Kisalföld logö

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 3°C | 16°C Még több cikk.

A modern világ Istenre éhezik

Kerényi Lajos neve vallásos körökben fogalom. Előadásait rendszerint több ezer fiatal hallgatja, s számos kórházban állandó "vendég". No, nem betegként - a lelkeket gyógyítja.
Pünkösd az egyház születésnapja. A Szentírás tanúsága szerint ekkor szállt le a Szentlélek az apostolokra, s immár kétezer év óta töretlenül hirdeti az egyház a kereszténység örömhírét. Szintén ezekben a napokban ünnepli születésnapját – a nyolcvanadikat – Kerényi Lajos piarista szerzetes. Az atya idős korát meghazudtoló fiatalossággal, bátran mondhatjuk, apostoli lelkülettel tart előadásokat, tanít egy fővárosi gimnáziumban, beteglátogató körútjairól gyakran éjszaka tér haza az általa vezetett plébániára, s többek között sokezer fős ifjúsági lelkigyakorlatot vezet minden nyáron. Szolgáló tevékenységéért nemrég megkapta a „Parma Fidei" (hit pajzsa) kitüntetést.

- Lajos atya még most, 80 évesen is a legaktívabb lelkipásztorok közé tartozik. Honnan veszi az erőt ezernyi teendőjéhez?
- Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Úgy fogalmaznám meg, egyfajta erőtér az, amiben élek, talán kegyelemnek is nevezhetnénk. Nem a saját érdememből bírom ilyen jól, jóllehet nyilván a szüleimtől, tanáraimtól kapott neveltetésem és sok egyéb emberi körülmény is közrejátszott abban, hogy eddig még nem fogott ki rajtam az idős korral járó gyengeség. Aztán ott vannak a fiatalok, akik között gimnáziumi hittanárként az időm jelentős részét töltöm. Sokat kapok az ifjúságtól, az ő lelkesedésük, életkedvük nagymértékben visszahat rám.

- Ma, amikor sokan elfordulnak a kereszténységtől, paphiány és üresedő templomok jellemzik a katolikus egyházat, addig az Ön szentmiséin, lelkigyakorlatain sokszor alig lehet egy gombostűt leejteni – ahogy mondani szokták, még a csilláron is lógnak, és a többség a már említett fiatalabb generációból kerül ki. Mi ennek a jelenségnek a magyarázata? Mi az Ön titka?
- A „titok" leginkább a fiatalok szívében keresendő. A ma embere ki van éhezve az igazi értékekre. Mindenhol azt üzenik, hogy – már bocsánat – „itt zabálj, ott szexelj", s közben a szívek üresen konganak. A fiatalság pedig igenis fogékony a jóra, keresi a természetfelettit, érzi a hiányt, és próbál választ találni a kérdéseire. A szórakoztatóipar, az élvezetek nem tudják kielégíteni ezt a szomjúságot. A lelkek mélyén ott hangzik az igény, hogy „többre születtem". A modern világ Istenre éhezik. Persze nem mindegy, hogyan szólítjuk meg az embereket. Azt hiszem, én ehhez kaptam egy ajándékot – törekszem rá, hogy jól használjam.

- Nem csupán a fiatalok, de a betegek körében is – ha szabad így fogalmazni – igen nagy népszerűségre tett szert. Tíz fővárosi kórházban heti 20-25 órát tölt azok között, akiket ritkán, vagy egyáltalán nem látogatnak. Hallgatósága számára szinte szállóigévé vált, hogy Ön nem látott még senkit Isten nélkül meghalni. Mi lehet a dolog hátterében?
- Egy idézet jut eszembe Ady Endrétől, mely szerint az ember „Istenhez hanyatló árnyék". Én végtelenül hiszem, olyan nagy a kegyelem, hogy mindenhová eljön utánunk. Még a lelkünk legmélyére is bejáratos a Gondviselés. Azt is hiszem, hogy a pokol és a mennyország nem valami helyiség, hanem ezek hozzánk tartoznak, ott élnek bennünk. Jézus Krisztus felvitte magával a keresztfára mindannyiunk életét, és a vérét adta értünk. Nem adja olcsón a lelkünket. A sátán mindig próbálkozik, de örökké vereséget szenved. Meggyőződésem, hogy nagy meglepetés vár ránk földi életünk végén.

- A betegség Önt sem kerülheti el, egy kór majdnem az életét is kioltotta. Volt esetleg olyan élménye a kórházi ágy „másik oldalán", amely megerősítette az előbbi véleményében?
- Valóban, két éve nagyon beteg voltam. Az orvosok sokáig nem tudtak mit kezdeni a fertőzéssel, ami megtámadott. Én közben gyakran eszméletlenül feküdtem, mesterségesen tápláltak. Sok mindenre nem emlékszem, de tudom, hogy egyáltalán nem aggódtam, béke volt bennem, pedig alig kaptam levegőt. Hiába vett körül megannyi gond, tennivalók, mindent el tudtam engedni. Nem a fényt vártam, valami élményt, amiről sokan beszélnek. Beszélgettem az Úrral, s kértem, valahogy így: „Azt mondtad, Jézus, hogy visszajössz értünk. Na, most gyere, és vigyél magaddal!" Ő azonban jelezte, hogy még szükség van rám idelenn. Tudni kell, hogy az ilyen betegségbe a legtöbb beteg belehal. Én felépültem, s tudom, ez nem a véletlen műve.

- Mit üzen azoknak, akik olvassák ezt az interjút?
- Az egész magyar társadalomnak üzenem, hogy el ne keseredjünk! Itt van Pünkösd, a megújulás, az új lendületvétel ideje. Nagy szükség van rá, hogy megújuljunk, hogy visszaforduljanak dolgaink az értelmes élet irányába. Nem szabad aggodalmaskodni! Hol vannak a társadalmak nagy nyomorgatói, a Hitlerek, Sztálinok és társaik? Percemberek, akikről szinte meg is feledkezünk – nem kell megijedni az ilyenektől. Mindenkinél eljön a pillanat, amikor a lét nagy kérdéseivel találkozik, s elkezdi foglalkoztatni nemcsak a saját jövője, hanem mindannyiunké. Amíg a pénzszerzés, a birtoklás szenvedélye uralkodik, és hiánycikk az értelmes cél, addig nem jutunk előbbre. Az a feladatunk, hogy olyan jövőképet adjunk mindenkinek, amiért érdemes élni, s így kilábalhatunk a mostani nehéz helyzetből.

Gégény István
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az Adria legnagyobb tengeri csatája

Szinte pontosan kilencven éve hatalmas győzelmet aratott a Monarchia flottája az Otrantói-szorosban… Tovább olvasom