosan harcolni kell, ott kell lenni minden castingon, minden buliban, mosolyogni mindenkire... Ez nem én vagyok – vallja Renáta, aki köszönte, de nem kért az érvényesülés másik útjából sem: a férfimagazinok kínálta népszerűségből. Kapott volna címlapokat, jó pénzt is érte, de el sem gondolkozott egyik ajánlaton sem.
És az anyagiak? Bár mindenki azt hitte, a győzelem után „dől majd a lé", ez korántsem így lett.

– A Miss Hungary csak egy cím, egy korona, semmi más. Nem hozta magával automatikusan a modellmunkákat, sőt. Lehet, hogy ez csak nálunk van így, Laki Zsuzsit például, aki az udvarhölgyem lett a versenyen, annak ellenére, hogy Európa szépévé is megválasztották, nem sok helyen lehet látni...

Azért van, amire Renáta egész életében emlékezni fog – „megkoronázásának" felemelő pillanatain kívül persze –, méghozzá a nigériai világversenyre, amelyen hazánkat képviselte. Nem a csillogás és a hatalmas felhajtás miatt, hanem mert az afrikai országban tett látogatás sok mindenre ráébresztette.

– Mi, magyarok hajlamosak vagyunk panaszkodni az életünkre, ott azonban olyan nyomorral és szegénységgel szembesültem, amit elmesélni sem lehet. Ahogy a csontsovány, pókhasú kisgyerekeket néztem, átértékelődött bennem a saját életem is, rádöbbentem, hogy meg kell becsülni a legkisebb dolgokat is. Tanulságos felfedezés volt – meséli Reni, aki a csillogó partik és divatbemutatók helyett sokkal szívesebben emlékszik vissza a divatvilág emberi oldalára. Mert rémhírek és rossz tapasztalatok ide vagy oda, ebben a közegben sem mindenki rosszmájú és haszonleső.

Van, amit másképp csinálna

– Sok embert ismertem meg, akikkel a mai napig elbeszélgetek, ha találkozunk, és ez számomra többet jelent, mint a szakmai siker. Erre akkor ébredtem rá, amikor tavaly a Miss Hungary-verseny tízéves gálaműsorán szerepeltem: láttam, hogy az egyik legutóbbi királynő ugyan sikeresebb lett, mint én, de senki nem ment oda hozzá, míg engem három év elteltével is lépten-nyomon megállítottak, hogy hogy vagyok, mi van velem.

S bár azóta is sokan bátorítják, miért nem próbálja meg a modellkedést újra, hiszen idősebb lett ugyan, de szépsége, alakja mit sem változott. Reni azonban – túl egy sikertelen házasságon – másfajta sikerekre vágyik: boldog családra, gyerekekre. Azt azért bevallja, hogy ha visszaforgathatná az időt, sok mindent másképp csinálna.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

''Győrt nagyon kedvelem''

A közelmúltban megyeszékhelyünkön járt a hazai vetélkedőipar nagymestere, s időt szakított arra is, hogy személyes hangvételű interjút adjon lapunknak. Ha kíváncsiak, a Kisalföld hány kérdésig jutott el a „Legyen ön is milliomos!" műsorvezetőjével, ne hagyják ki írásunkat! Tovább olvasom