Kisalföld logö

2018. 02. 20. kedd - Aladár, Álmos -1°C | 1°C Még több cikk.

A kíváncsi színésznő

A Domján Edit nevét viselő alapítvány kuratóriuma minden év decemberében, a vidéki színházak javaslatait mérlegelve ítéli oda a díjat a vidéki színésznők közül egyetlenegynek. Idén az elismerést Balsai Móni kapta.

Balsai Móni, vagy ahogyan a győri nemzetibe járók megismerték az elmúlt évben: Eliza a Pygmalionból, Masni a Portugálból és Tóth Manci a Lila ákácból. Ez utóbbi szerepének jelmezében vehette át a kitüntetést és a hozzá járó virágcsokrot e hét csütörtökjén a művésznő.

Balsai Móni Vácon született és soha nem volt kérdés számára, színésznő lesz. Az Angyalföldi Gyerekszínház volt az első olyan pódium, amely megnyitotta nemcsak kapuit, de a művészbejárót is előtte. Ismerve, látva, mit produkált az elmúlt években, azt gondolhatnánk, gyerekszínészből könnyen és gyorsan, a főiskolát elvégezve vált az egyik legjobb magyar színésznővé. (Hiszen a Domján Edit-díj ezt bizonyítja.) De nem. Mónikát soha nem vették fel a főiskolára, maga járta végig az utat, ami elvezetett a főszerepekig. Tavaly elszerződött Győrből, de vendégként visszajár. Most éppen Tóth Mancit játszani és díjat átvenni.

Tóth Manciként a Lila ákácban.
Tóth Manciként a Lila ákácban.

– Sokan azt mondogatják, leginkább azok, akik nem kapnak ilyen elismerést, hogy a díjak nem fontosak. Csak a teljesítmény számít.

– Bevallom, nekem nagyon fontos az elismerés, de azt gondolom, mindenkinek az, legfeljebb nem beszélnek róla. Fontos ez a díj, hiszen nem végeztem főiskolát, nem vettek fel a színművészetire. Most a szívem és lelkem is örül, mert a díj igazolja, talán nem választottam rossz életpályát magamnak. Nagyon örülök, hogy idén rám esett a választás.


– Szinte hihetetlen, hogy ennyi nagy szereppel a háta mögött még kell az igazolás. Még kell a bizonyítás, hogy az iskolán kívül a tehetség, a rátermettség számít.

– Remélem, a színpadon nem az iskolai végzettség számít, a nézők a látottak alapján döntik el, hogy tetszik nekik az előadás vagy nem.


– Márpedig a nézők szerették önt. Győrben sokan azt mondták: a színház egyik nagy nyeresége és vesztesége is volt.

– ?

– Nyereség, mert ide szerződött, veszteség, mert elment.

– A kilenc év, amit Győrben eltöltöttem, olyan fantasztikus dolgokat adott, amiket nem lehet elvenni tőlem. Szerencsésnek gondolom, hogy a pályám úgy alakult. hogy Győrben is játszhattam. Olyan szerepeket játszhattam el, hogy büszke vagyok az itt eltöltött évekre és boldog.

Masni a Portugálban.
Masni a Portugálban.

– A Domján Edit-díjat kifejezetten a vidéken dolgozó színésznők közül kapja valaki. A vidéki jelzőt számtalanszor kifejezetten negatív értelemben használjuk. Olyan picit lesajnáló módon. Zavarja ez?

– Egyáltalán nem, mert a vidék szerintem csupán egy helyrajzi kategória. A színház és a benne játszók mércéje nem az, hol van az előadás. Láttam nagyon jó vidéki színházat és rossz fővárosit. Ráadásul pont, mikor Győrbe szerződtem, attól az évtől kezdve játszom a fővárosi Játékszínben is. A Magyar Színháznak három éve vagyok társulati tagja. Egyébként Domján Edit is vidéken kezdte, aztán a fővárosban, majd filmeken folytatta. Én gyakorlatilag kislánykorom óta rajta nőttem fel. Nagymamámtól minden meselemezét megkaptam. Később aztán szépen megnéztem a felnőtteknek szóló filmjeit, színházi felvételeit a budapesti színházakból.


– A színészek manapság hazánkban nem mindig elégedettek a sorsukkal. Ön hogy érzi magát, eltekintve attól, hogy egy kitüntetett nyilván csak jót mondhat?

– Hát igen, ez nehéz kérdés: elégedett vagy sem? Azt gondolom, muszáj lenne az embernek egy picit elégedettnek lennie önmagával, és jó is, ha ezt az érzést, az ehhez szükséges feltételeket meg tudja teremteni. Ám még a legnagyobbaktól is azt hallani, hogy soha nem lehetünk elégedettek. Mert ez visz előre, kell az új feladat, amit mindig maximálisan kell újra és újból teremteni. Én nem elégedett vagy elégedetlen vagyok, hanem inkább kíváncsi. Mindig várom a következő feladatot, és azt nézem, szemlélem, mennyi lehetőség van még előttem, és ezekből mit tudok valóra váltani és hogyan tudok megfelelni.


– Általában megy a saját dolgai után? Hajtja a szerepeket, vagy ahogyan ön nevezi, a lehetőségeket?

– Nem tudom a saját dolgomat intézni. Annyira nincs meg a köznapi életben az önbizalmam, a két lábon állóságom, hogy csak na. Persze akad, amit gyorsan megoldok, de nem vagyok az a tipikus „saját ügyintéző".

Eliza a Pygmalionban.
Eliza a Pygmalionban.

– Győrből átszerződött Székesfehérvárra a Vörösmarty Színházba, de visszajár vendégként. Játszik Pesten több előadásban. Van élete a színházon kívül?

– Pont tavaly, az évad végére kerültem abba a furcsa helyzetbe, hogy annyi mindent csináltam egyszerre, hogy pontosan huszonnégy órát töltött be a színház. Rá kellett jönnöm, ez így nagyon egészségtelen, néha kell pihenni, szünetet kell tartani. Hajlamos vagyok maximálisan beletemetkezni a munkánkba, de kell más is. Most tanulom a szabadidő hasznos, egészséges eltöltését, magát a szabadidőt is. Legyen benne pihenés, olvasás, alvás, családozás és miegymás, mert ez a fontos, hiszen olyan gyorsan elrepül az élet.

A csütörtök esti előadás előtt vette át a díjat a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében Balsai Móni. Fotó: Tóth Tibor
A csütörtök esti előadás előtt vette át a díjat a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében Balsai Móni. Fotó: Tóth Tibor

– Győrben az utolsó három szerepben hasonló karaktert játszott. A közönség szerette, nevette, megkönnyezte, de néhányan már egy bizonyos naiva skatulyát emlegettek, amelybe Balsai Mónika beszorult.

– Nem a színész választja a szerepet, hanem az igazgatók osztják. Győrben az elmúlt évadban ezeket játszottam, ezt osztották rám: Elizát, Masnit, Tóth Mancit. Nem érzem magam skatulyában, mert más színházakban egészen más karaktereket formálhatok meg. Harminckét éves vagyok, szeretnék anyuka lenni és mint minden ember, várom az élet előttem álló lehetőségeit, „szerepeit". Hiszem, hogy amit az életben meg kell tennünk, színészként el kell játszanunk, azt a sors intézi. Amiről lemaradunk vagy el megy mellettünk, annak pont úgy kell történnie.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Álmodj te is édeset...

Száz éve kevesen gondolták volna, hogy 2009-ben le kell zárni a Koestlin Lajos álmából született mesét. Most képes búcsút veszünk a győri kekszgyár épületétől. Tovább olvasom