Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 20°C Még több cikk.

A kultúra mellett, a színpad mögött

Vidos Tibor műszaki vezető évente nyolcvanezer kilométert utazik a Győri balettel.

Vidos Tibor, a Győri Balett műszaki vezetője Győrben, Újvárosban született és már diákkorában eljegyezte magát a színház világával. Végigjárta a színházi műszakiak ranglétráját. Az általa vezetett műszaki stáb láthatatlanul is ott van a Győri Balett hazai és külföldi sikereiben. Munkásságát a közelmúltban a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel ismerték el.

Fiatalkorában a színházi műfajok közül a balettet kedvelte a legkevésbé, de a Győri Balett megalakulásával ez a véleménye gyökeresen megváltozott. A munkáján kívül családi kötelékei is a Győri Baletthez fűzik, felesége, Horváth Gizella az együttes alapító tagja. Szűkebb pátriájában részönkormányzati képviselőként Újváros méltó rangjának visszaállításán fáradozik. Életét két család – a Győri Balett nagy családja, valamint felesége és ikergyermekei – teszik teljessé.

– Sajnos személyesen nem lehettem ott az átvételekor, mert a Győri Balettel az erdélyi Nagyszebenben volt előadásunk. Megtiszteltetésként fogadom a kitüntetést, amellyel gondolom, azt a harminchárom évet ismerték el, amit a kultúra mellett és a színpad mögött töltöttem el.

– Egyszerűen csak Vidos Öcsiként ismerik a színházi szakmában, és ez a név összefonódott a Győri Balettel. Milyen volt az élete a baletthez kerülése előtt?
– Természetesen volt azelőtt is élet. A régi Kisfaludy Színházban már középiskolás koromban is dolgoztam mint fejgépes. Igazán szép emlékeket őrzök azokról a többnyire zenés produkciókról, amelyekben világosítóként dolgozhattam. Akkor kaptam meg a „fertőzést"... Ezt elsősorban a frontban dolgozó művészek élik meg, de a háttérben dolgozó műszak is részese annak. 1976 óta nem tudtam ebből kigyógyulni, ezért ma is itt dolgozom. Húszéves koromban vállig érő, hosszú hajam volt és ez a mostani ősz haj csak külső változás az akkori önmagamhoz képest. Ebből az időből fontos felidéznem Hani János alakját, akitől nagyon sokat tanultunk és a színházban mindenki így vagy úgy, de kapcsolatban volt vele. Azonban ebben a különös világban a legtöbbet nem a műszaki kollégáktól kaptam, hanem az igazi művészektől, akikből ma már egyre kevesebbet látni. Olyan meghatározó, karizmatikus személyiségeket említhetek a régi Kisfaludy Színházból, mint Várady György igazgató, Bozóky István rendező, Harag György, Bács Ferenc, akik valamennyien olyan művészek, akik közelében a színpadon kívül is nagyon sokat lehetett tanulni. Az ilyen emberek határozzák meg egy színház arculatát. A mai rohanó, számlaadó világból őket lehet hiányolni a legjobban.

– A balett színháztól való különválása után döntöttem úgy, hogy elfogadom Markó Iván felkérését és a Győri Balettel dolgozom tovább. Úgy gondoltam, hogy egy másféle, jobban követhető, egyenletesebb művészi teljesítményt nyújtó műfajhoz kötöm az életem.

– Vannak-e olyan színházi aranyszabályok, amelyek segítették a munkáját, beilleszkedését?
– Elsősorban a jó kommunikációs készséget tartom fontosnak, mert nemcsak szerteágazó műszaki ismeretekre van szüksége az embernek, hanem azokat megfelelően el is kell magyarázni. A színház az a különleges világ, amelyet a szubjektív értékítélet jellemez. Olyannyira, hogy az még néha a fizika törvényeinek is ellentmond. Ilyenkor kerül előtérbe a jó kommunikációs készség szerepe: el kell magyarázni a művészeknek, hogy ami megfelel a fizika törvényeinek, az még lehet művészi a színpadon.

