Kisalföld logö

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 5°C | 19°C Még több cikk.

A klezmerzene ereje

Jávori Ferencet több mint tíz évvel ezelőtt a véletlen – vagy tán valami más – hozta össze Kiss Jánossal Tel-Avivban. ˝Fegya˝ a Budapest Klezmer Banddel turnézott éppen, míg a Győri Balett igazgatója a Batseva táncegyüttes meghívásának tett eleget. Aztán, ha már egyszer ott, a világ másik végén összefutottak, gondolták, kitalálnak valamit közösen. Az akkor kipattant ˝isteni szikra˝ azóta megvalósult. Tízéves a Purim, avagy a sorsvetés.

Muzsikára született

– Mióta játszik szerepet az életében a zene?

– Azt lehet mondani, hogy a klezmerzenére jöttem világra. Édesapám volt annyira figyelmes és leleményes, hogy cigányzenekart állíttatott az erkélyünk alá, így kedveskedett az édesanyámnak. Ez a zenekar klezmerzenét is játszott, így tulajdonképpen már akkor ezt hallgattam, amikor még meg sem születtem. Aztán, ahogy szokás volt akkoriban, édesanyám hatéves koromban megfogta a kezemet, és elvitt a munkácsi zeneiskolába. Ott a tanár bácsi megkérdezte, milyen hangszeren szeretnék játszani, mire én azonnal rávágtam, hogy zongorán. Mivel annak idején nehéz volt beszerezni egy zongorát, ezért azt tanácsolták, inkább maradjak a hegedűnél. Maradtam.

– A klezmerzenével mikor került először közvetlen kapcsolatba?

– Tizennégy esztendős lehettem, amikor Munkácson megismerkedtem egy fantasztikus cigány hegedűssel, Galambos Bandival, aki egy Csillag nevű étteremben játszott klasszikus zenétől kezdve a cigányzenéig mindenfélét. Mivel engem mindig is vonzott a zene – legyen az bármilyen –, gyakran mentem oda hozzá beszélgetni.


– Ő volt az, aki megismertette önt a klezmerrel?

– Igen. Egy alkalommal megkérdeztem, hogy ismeri-e a klezmerzenét. Természetesen ismerte. Azonban miután az 1960–70-es években nem nagyon lehetett játszani, ezért többször felhívott magához és mutatott némi ízelítőt. A klezmer csodálatos dallamvilága azonnal megfogott és rögzült bennem, mert valami azt súgta, eljön egyszer annak az ideje, amikor én ezzel a zenével fogok foglalkozni. De hogy pontosan mikor, arról akkor még fogalmam sem volt.


Tapsot is alig kaptunk

– Mikor alakult meg a Budapest Klezmer Band?

– 1990-ben. Emlékszem, az első fellépéseinkre alig reagáltak az emberek. Éreztem, hogy nagyon óvatosan közelítik meg ezt az újdonságot. Egy évvel később Jordán Tamás meghívott engem és a zenekart az Egyetemi Színpadra – amit akkoriban még ő vezetett – fellépni. Főleg a fiataloknak játszottunk, akik nagyon élvezték. Fergeteges siker volt. Talán itt éreztem először, hogy abszolút jó úton haladunk és hogy szükség lesz arra a zenére, amit mi játszunk.


– Mikor volt az igazi áttörés?

– Az igazi áttörésben – amikor a klezmer már nagyon széles réteghez jutott el – óriási szerepe volt a Madách Színház akkori igazgatójának, Kerényi Imrének. 1995-ben ugyanis egy koncerten meghallott minket, majd a végén bejött hozzánk az öltözőbe, és azt mondta: „Kedves Fegya és muzsikustársai! Akartok felmenni a tetőre?" Nem értettük, hogy milyen tetőről beszél. Akkor kifejtette, hogy színpadra állítják a Hegedűs a háztetőn-t a Madách Színházban és szeretné, ha mi lennénk a zenekar. Emlékszem az első próbára, ami a Madáchban volt a bemutató előtt másfél hónappal. Imre megkérdezte, kész van-e már az anyag, mert ha igen, akkor este menjünk fel a színpadra és játsszuk el az egész társulatnak. Hosszú percekig állva tapsoltak a színészek. Az előadást több mint kétszázezer ember látta, így a Budapest Klezmer Band beivódott a köztudatba.

Téma az utcán

– Ha jól tudom, ezt követte a Budapest Klezmer Band és Győri Balett együttműködése. Ismerte a győri tánccsoportot a felkérés előtt is?

