Kisalföld logö

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 5°C | 19°C Még több cikk.

A legjobb dopping a siker

Demjén Ferenc több mint negyven éve szórakoztatja közönségét, de rajongótábora ez idő alatt szinte semmit nem változott.

Az MTV ikonjává választotta a nyáron. Ezekben a hetekben is teljes erőbedobással legújabb lemezén dolgozik. Beszélgetésünk során felelevenítette a régmúltat és az idei nyarat, koncerteket és a puszilgató lányokat.


– Több mint negyven éve koptatja a színpadot. Repertoárjában tizennyolc szólólemez dalaival büszkélkedhet. Közel 40 albumon működött közre. A Bergendy és a V’Moto-Rock szerzeményeit a mai fiatalok is a magukénak érzik. Most is lemezfelvétel közben értük utol. Min dolgozik éppen?

– Egy új lemezt készítünk, október közepén kerül a boltokba. Stílusában hasonló az eddigiekhez, de hangszerelésben sokkal keményebb. Az emberi kapcsolatokról, szerelemről, barátságról szól.


– Fél életét stúdiókban töltötte. Hogyan változott a munka 20 év alatt?

– A rohamtempóban fejlődő technika három-négy évente „leváltja" a stúdióberendezéseket. Manapság már nem négy, hanem hatvan csatornán keresztül veszünk fel egy dalt. Ez nem azt jelenti, hogy így jobbak lesznek a nóták, csak a javítási lehetőségeink egyszerűsödtek a digitális technikával. A dalokat élőben is el kell énekelni, hasonló alakítást kell nyújtani, mint a lemezen, különben nem ér az egész semmit.



– Vége a nyári hakniknak. Munkás volt a szezon?

– Megpróbáljuk az időnket beosztani, hogy ne haljunk bele a teendőkbe. Egész évben minden héten legalább négy koncertünk volt. A hét eleje a stúdiómunkáké, a második fele a buliké. Persze adódik olyan hét is, hogy nyolc koncertet adunk. Szerencsére nem éreztük a válságot, minden fellépésünkre legalább négyezren kilátogattak és hatalmas ovációval fogadtak bennünket. A zene „kiűzi" a fejekből a problémákat.


– Az MTV júliusi Icon koncertjén a siófokiCoke Klubban életművéből szemezgetett több fiatal előadó. Törőcsik Mari és Garas Dezső pedig egy duettel tisztelgett munkássága előtt. Videoüzenetben dalolták el a Várj, míg felkel majd a nap című slágert. Láttam az arcán a meghatottságot.

– Legalább tízezer ember látogatott ki arra a koncertre. Fantasztikusan éreztem magam. Kötőhártya-gyulladásom van, könnyezek, ha a szél megfújja a szemem – csak magyarázkodom, valóban meghatódtam.


– Mit érez, amikor a fiatalok eléneklik, feldolgozzák a dalait? Belül kritizál?

– Természetesen eldöntöm, hogy tetszik-e vagy sem, de egyáltalán nem zavar, sőt, nem is várom el, hogy engedélyt kérjenek tőlem az átdolgozásokhoz. Örülök, hogy egyre több fiatal rátalál ezekre a dallamokra, amelyek így túlélnek bennünket.


– Egy ismerősöm mesélte, milyen jó is volt az, amikor a hetvenes évek végén a V’Moto-Rock-koncerten szórakozott a barátaival a Szegedi Ifjúsági Napokon. Más volt egy buli akkoriban? Változtak az idők, a rajongók?

– Harminc évvel fiatalabb voltam, más indítékok vezéreltek. A vágy, hogy érvényesüljek a szakmámban, hogy sikeres legyek. Ma is a közönség elismeréséért dolgozom, a siker az igazi dopping, de most a munkáért kapott fizetség is jobban motivál, mint annak idején. Akkoriban fillérekért koncerteztünk, most már ránk fér, hogy jobban éljünk. Különben a szintet sem tudnánk tartani. A közönség összetétele semmit nem változott: a húszévestől a hetvenesekig szinte minden korosztályt meg tudunk szólítani a dalainkkal.


– Házas ember. De mégis, fiatalon Demjén Ferenc szeretett udvarolni?

– Ha én egyszer úgy gondoltam, hogy kell valami, akkor mentem és megszereztem. A hölgyeknek mindig is én udvaroltam, és nem fordítva. Mostanság nemcsak az idősebbek, a fiatal nők is elhalmoznak a rajongásukkal. Autogramot kérnek, megpuszilnak.



– A szombati székesfehérvári megakoncerten Charlie-val, Somló Tamással és Tóth Verával áll színpadra. Hogyan vélekedik a kereskedelmi csatornák mostanság oly divatos tehetségkutató versenyeiről?

– Tóth Vera kivételes: istenáldotta tehetség. Talán az egyetlen pozitívuma a tehetségkutatóknak, hogy őt megismerhette a közönség. Egyébként elítélem ezt az irányt. Mindenki tehetségeket akar felfedezni, hogy aztán felkarolja, mutogassa, majd magára hagyja a bizakodó fiatalokat. Hosszú távon nem biztosítják számukra a piacot, elvesznek. Mi szerencsések voltunk, magunk dolgoztunk meg a sikerért. Nem lehet mindenki sztár, modell, énekes. Ráerőszakolják a médiára, a kultúrára ezt a sikerhajhászó világnézetet, pedig ez nem verseny. A tehetség – ha van – úgyis megmutatkozik.


– Nagyon jellegzetes a hajviselete. Próbáltak valaha változtatni rajta?

– Húsz évvel ezelőtt Kanadában játszottam, és az ottani stylist úgy gondolta, jobban néznék ki rövidebb, szőkébb és punkosabb frizurával. Ez az élmény csak megerősített abban, marad a régi frizura. Könnyen kezelhető: nő, csak mosni kell.


– Mivel tölti az idejét, amikor nem dolgozik?

– Nem jut sok időm pihenésre, de abban a néhány napban a baranyai birtokunkon tartózkodom. Ott vannak kutyák, szamarak és lovak is. Ha kikapcsolódásra vágyom, leginkább alszom és tévézek, vagy kilovagolunk a természetbe.


– Úgy tudom, kerüli a bulvársajtót. Milyen ma ismert embernek lenni? Hogyan tudja elrejteni a magánéletét a nyilvánosság elől?

– Szeretek elvonulni, nincs arra szükségem, hogy éjjel-nappal benne legyünk a médiában. Sajnálom azokat, akiket a szűnni nem akaró szereplési vágy hajt. Egy idő után mindenki unalmassá válik, ha nem tud valami egyedit, valami értéket felmutatni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közönségkedvenc a győri nemzeti

A gazdasági válság ellenére nem esett vissza a bérletvásárlás a Győri Nemzeti Színház pénteken… Tovább olvasom