Egészen sajátságos a nyelv, amit használunk. Ez a színház eredetéből, a technika fejlődéséből is fakad. A görög és a német szakkifejezések mellett megjelentek az angol szavak is. Fiatalon nehéz volt megszokni a rendezői jobb és bal kifejezéseket, hogy a színpadnak mélysége van és ezer más olyan kifejezést, amit a hétköznapi ember nem is ért. Használtunk kézzel hajtott szélgépet és fémlapot, amivel a mennydörgést imitáltuk. Érdekes volt látnom a régi színház technikai repertoárját is, amibe egy darab térmikrofon és két csöves magnó tartozott, de ezzel is létre tudtuk hozni a kor legsikeresebb zenés darabját. Akkoriban a hangosítói szakma nem is létezett még.

– Az elmondottakból az derül ki számomra, hogy minden műszaki dolog fontos a színpadon önnek, de a legfontosabb a hang...
– Ez nekem természetes, hiszen a Bartók Béla Zenei Általános Iskolában tanultam és ez egy életre meghatározó útravalót adott számomra. Általános iskolásként elvittek bennünket az operaházba és ott láthattunk balettbetéteket is, amelyek unalmasak, manírosak voltak és a legkevésbé lelkesítették a gyerekeket. Amikor Markó Iván 1979-ben a városba jött, a győrieknek is hasonló tapasztalatai lehettek a balettel kapcsolatban, mint korábban nekem. Győrben akkor azt gondolták: ez vagy kell nekünk, vagy nem. Akkor jött a nagyon kellemes csalódás, hogy ezeket a darabokat – szemben az addigi balettről alkotott nézetekkel – érteni lehetett és érző, hús-vér emberek érzéseket adtak át a nézőknek.

– Ezt műszaki vezetőként testközelből és a családjában is megtapasztalhatta, hiszen felesége, Horváth Gizella a Győri Balett alapító tagja és ma két ikergyermekük van. A baletthez való kötődést a felesége is segítette?
– Talán igen. Eleinte barátok voltunk, és én csak néhány évvel voltam idősebb a társulat alapító tagjainál. Az azonban szinte törvényszerű, hogy ha valaki hosszú távra elkötelezi magát a színházi élettel, annak a kapcsolatteremtés egy külső civil emberrel nagyon nehéz. Ezért vannak a színházi életben belső kapcsolatok, melyeknek az érzelmi kötődésen túl praktikus okai is vannak.

Mára már megváltozott az értékrendem. Jóval előbbre sorolom a családot a munkánál, és úgy érzem, ez így normális. Az ikergyermekeink – Dóra és Dávid – a jó hagyományok szerint a Bartókban tanulnak. Gyermekkorukban a tánc is érdekelte őket, három évig a latin-amerikai táncokkal ismerkedtek. Akkor sem és ma sem kényszerítjük őket pályaválasztásra. Minden télen és nyáron elmegyünk pihenni, de én azt elképzelhetetlennek tartom, hogy a gyermekeink nélkül menjünk. Szeretek otthon lenni, és a legkevésbé sem vágyom különprogramokra. A horgászattal, azt hiszem, meg sem próbálkoznék...

Pozsgai János

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győri pék a piramisoknál

„Ezt csinálja utánuk, aki tudja!" – fogalmazódott meg a gondolat Szilágyi Bélában, mikor a gízai piramisoknál járt. Az ókori világ hét csodája közül mára már csak az egyiptomi nagy piramis létezik. Az összes többi építményt elpusztították a földrengések, a háborúk vagy az idő vasfoga. Szilágyi Béla úgy véli, ma se nagyon tudnánk követni létrehozóiknak lenyűgöző teljesítményét, s ha fel is tudnánk építeni hasonlót, az nem állna eddig. Tovább olvasom