– Természetesen. A Győri Balettnek már a „Markó-érában" óriási tisztelője voltam. A győri intézménynek nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban hatalmas neve van. Bár ennek ellenére a felkérés előtt még nem volt közvetlen kapcsolatom velük. Mint néző, mindig csodálattal néztem az előadásaikat, amikor egyszer csak teljesen véletlenül – habár azt mondja egy bölcs rabbi, hogy az életben nincsenek véletlenek, de ha megtörténik, az már nem véletlen – találkoztam Kiss Jánossal.


– Hol és mikor volt ez a ˝véletlen˝ találkozó?

– Éppen Izraelben turnéztunk a Budapest Klezmer Banddel. Tel-Avivban laktunk és mentünk vissza a szállodába az egyik koncert után. A hallban pedig kit látok! Kiss Jánost, a Győri Balett igazgatóját. Nagyon megörültünk egymásnak, hiszen külföldön mindig jólesik egy-egy honfitárssal találkozni. Megkérdeztem tőle, mi járatban. Azt mondta, hogy a Batseva izraeli táncegyüttes hívta meg cseretapasztalat céljából. Felőlem is érdeklődött, mire elmeséltem neki, hogy éppen itt turnézom a Budapest Klezmer Banddel. Rögvest meg is hívtam egy koncertünkre. Utána is összefutottunk és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk egy kávé mellett. Egy hatalmas, tizedik emeleti teraszon ültünk le. Miközben a hihetetlen szép panorámában gyönyörködve kortyolgattuk a feketénket, János odafordult hozzám és azt mondta, mit szólnék ahhoz, ha kitalálnánk valamit közösen.


– Mi volt az ön reakciója?

– Először nehezen tudtam elképzelni, hogy bárki, vagy akár a Győri Balett klezmerzenére táncoljon, hiszen az említett tánccsoport nem arra támaszkodik, amit én vagy az együttes képviselünk.


– Végül, gondolom, csak meggyőzték. Honnan jött a téma?

– Ahogy szokták mondani, az utcán hevert. Elmentünk sétálni és pont purim volt. Ez egy zsidó ünnep, ami február végétől március elejéig tart. A történet figurái is az utcán „hevertek", Ahasvéros király, Hámán, Eszter, Mordecháj. Mondtam is Jánosnak azonnal, hogy megvan a téma. Kérdezte, hogy mégis micsoda? Erre én elmeséltem neki, majd hozzátettem, megcsináljuk, ebben biztos vagyok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindez megvalósulhatott, hiszen a Purimmal bejártuk az egész világot. New York, Moszkva, London, Milánó, Róma. Voltak országok, ahol sorozatban többször egymás után felléptünk, összesen több mint kétszáz alkalommal. Ez hatalmas szám egy balett életében. És most itt állunk a jubileum előtt.


– Mit gondol, mi lehet a titka a Purimnak? Mi az, ami miatt ekkora sikere van világszerte?

– A titka egyrészt az, hogy egy bibliai történetet dolgoz fel. Ugyanis az emberekre gyakorlatilag bármilyen biblikus téma óriási hatással van. Hoznék erre egy példát. Voltunk Koppenhágában, ahol a Purimra egy húszfős japán csoport is jegyet váltott. Előadás után mindannyian odajöttek gratulálni. És meglepő módon mindent tudtak a címadó zsidó ünnepről. De ez a darab nemcsak a japánokra hatott, hanem a magyar emberekre is. Magyarországon tíz évvel ezelőttig csupán a zsidóság tudta, mi az a purim. Ma már mindenki tudja hazánkban, hogy miről is szól ez az ünnep. A másik oka annak, hogy a Purimnak ekkora sikere van, az az, hogy a klezmerzenének varázslatos az ereje. A tánc és a klezmerzene együtt hozza meg azt a szenzációs eredményt, ami bárhol a világon hihetetlenül magával ragadja az embereket.


– Milyen a külföldi közönség reakciója a magyarokéhoz képest?

– Megmondom őszintén, mostanáig nem tudtam megfejteni. Csak azt érzem, hogy a klezmernek valamiféle varázslatos ereje van attól, hogy olyan sokszínű. Hogy különböző népek keveredése alakította ki, miközben a klezmerek vándoroltak szerte Európában és magukba szívták a kelet-közép-európai népek zenéjét. Ettől lesz a zenei élménye olyan gazdag. És nem egyszer nézik meg, hanem legalább kétszer-háromszor. Az utcán megállítanak és köszönetet mondanak azért, hogy olyan előadást láttak, amit nemhogy egy óra múlva, de másnap sem felejtenek el. A klezmernek ez az óriási erőssége.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kölntől Zolderig

Budapesti kolléga először jár Kölnben és sajnálja, hogy a híres kölni dómot csak esti… Tovább olvasom