Kisalföld logö

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 8°C | 19°C Még több cikk.

A mesefilm forog tovább

Ki ne emlékezne Cicamicára és Böbe babára? Bálint Ágnes tanulságos története maga volt a csoda.

Ki ne lett volna kíváncsi a hatvanas évek közepén havonta egyszer arra – este fél nyolc körül, alapos fürdés és fogmosás után –, hogy mi újság a Futrinka utcában. A csillogó szemű aprónép – már aki tehette! – a tévé előtt ült és együtt izgult Cicamicával, Morzsival és Böbe babával. Bár akkor még fekete-fehér volt a világ, még hiányzott a mesékből a később jól bevált csihipuhi, de Bálint Ágnes mindig tanulságos története akkor (is) maga volt a csoda.

Kezdjük ezt a furcsa-bolondos nosztalgiázást egy kis (ál)bölcselkedéssel! Az elmúlt három-négy évtizedben sok minden változott. Politikusok, divatok, „gazdasági mechanizmus"-ok jöttek-mentek, egyszer-kétszer visszájáról színére fordult a világ, de a hatvanas évek közepétől egy fogalom máig állandó maradt: az Esti mese. Mert ugyan Cicamica, Morzsi kutya és Böbe baba negyven évvel ezelőtt születtek, sőt, Süsü, a sárkány is elmúlt már harmincéves, de ha róluk esik szó, senkinek nem kell külön – legyünk stílszerűek – elmesélni nacionáléjukat. Ha róluk van szó, mindenki – gyerek és felnőtt – egy nyelvet beszél.

Tejesköcsög helyett Futrinka

Bálint Ágnes (gyermek)író tanulságos történetet mesélt el egy helyütt a népszerű kesztyűbáb-mesesorozat megszületéséről: „Főnöki parancsra indítanunk kellett a Nagyapó című műsort, amelyben Nagyapó például elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan megy be a házba a vízvezeték. Ez megint igen unalmas volt nekem. Kitaláltam, hogy legyen a Nagyapónak egy cicája: a Cicamica... Aztán becsempésztünk egy kutyát is: a Morzsit. Meg egy rongybabát, akit Nagyapó nyaralásból hazajövet hozott magával: a Böbe babát. S amikor megvolt a három figura, akkor jött az ötlet, kellene egy utca is, ahol lakhatnának, ők is, mások is. Akkor indult a Futrinka utca, havonta egyszer, fél órában."

Az RTV újság 1966-os kalendáriumában az írónő az egzotikus utcanévadó titkát is felfedte: „Eredetileg a Tejesköcsög nevet gondoltam ki, mert hiszen az utca fő nevezetessége az a szoba-konyhás köcsög, amelyben Cicamica lakik. Igen ám, de hamar rádöbbentem, hogy sok lesz így a tejesköcsögből. Elneveztem hát az utcát a futrinkáról, erről a serény, hasznos bogárról, amely többek között azzal is kitűnik, hogy a bogarak világában ő a leggyorsabb gyalogjáró. Álmomban sem gyanítottam akkor – amire később csodálkozva kellett rájönnöm –, hogy felnőttkorá-
ra milyen kevés ember őrzi meg emlékében, amit a futrinkafélékről tanult. Rengeteg elismerést kaptam ugyanis – teljesen érdemtelenül – azért, hogy ilyen mulatságos, jól hangzó szót találtam ki, mint a futrinka."

Nemcsak a könyveknek, hanem a meséknek is megvan a maguk sorsa, így a Futrinka utcai „krónikának" is. Hiszen Bálint Ágnes a nyolcvanas évek közepén – az időközben felnőtté, szülővé érett nemzedék kérésére, akik még hajdan, gyermekként végigörülték az első sorozatot – megírta a folytatást. Ahogy az írónő fogalmazott: „Minden közreműködő a lelkét adta bele, szép lett, jó lett, a gyerekeknek nagyon tetszett, de messze nem hozta őket olyan izgalomba, mint szüleiket az a régi, fekete-fehér sorozat, amelyiket egy lapon sem lehet említeni a színes Futrinka utcával, de amelyik az első televíziós bábfilmsorozat volt. Kicsit úgy jártunk, mint aki hosszú évtizedek epekedése után viszontlátja régi szerelmét."

Mazsola, újra meg újra

Bálint Ágnes
Hogy ezek az „édes" történetek nem múltak el nyomtalanul, bizonyítja Bödecs Péter győri szülész-nőgyógyász különös „vállalkozása". A doktor úr ugyanis – a kilencvenes évek derekán – lányainak mesélni szeretett volna. Szerette volna nekik bemutatni Mazsolát, a kurta farkú, kajla kis malacot, Manócskát, a nyugodt-bölcs „koboldot" és Tádét, a közéjük csöppent kicsi négylábú vendéget. De Bálint Ágnes másik klasszikusát nem találta sehol a könyvesboltokban. Erre úgy döntött: kiadja maga. Mi-
után tárgyalt az írónővel – aki egyébként örömmel fogadta, sőt, ajánló szép szavakkal is megajándékozta az új kiadást –, barátai segítségével, a tévés mesesorozatból készült diafilm színei alapján, színes változatban adta közre az új Mazsolát. Lányai és sokak – kicsik és nagyok – örömére.
– A mai napig kedvenc, de megjegyzem, nemcsak gyerekeimnek, hanem nekem is. Úgy vagyok vele, mint Doktor Bubóval és Frakkal, bármennyiszer ugyanolyan élvezettel tudom megnézni. Hála isten, van rá lehetőség, hiszen újra vetítik a tévében – mondta érdeklődésünkre Bödecs doktor.

„Nem sikerült felnőnöm"

A mese élt, él és élni fog. Mi sem bizonyítja ezt jobban – az előbbieken kívül –, mint az a folyton frissített párbeszéd, amit a képzelet szülte történetekről, „örökölt" vagy „kapott" rajzfilmsorozatokról folytatnak a kortalan rajongók. Elkészült például egy egyedi magyar toplista is – Doktor Bubóval, Vízipókkal, Mézgáékkal az élen –, ami szintén a „beszélgetős" honlapon szerepel.  Egyik hozzászólás mai történetünk szempontjából tanulságos lehet: „Én mindig mesére ébredtem, közben meg hozták nekem a kakaót az ágyba. Közülük nagyon sok megvan ma is CD-n... Úgyhogy eddig még nem sikerült felnőnöm." Mit mondhatunk? Ez így van jól!

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kolompoló szódások, jegesek

A hatvanas években bizony csak a jeges járt olykor teherautóval, a szódást ló húzta, az ószeres… Tovább olvasom